Oldal kiválasztása
10 megoldás párterapeuta szemmel, ami segíthet

10 megoldás párterapeuta szemmel, ami segíthet

Nagyon sok pár, amikor a kapcsolata a szakadék szélére sodródik, egész egyszerűen nem tudja, hogy mit kellene tennie azért, hogy a kapcsolatuk helyre billenjen. Mégis, hol a hiba? Mit lehetne tenni annak érdekében, hogy a vitás helyzeteket könnyebben rendezni tudjuk? Párterapeuta szemmel nézve nagyon sok olyan technikába botlani bele manapság, ami haszontalan, de vannak olyanok is, amelyek rengeteg embernek segítettek már. Mégis mit tehetünk?

Hogyan zajlik egy terápia?

A párterápia rendszeres, ismétlődő találkozásokból áll. Ezeken a közös üléseken, találkozásokon a pár mindkét tagja részt vesz, hogy könnyebben megoldást tudjanak találni a problémákra.

A terápia időtartama 90 perc, melyben egy rövidebb szünet is lehet. Ebben a szünetben a hallottak alapján olyan gyakorlatokat állapítanak meg, melyeket a pár tagjainak meg kell fogadni, és beiktatni az életükbe, hogy a kapcsolat sikeresebb lehessen.

Rendszerszemléletű pár-és családterápiára általában kéthetente szokott sor kerülni, néhány hónap alatt eredményeket lehet elérni egy kapcsolat helyre billentésében, de sokszor már az első alkalom után is elindul a változás.

10 remek gyakorlat, melyet te is kipróbálhatsz

Íme, lássunk 10 olyan gyakorlatot, melyek könnyedén segíthetnek abban, hogy a párunkkal harmonikusabb és nyugodtabb életet élhessünk. Természetesen nincs tuti recept – hiszen minden egyes eset más és más – ha minél többet kipróbál a pár, akkor könnyedén megtalálhatja, hogy mi az, ami számukra a legjobb, a leginkább működőképes.

Étkezzünk Közösen Rendszeresen

A mai világban ez lehet, hogy bizonyos párok esetén ez nehezen kivitelezhető, hiszen van, aki több műszakban kénytelen dolgozni nap, mint nap, és van, aki időnként kénytelen elutazni a munkája miatt. Amikor csak lehet, próbáljunk meg közösen, együtt étkezni – legideálisabb talán a vacsora, de ha csupán erre van lehetőségünk, akkor az ebéd és reggeli is megfelelő.

Üljünk Le Beszélgetni A Problémáinkról

Sokan nem beszélnek eleget arról, hogy milyen személyes problémák kerülnek elő a mindennapjaik során. Bántott minket a főnökünk? Valamilyen mindennapi problémánk van, ami gyötör minket? Beszéljünk erről őszintén a másiknak, ezzel könnyítve a lelki terheinken. A köteléket erősíti, hogy az egyik fél támaszt nyújt a másiknak.  

Keressünk Megoldást A Problémáinkra

Miután beszéltünk a problémáinkról, próbáljunk meg azokra megoldást is keresni. Anyagi problémáink vannak, amit nem tudunk megoldani? Valamilyen lelki sérelem gyötör minket? Ha kell, akkor próbáljunk meg szakemberhez fordulni.

Este Lefekvés Előtt Béküljünk Ki

Nagyon sokat segíthet, ha este, mielőtt nyugovóra térünk, mindig megpróbáljuk rendezni a vitás helyzeteket – még akkor is, ha ez egy kis plusz erőfeszítést jelent egy fáradt nap végén. Ha valamiben nem értünk egyet, akkor próbáljunk meg közös megoldást találni a problémáinkra. Egy komolyabb, évek óta fennálló problémát talán nem lehet megoldani egy este alatt, de a napi szinten előkerülő kisebb konfliktusokat igen.

Legyünk Mindig Őszinték

Rengeteg pár akkor kéri ki egy profi párterapeuta segítségét, amikor meginog a bizalma a másikban: rendszeresen hazugságon, füllentésen kapja a másikat. Nagyon fontos, hogy mindig próbáljunk meg őszinték lenni.

Töltsünk Együtt Minőségi Időt

Mi az, amit mindketten szeretünk csinálni? Filmet nézni? Szeretünk együtt futni, étterembe járni? Döntsük el, hogy milyen időtöltést, tevékenységet szeretünk a legjobban, és hetente szakítsunk időt arra, hogy egymással foglalkozzunk.

Legyen A Szexuális Együttlétünk Kellemes

Nagyon sok párkapcsolat azért megy tönkre, mert a szexuális együttlét nem telik kellemesen. Beszéljünk nyíltan az érzéseinkről, és vágyainkról, és tegyünk eleget egymás kérésének! Egy kapcsolat kevésszer működhet igazán jól, ha a szex nem megfelelő.

Ne Legyünk Féltékenyek

A túlzott féltékenység soha nem kifizetődő, óriási hibába esünk, ha folyamatosan vádaskodóan viszonyulunk a párunkhoz – ráadásul alaptalanul. Helyette inkább próbáljuk meg a szeretet kötelékét erősíteni kettőnk között.

Tervezzünk Együtt Előre

Milyen nagy terveink, álmaink vannak, melyet közösen meg szeretnénk valósítani? Gyerekek, netán egy remek üdülés, vagy valamilyen vásárlás? Mindenképp beszéljük rendszeresen a nagy terveinkről, ha pedig nincsenek, akkor alakítsuk ki őket!

Legyünk Előzékenyek

Ne a párunknak kelljen mindig szólnia, amennyiben valamilyen gonddal szembesül, valamilyen segítségre lenne szüksége. Menjünk elébe a problémáknak, és találjunk rá megoldást már az előtt, hogy erre külön felhívná a figyelmünket.

Kérjük-e párterapeuta segítségét?

Ezek természetesen általános tanácsok voltak, melyet érdemes lehet megfogadni – sokan ráadásul bizonyára kissé közhelyesnek is gondolnák őket. Ha elolvassa problémával küszködő pár a felsorolt listát, talán talál párat, amire eddig kevésbé gondolt.

Ami igazán segíteni fog, az egy személyre szabott beszélgetés. Hiszen minden párkapcsolat más és más, és a probléma gyökerét sem olyan könnyű megtalálni. Egy párterapeuta abban fog tudni segíteni nekünk, hogy a problémáinkra személyes választ kaphassunk, a saját kérdéseikre, a saját válaszaikat kapja meg a pár.  

 

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

A megcsalás, annak jelei és a megcsalás után

A megcsalás, annak jelei és a megcsalás után

A megcsalás az egyik leggyakoribb probléma rengeteg párkapcsolatban. Talán nem is hinnénk, de a hűtlenség az, ami a legtöbb párkapcsolatot tönkre teszi – de mégis mik a megcsalás jelei? Mit tehetünk, ha megcsaltak minket, vagy épp mi csaltuk mega párunkat és hogyan dolgozhatjuk fel? Mi lesz a megcsalás után?

Ezek mind-mind olyan kérdések, melyek gyakran felmerülnek párokban, mikor egy párkapcsolat nem úgy működik, ahogy kellene, vagy amikor már megtörtént a baj. Cikkünk abban segít, hogy rálátást kapjunk arra a fogalomra, ami a legtöbb pár rémálma: a megcsalás.

A cikket Dobrai Zoltán  írta, aki pár-és családterápiával, mediációval és mentálhigiénés tanácsadással segíti a hozzá fordulókat. A legtöbb párkapcsolat megmenthető, ha időben kér a pár segítséget. Nem érdemes megvárni, amig leég az egész ház, már egy kisebb „tűzesetnél” is érdemes segítséget kérni.

Mik a megcsalás jelei? Hogyan ismerhetjük fel?

Amikor a párunk megcsalt minket, akkor két módon derülhet fény erre. Az egyik lehetséges opció, hogy a párunk vallja be – ez a kevésbé komplikált eset, hiszen így vallomás útján derül fény a párkapcsolati problémára.

A másik lehetőség, hogy mi magunk jövünk rá erre – de mégis hogyan? Mik azok az erős jelek, jelzések, amiből valószínűsíthető, hogy a párunk megcsalt minket? Talán valami furcsa a viselkedésében, és nem tudjuk mire vélni – emiatt merülnek fel bennünk kérdések. Érezzük, hogy felborult a párkapcsolat, házasság egyensúlya?

Mik tehát azok a jelek, viselkedési formák, melyek a megcsalás mögött lehetnek? Íme, lássuk a listát pontokba szedve!

Bizonyos Eszközök Szokatlan Használata

Számos esetben figyelhető meg, hogy azok az emberek, akik megcsalták a párjukat, teljesen másképp viszonyulnak az elektronikus eszközeikhez. Sokszor elrejtik az okostelefonjukat a párjuk elől, vagy nagyon feszélyezettek, amikor a levelezéseiket, cseteléseiket olvassák. Ennek értelemszerűen az az oka, hogy ezekhez a másik fél hozzájutva könnyedén rájöhetne, hogy mi áll a háttérben. A harmadik fél legtöbbször akkor lép be a kapcsolatban, ha a párkapcsolat egyensúlya felborult, valami hiányt él át egyik vagy a másik fél is. A rendszerszemléletű párterápia szemüvegén keresztül azt is mondhatnánk, hogy a harmadik fél kiegyensúlyozza a párkapcsolatot, hozzájárul ahhoz, hogy a házasság vagy a párkapcsolat fennmaradjon.

Indokolatlan kedvesség

Talán elsőre furának tűnik, de gyakran ez is állhat egy megcsalás mögött – ilyenkor a félrelépő fél jellemzően a saját lelkiismeretét próbálja meg leplezni, és a lelkiismeretfurdalását elnyomni azzal, amit tesz. Ez többnyire akkor jelenik meg, amikor a megcsalás még a kezdeti stádiumban jár – azaz az új kapcsolat még nem annyira mély, hiszen ekkor a hozzánk való kötődése a párunknak még igen erős. A félrelépés inkább csak valami hiányt tölt be.

Folyamatos elhidegülés

A hűtlen fél egy idő után folyamatos elhidegülést tanúsíthat a másik féllel szemben. Egyre kevésbé érdeklődik a másik iránt, kevesebbszer kérdezi meg, hogy mi van vele, és egyre kevésbé érez késztetést arra, hogy a közös, szokásos programokon részt vegyen. A félrelépő fél sokszor minimális erőfeszítéseket tesz azért, hogy a közösen folytatott életvitel működjön. Nem vesz részt többé a közös álmok és a „nagy tervek” megvalósításában.

Különös Viselkedés Különféle Kérdések Esetén

Egy félrelépő fél sokszor különleges, feszélyezett magatartást tanúsít, amennyiben olyan kérdéseket teszünk fel neki, ami az időtöltésével kapcsolatos. Ilyen lehet például az, hogy kivel tölti az idejét, kivel szokott ebédelni, vagy hogy pontosan hova megy munka után, ki az új kolléga stb.

Kapcsolat Betetőzésének Folyamatos Gondolata

A hűtlen fél nagyon sokszor tesz arra kijelentéseket, hogy véget szeretne vetni a kapcsolatnak. De mégis miért? A válasz egyszerű: azért, mert az új kapcsolatában teljesedhetne ki, és ez esetben senki nem állná az útját többé. Ami különösen erősen utal a megcsalásra, az az, ha a párunk még akkor is ezt emlegeti fel, ha egyébként teljesen békés, nyugodt a hangulat. Fontos itt megjegyezni, hogy a párkapcsolatban lévő nehézségeket a kapcsolatból való kilépés nem oldja meg. Nagy valószínűséggel a párkapcsolati problémák a következő szerelemben is megjelennek. Miért? Azért mert a berögzült mintáinkat, a családi örökségünket, a „batyut” visszük magunkkal kapcsolatról-kapcsolatra. Egészen addig, amig ezek átdolgozásra nem kerülnek.

Vádaskodó Magatartás

A félrelépő sokszor tanúsít vádaskodó magatartást a másikkal szemben. Folyamatosan okolja őt a sikertelenségéért, a hibáiért, sok esetben pedig még az is gyakran előfordul, mint vádpont, hogy sok időt tölt együtt másokkal, akikkel nem kellene – így próbálja meg a saját lelkiismeretfurdalását ellensúlyozni.

A megcsalás után, annak feldolgozása

Ha megcsaltak minket, akkor sincs minden veszve – a kapcsolat helyreállítható, viszont ez sokszor nagy erőfeszítést igényel minkét fél részéről. Ilyenkor az bomlik meg a kapcsolatban, ami egy fontos eleme: a bizalom. És ez még akkor is így van, ha őszinte vallomás során derül fény mindenre.

Amennyiben a párunk is szeretné helyreállítani a kapcsolatot, üljünk le, és beszélgessünk rendszeresen. Töltsünk együtt időt minél több alkalommal, szervezzünk közös programokat. Akár arra a helyre is elmehetünk, ami a szerelmi életünk egyik fontos jelképe lett életünk során. Próbáljuk meg együtt kideríteni, hogy mit tehetünk azért, hogy a kapcsolat helyreálljon. Keressük meg a kapcsolatunk korábbi erőforrásait, arra figyeljünk, ami jól működik és forduljunk szakemberhez.

Próbáljuk meg feldolgozni a történteket, kérjünk támaszt a barátainktól, családtagjainktól is. A párterápia és az egyéni terápia, konzultációk is nagyon sokat segítenek abban, hogy megértsük magunkat és a másikat is. Újra lehetőség van dönteni a másik mellett. Újra lehet kezdeni a kapcsolatot, ami már nem lesz a régi. Újra ki lehet mondani a házassági igent.

A fura viselkedés feltétlenül megcsalást takar?

A válasz az, hogy egyáltalán nem biztos. Lehet, hogy valaki azért indokolatlanul kedves, mert valamilyen pozitív emberi hatás érte a közelmúltban, de az is lehet, hogy azért viselkedik szokatlanul az elektronikus eszközeivel, mert olyan tartalmak vannak rajta, amiket nekünk sem szívesen mutatna meg – például pornográf képek stb. Ez is lehet megcsalás.

Abban az esetben, ha a fent felsorolt listából logikusan következne több pont alapján is, hogy valamiféle hűtlenség áll a háttérben, akkor reális esélyünk van azt gondolni, hogy tényleg erről lehet szó.

Hogyan kérdezzünk rá, hogy a párunk megcsalt-e minket?

Nagyon fontos, hogy mindig legyünk őszinték. Ha felmerül bennünk a kérdés, hogy megcsaltak minket – a hűtlen fél általában nem vallja be tettét – akkor se kezdjünk el azonnal vádaskodni, hiszen lehetséges, hogy tévedünk. Ez esetben óriási pusztítást fogunk a kapcsolatunkban véghez vinni, ráadásul teljesen indokolatlanul. Képzeld csak el, hogy ártatlan vagy, és a párod neked esne! Te hogy éreznéd magad?

Azonban abban az esetben sem jó ötlet duhaj, vagdalkozó, támadó módon közelíteni a párunkhoz, ha a baj – a kiengedett vallomása szerint – megtörtént. Hiszen ezzel csökkentjük a lehetőségét annak, hogy őszintén meg tudjuk beszélni a problémáinkat. Ráadásul, ha egy őszinte, mély kérdés során derül ki a megcsalás, az komoly jel lehet arra, hogy a párunk képes megváltozni.

Akárhogy is nézzük, sokkal jobban járunk, ha őszintén, mélyen tesszük fel a kérdést, és nem haragosan, vádaskodóan, vagy támadóan.

Érdemes-e titokban nyomozni a párunk után, ha felmerült a félrelépés gyanúja?

A válasz az, hogy általában nem éri meg így közelíteni a problémához. Hiszen, ez hatalmas bizalmatlanságra vall, és legalább olyan romboló a párkapcsolatra nézve, mint maga a hűtlenség. Abban az esetben, ha nem történt félrelépés, akkor mi magunk fogjuk a kapcsolatot tönkre tenni. Ha viszont tényleg történt, akkor csupán annak az esélyét csökkentjük, hogy a problémára közös megoldást fogunk találni – hiszen a válasz a „megcsaltál!!!” üzenetre az lesz, hogy „te meg kémkedtél utánam!!!”.

Természetesen vannak olyan esetek, amikor nagyon egyszerűen el lehet oszlatni a kételyeinket – például akkor, amikor a megcsalás egy véletlenül a gép előtt hagyott email üzenetéből sejthető, ekkor adja magát, hogy az illető elolvasson pár korábbi levelezést is – ekkor szinte azonnal kiderül minden.

Azonban abban az esetben, ha a nyomozás teljesen a sötétben való tapogatózásról szólna, inkább maradjunk az őszinte válasznál.

PÁRTERÁPIA, MEDIÁCIÓ, TANÁCSADÁS

Dobrai Zoltán

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

Harc a depresszió ellen

Harc a depresszió ellen

Bezártság idején könnyen belecsúszhatunk a depresszióba.

A köznyelvben gyakran használjuk a depresszió kifejezést. Otthon maradva, elszakítva a megszokott rutinoktól, a fontos családtagoktól mindez komoly lelki terhet jelenthet. Természetes, ha nem minden napunk alakul a legjobban, és olykor levertebbek vagyunk az átlagosnál, viszont ettől még nem vagyunk depressziósak. Önmagunk diagnosztizálása veszélyes lehet, gyanú esetén érdemesebb szakember segítségét kérni.

A depressziónak van egy köznapi és egy hivatalos meghatározása is. Szakmai meghatározás szerint a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (továbbá BNO) a következő tünettannal párosítja: hangulat- és energiacsökkenés, érdektelenség, az örömre való képesség hiánya, fáradékonyság, a mindennapi tevékenységek elsivárosodása. Kísérő tünetei lehetnek a koncentrálókészség és a figyelem visszaesése. Az önértékelés és önbizalom csökkenése, bűntudat és érdektelenség érzése, pesszimista vagy sivár jövőkép. Önmagára ártalmas gondolatok vagy cselekedetek, alvászavar, étvágytalanság.

Az érzelmi élet zavara

A depresszió leginkább az érzelmi élet zavara, ami azt jelenti, hogy a belső megéléseink változnak, holott a külvilág nem változik. Jól mutatja ezt a gyásszal való összehasonlítás. A gyászban a veszteség realitás, valóság, míg a depressziós ember veszteségélménye belsőjében, gondolataiban van jelen. A nőknél jóval gyakoribb a betegség megjelenése, valamint idős korral növekszik az előfordulása, majd később a nemi különbség kiegyenlítődik. A depressziós ember önértékelése csökken, és nagy mélységekbe is zuhanhat. Érdektelenné válik a külvilág iránt, csökken a teljesítménye, nehezen talál nyugalmat. Egyszerre egyáltalán nem és túlságosan is agresszív. Belső élményben agresszív, amíg viselkedésében inkább érdektelen, passzív. A tüneteket komolyan kell venni, és szükség esetén gyógyszeres kezelésre és pszichoterápia is szükség lehet.

Olykor bármelyik tünetet felfedezhetjük magunkon, ettől még nem feltétlenül vagyunk depressziósak. Akkor gyanakodhatunk, ha ezek közül a jelek közül több is fennáll, legalább két héten keresztül. Nem érdemes magunkat vizsgálgatni, mert jó eséllyel jutunk téves következtetésekre, mivel magunkra nem tudunk objektív szemlélőként tekinteni. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy túl közel vagyunk magunkhoz. Diagnózist csak orvos vagy pszichoterapeuta adhat. Fontos, hogy a környezetünkben lévőket se címkézzük fel, mert kevés rá az esély, hogy egy minősítés vagy matrica segíteni fog neki a nehézségeivel való küzdelemben.

Amit ne tegyünk

Ami biztosan nem segít, az a „szedd össze magad és a fel a fejjel” típusú mondatok. Hiszen a depressziós most nem képes felemelt fejjel járni, és nem él meg elég erőt, amivel összeszedheti magát. Nem jó tanács depressziós állapotban szabadságra menni vagy utazgatni, hiszen akkor még inkább saját tehetetlenségünkkel és gyengeségünkkel fogunk találkozni. Nem érdemes komoly döntéseket hozni ebben az időszakban, hiszen most nem érezzük azt, hogy kompetensek lehetünk.

Az olyan, nem hiteles biztatás, mint például a „hiszen már jobban vagy” is kerülendő. Bármennyire szeretnénk segíteni, könnyen lebukhatunk, ha nem őszinte az, amit mondunk. Vigyázzunk, mielőtt túl korán azt mondanánk, hogy megértjük a beteget. Sokkal hitelesebb, ha kimondjuk, hogy nem tudjuk elképzelni, mi történik vele. Ezzel a hitelességgel elérhetjük, hogy meséljen magáról.

Hogyan segíthetünk?

A depressziós passzivitása nem egyenlő az elutasítással. Ennek felismerése segíthet, hogy kapcsolatba lépjünk a beteggel. Alapvető szükségletünk az elfogadás, nincs ez másképpen akkor sem, ha az érzelmi életünk zavara lép fel. Ennek elfogadása gyógyító lehet. Jó, ha kifejezzük a személy és a betegség elfogadását is. Nem érdemes minősíteni vagy bagatellizálni.

Ha elfogadjuk a zavar jelenlétét, akkor már lehet róla beszélni is. Ha kifejezzük kíváncsiságunkat, akkor a betegnek is könnyebb lesz mesélni róla. Lehetnek kiváltó események is, ezekről is beszélgethetünk. Fontos, hogy nem kihallgatásról és vallatásról van szó, inkább meghallgatásról és a másikra figyelésről. Nem kell szépeket és okosakat sem mondani. Viszont a testtartásunk, hangszínünk és tekintetünk ki tudja fejezni azt, hogy fontos a másik, figyelünk és érdekel, amit mond. A figyelmünket kell, hogy lássa és hallja – kulcsfontosságú lehet ez az értő odafordulás, ha nagyobb a baj, és esetleg öngyilkossági gondolatokra, késztetésekre utal a másik.

Türelemmel kell legyünk a depresszióval, nem lehet siettetni az elmúlását! A beteg ilyenkor nem képes erőfeszítéseket tenni. A siettetéssel még mélyebbre lökhetjük, így az azonnali és gyökeres változás nem lehet célunk, viszont a bátorítás, megértés és reményadás igen.

Dobrai Zoltán

vasarnap.hu

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

Van kiút a szerfüggőségből, a játék-, alkohol- és munkafüggőségből – beszélgetés Orsolics Zénóval

Van kiút a szerfüggőségből, a játék-, alkohol- és munkafüggőségből – beszélgetés Orsolics Zénóval

Orsolics Zénó segítő szakemberrel, addiktológiai tanácsadóval beszélgettünk, aki belülről ismeri a drogfüggőséget, és most olyanoknak segít, akik a lelkükben élő hiányokat különféle függőségekkel igyekeznek pótolni, tönkretéve ezzel önmagukat és környezetüket. A függőségek prevenciója kilenc hónappal a születés előtt kezdődik, és ha mégis beleesik a gyerek ebbe a csapdába, van kiút – ezt sugallja az ő sorsa és segítő hozzáállása.

Kép: freepik.comhirdetés

– Melyik a legfiatalabb korosztály, akik kapcsolatba kerülnek a droggal? Jellemzően kamaszkorban alakul ki a drogfüggőség?

– Amikor fiatalkorúak drogterápiás intézményének voltam a szakmai vezetője, akkor a legfiatalabb kliensünk 12 éves volt. Ez a fiú tulajdonképpen 9 éves korában kezdett el cigarettázni és kávézni. Innentől szinte egyenes út vezetett nála az alkoholhoz és a kábítószerekhez.

Általánosságban elmondható, hogy a fiatalok leginkább a serdülőkorban, 15-16 évesen próbálják ki a „felnőtt viselkedéshez” kapcsolódó tiltott szereket. Ez az időszak a veszélykeresés és az identitás kialakulásának is az időszaka. Azt is fontos tudnunk, hogy nem minden kipróbáló lesz a későbbiekben függő csak egy nagyon csekély részük. Leginkább azon fiatalok „szorulnak” bele a drogok okozta mámorkeresésbe, akiknél komoly mentális hiányok vannak. Ilyen értelemben nagyon is vannak rizikófaktorok. Ilyen veszélyforrás lehet a szétesett család, a negatív, rossz minták, a függőségre való hajlam, feldolgozatlan traumák, stb. A többi serdülő viszont elmondhatja a kortársainak, hogy kipróbált szereket, és néhány hónap vagy év múlva már feledésbe merül ez az időszak.

Azok a fiatalok, akik benne ragadnak a drogok kipróbálásában, már nem puszta kíváncsiságból vagy beilleszkedési vágyból drogoznak, hanem mert úgy érzik, „választ” találtak érzelmi, mentális problémáikra.
Gyakran mondjuk, hogy a szenvedélybetegség az érzelmi élet zavara. Ezáltal nemcsak az alapproblémájuk marad meg, de még a függőséggel járó problémákat is beemelik az életükbe. Sok esetben tapasztalom, hogy például apa és fia eltávolodnak egymástól, és ez további kihívások elé állítja a fiúkat. Nagyon fontos témának látom, hogy az apák közeledjenek határozottan és szeretettel fiaik felé. Minden hétre jut egy édesapa, akivel erről beszélgetek a praxisomban, hogy mennyire fontos az egyértelmű határok kijelölése és a szeretet kifejezése. Ezt tanulni kell, hiszen nem úgy születtünk, és sokszor gyerekkorunkban sem tanultuk meg, miként fejezzük ki szeretetünket, érzéseinket.

– Munkám során egyre több családdal találkozom, ahol vagy a férj vagy a gyerekek nagyon sok időt töltenek számítógépes játékokkal. A játékfüggőség lehet a szerhasználatnak az előszobája, vagy ennek teljesen más a természete?

– A függőségek skálája többféleképpen felosztható. Lehet legális vagy illegális egy szer, és lehet kémiai vagy viselkedésbeli egy függőség. Jellemzően a kémiai függőségekről több szó esik. Talán a köztudat veszélyesebbnek vagy elítélendőbbnek tekinti ezt a halmazt, és kevesebbet beszélünk a viselkedési függőségekről, mint például a szerencsejáték, az online játék, a munkamánia vagy a vásárlási mánia. Egyéni az, ami igazán veszélyes: mindig az, ami az egyén számára problémát okoz, amire fogékony. Ehhez ismernünk kell az egyén erőforrásait, családi hátterét, genetikai adottságait is. A kontrollvesztő személyiségű emberek fokozottan veszélyeztetettek, számukra okozhat nagy károkat akár a szerencsejáték-függőség is.

Manapság egyre nagyobb teret hódítanak a viselkedési függőségek. Gondoljunk csak a szinte az egész társadalmat érintő telefon- vagy közösségi média-függőségre! Ennek következményeit és az emberi fajra gyakorolt hatását majd húsz-harminc év múlva láthatjuk tisztábban. Az azonban már most látszik, hogy az emberi viselkedésre és szociális kapcsolatainkra negatívan hatnak az okoseszközök, és ez leginkább magányban, depresszióban, negatív énképben jelentkezhet. Viszont a jelen helyzetben, a koronavírus-járvány idején kifejezetten életmentő lehet az online terápia igénybevétele vagy az online segítő lehetőségek megtalálása.

Orsolics Zénó

– Tehet azért a szülő, hogy gyermeke elkerülje az ilyen helyzeteket, és ne legyen függő?

– Csakis a szülő tehet azért, hogy gyermeke jó döntéseket hozzon. A drogprevenció ugyanis a születés előtt kilenc hónappal kezdődik. Érdemes a drogról a fókuszunkat áthelyezni a gyermekre és a gyermekünk személyiségére. Jó esetben mire serdülőkorba ér alapvetően megismerjük őt, és így fel tudjuk készíteni a felnőtt élet kihívásaira.

Nagyon fontos a realitás-kontroll. Ha a gyermekünk ismeri és tiszteli a családi értékrendet, betartja a határokat, terhelve van, tehát részt vesz valamilyen formában a közös háztartási feladatokban, takarítja a szobáját, tanul, mértékkel sportol vagy különórára jár, boldog és kiegyensúlyozott lesz.

Ezt még a kamaszkor előtt el kell érnünk nála, hiszen a serdülőkorban az eddigi rendszer is felborul és lazává válik. Serdülőkorban ugyanis a többszintű változások némileg kibillentik az egyensúlyából, és a szülő „tükröt kap” saját hitelességéről vagy nevelési elveiről. Ezzel nehéz szembesülni és elfogadni, de a serdülő jó tükör tud lenni. Egy újabb életciklusba lép, amelyben más szülői hozzáállást kell tanúsítani, ez a „húzd meg, ereszd meg” időszaka.

– Mit tegyen és mit ne tegyen, ha azt tapasztalja, hogy rendszeresen valamilyen narkotikummal él a gyermek, vagy káros szenvedélyek rabja lett?

– Serdülőkorban olyan változásokon megy keresztül gyermekünk, amelyeket nehéz a szülőknek lekövetni. Újra meg kell ismerni, újra fel kell fedezni őt. Identitást épít, elhelyezi magát a világban. Sok helyzetet meg lehet oldani a családon belül, azonban ha azt tapasztalja a szülő, hogy nem kompetens a témában, akkor érdemes külső szakemberhez fordulni. Amennyiben a gyermek elzárkózik, úgy is van értelme a terápiának. Ilyen esetben érdemes hozzátartozói tanácsadást kérni, de lehet pár- vagy családterápiára is jelentkezni, mert annak is közvetett hatása van a gyerekre. Sokkal többet segít, mint azt elsőre gondolnánk!

A család egy rendszer. Mindenki hat mindenkire. Amikor a szenvedélybeteg családtag nem akar segítséget kérni, akkor érdemes annak eljárnia segítőhöz, akinek problémát jelent a kialakult helyzet.

Amikor elkezdődik a változás az egyénben, az hat a család többi tagjára is, így a függő családtagra is. Érdemes kerülni a szélsőséges megnyilvánulásokat. A túlzottan megengedő vagy kontrolláló szülői attitűd nagyon káros tud lenni, és szélsőséges viselkedéshez vezethet.

– Mit tehet önmagáért az, aki érzi, hogy bajban van?

– Az lenne egy ideális állapot, amikor nem szégyelljük a lelki problémáinkat, hanem segítséget kérünk. Jó hasonlat erre a testi tünet, betegség: hiszen akkor sem érzünk szégyent, amikor megbetegszünk vagy fáj a fogunk, helyette inkább keresünk egy megfelelő szakembert, akiben bízunk, aki segít megoldást találni a problémánkra. Így van ez a lelki betegségekkel is. Mindenképp olyan szakembert válasszunk, akiben megbízunk, aki szimpatikus és hiteles számunkra, és akivel szót értünk. Most különösen fontosnak látom ezt. A világjárvány előhozott sok olyan mentális betegséget, amely „békeidőben” elfogadható szinten maradt vagy még csak lappangott. A járvány okozta globális szorongás, az egyedüllét, a szeparáció, a kiszámíthatatlanság rég nem tapasztalt helyzet elé állít minket. Krízisben minden erőforrásunkat, energiánkat mozgósítjuk a túléléshez. Amikor majd elmúlik a vész, akkor megengedjük magunknak, hogy lazítsunk, akkor fognak leginkább előjönni a vírus lelki következményei és az általa generált lelki betegségek. A válsághelyzetekben a szenvedélybetegség felerősödik, az alkohol és a különböző bódító szerek használata megnyugvást ad és eltereli a figyelmet olyan valós problémákról, mint a félelem, a kiszámíthatatlan jövő, a magány és a frusztráció.

Több olyan oldal is alakult az interneten, ahol segítő foglalkozású emberek díjmentes online segítségüket ajánlják fel a koronavírus-járvány idején.

Ez nemzetközi tendenciává vált. Jelenleg én is, néhány munkatársammal, egy nemzetközi segítő applikáción dolgozom, amely reményeim szerint tavasszal el is indulhat, és óriási segítséget nyújt majd az embereknek, hogy az otthonukból, diszkréten kérhessenek segítséget.

Orsolics Zénó drogprevenció családterápia mentálhigiénés szakember kamaszproblémák kábítószerfüggőség

kepmas.hu

 

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…