március 2022 - dobraizoltan

A gondoskodó szeretet is okozhat válságot – rejtett családi örökségeink

Szerző: dobraizoly | márc 21, 2022 | Családterápia, Minden, Párterápia, Terápia

A párokkal és családokkal való munka során kiemelt fontosságú módszer a múltra, családfára való visszatekintés. Sokszor nem is gondolnánk, mennyi kincsre – vagy felesleges, nehéz terhekre – találhatunk, amikor a felmenőink élettörténetét vázoljuk fel a saját szempontunkból. Hogyan járulhat hozzá a gondoskodó szeretet egy családi válsághoz?

Önmagában, ha valaki gondoskodó, azt a környezet és a társadalom pozitívnak ítéli meg és elismeri. Ha pedig egy férfi teszi mindezt, azt különösképpen értékeljük, hisz jellemzően úgy tartják, ez amolyan női tulajdonság. Amikor egy férjnek egyértelmű, hogy sokat dolgozik, anyagi biztonságot teremt a családjának, részt vesz a gyereknevelésben és a házimunkában is aktívan jelen van, azt elismerésre méltónak látjuk, és nem értjük, hogy miért hullott szét a házassága, hiszen „ő egy olyan jó ember”.

Együtt is működni kell

A családokkal való munkában inkább rendszerben tekintünk a párokra. Azt keressük, hogy együtt mire képesek, közösen mit hoznak létre: a pár együtt, a gyerekekkel és a hozzájuk közel álló személyekkel. A feleség szépen neveli a gyerekeket, és úgy tűnik, hogy nagyon jól megvannak együtt. Az ő számára a kapcsolat elején nagyon megnyugtató és vonzó volt a férfi stabilitása és odaadó szeretete. Majd az évek múlásával egyre kevésbé értékelte, hogy a párja szinte édesapaként óvja és támogatja őt. Ilyen esetekben csodálkoznak rá a rokonok és a baráti kör, hogy mi történt velük, hiszen olyan szép pár voltak.

Ám a feleség inkább szabadságra vágyna, önállóságra, hiszen olyan családban nőtt fel, ahol nem kapott támogatást, nem volt igazán kihez kötődnie. Nem tanulta meg elfogadni a gondoskodó szeretetet, számára idegen az, hogy ő mindent megkap. A gyermekkori hiányt töltötte be a kapcsolatuk elején a segítő és határozott férfi, akiben meg lehet bízni, aki támogató, s aki mellett nem kell dönteni nagy dolgokban. Az asszonynak nincs forgatókönyve arra, hogyan kell jól lenni ebben a légkörben. Ahhoz szokott hozzá, hogy minden bizonytalan és kiszámíthatatlan: a férfiak jöttek-mentek az életükben, hiszen az édesanyja sem tudott biztonságosan kötődni. A férj pedig egy olyan apa mellett nőtt fel, aki szintén minden anyagi támogatást megadott a családjának, igaz őt alig látták. Azon már tudott változtatni, hogy több időt töltsön a családjával, viszont a túlvédő, gondoskodó attitűdöt nem tudja levetkőzni. Miért is tenné, hiszen ezért őt a társadalom elismeri.

Átformálható örökség

A változás lehetősége ott van mindenki számára. A kérdés sokszor az, hogy hajlandóak vagyunk-e megfizetni az árát. Az évtizedek vagy generációk örökségét nem tudjuk átformálni egyik napról a másikra. A változás sok fáradtsággal, idővel és fájdalommal is járhat. A régi, berögzült és biztonságos működéseket feladni akár félelmetes, riasztó és kiszolgáltatott is lehet.

Általános jelenség, hogy amíg nem vagyunk gödörben, addig inkább elodázzuk a változást. Viszont nem érdemes megvárni a legmélyét, mert onnan nehezebb kimászni. Bátorságra és kitartásra van szükség a változáshoz. Sok beszélgetéssel, a múlt feldolgozásával, tudatossággal és akár segítségkéréssel új egyensúly jöhet létre a kapcsolatban és az életünkben.

Nem mindegy, hogy rombol vagy épít!

Az említett eset kapcsán a férj, átdolgozva és felismerve családi örökségeit, képes lehet változtatni a túlvédő és mindig gondoskodó hozzáállásán. Ehhez szüksége van arra a biztonságra, hogy tudja, felesége nem fogja elhagyni, és szereti akkor is, ha nem áll mellette óvó, féltő gondoskodással minden pillanatban: akkor is visszatér hozzá, ha ő szabadon engedi. A feleség pedig rádöbbenthet, hogy nem kell a korábbi családi viszonyokat megismételnie az életében. Dönthet másképpen is, hiszen ő nem a saját édesanyja. Felismerheti magát mindenkitől szabad, felnőtt személyként. Felfedezheti, hogy a párja szeretete elfogadható, és együtt meríthetnek a kiszámíthatatlan és változó múltból, ami most spontaneitásként, kreativitásként és játékosság formájában jelenhet meg a kapcsolatukban. Így erőforrássá válhat mindaz, ami eddig romboló volt számukra.

Megtanulható, hogy úgy szeressük a másikat, ahogyan neki erre szüksége van. Azon a nyelven szóljunk hozzá, amit ő ért, és el is tud fogadni. Így formálhatunk a nehézségekből lehetőséget és a kapcsolatot szétfeszítő erőből hidakat egymás felé.

Dobrai Zoltán

lelkigondozó, mediátor

családterapeuta-jelölt

Forrás: vasárnap.hu

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

Titok a családban

Szerző: dobraizoly | márc 9, 2022 | Családterápia, Minden, Párterápia, Terápia

Egyszer talán eljön annak is az ideje, hogy fel lehet tárni egy titok tartalmát. Persze nem arról van szó, hogy ne lehetne a családtagoknak magánélete, intim szférája, és azt sem jelenti, hogy a gyerek naplójába szabad beleolvasni vagy a másik telefonján matatni. De akkor mi is az a titok?

A kapcsolaterősítő titok

A titok egyrészt a családi határokról és a kommunikációról szól, aminek mentén szövetségek és alrendszerek jönnek létre. Vannak, akik ismerik a titkot, és vannak, akik nem. A szülők tudják, hogy miről van szó, így náluk lehet a kontroll a gyerekekkel szemben. Ezzel erősítik házassági szövetségüket, és megkülönböztetik a gyerekeket önmaguktól. „Ez a mi titkunk” – mondja a nagyi az unokának, és máris közelebb került a szeretett személyhez. Viszont a titok adott esetben ki is zárhat, például, ha az egyik szülő titkos találkozókat szervez a gyermekével, akkor a másik fél máris kirekesztve érzi magát. A születésnapi meglepetés ünnep viszont csak egy kis időre zár ki, valamilyen nagyobb jó érdekében.

Titok a szőnyeg alatt

Vannak olyan családi tabuk, amiket jó mélyen el szoktak rejteni, vagy legalábbis a szőnyeg alá seperni, mert ott kevésbé látszódnak. Persze ezek az idő múlásával így is elkezdenek erjedni, mint valami ottfelejtett étel. Ekkor már kerülgetni kell őket, ami senkinek nem kényelmes. Ez olyan esetekben szokott előfordulni, amikor a családnak szüksége van arra, hogy kicsit szem elől tévessze a témát. Még nincsenek készen a titok felfedésére, időre van szükségük a szembenézéshez – ezek természetes emberi reakciók. Mindez csak akkor válik veszélyessé egy család számára, ha hosszú évekig rejtegetnek valamilyen témát, és ez a titok megmerevedik. Ekkor ugyanis betegségek „tünetek” formájában jelez, és a család része lesz.

Egy ide nem illő „családtag”

A rendszer megmutatja, hogy itt egy ide nem illő „családtag”, amivel kezdenünk kell valamit. A titoknak ilyen formán lehet identitásformáló ereje is. Amiről nincs elég információnk, azt a fantáziánkkal egészítjük ki, és a titokból máris valami mást varázsolunk. Ha például a múltban egy rokonról csak homályos emlékek vannak a családi legendáriumban, akkor mi dönthetjük el, hogy pozitív szereplőként mutatjuk őt be, vagy a homályos foltoknak inkább sötét színezetet adunk. A családterápiás munka során megismerhető a családfa is, és ezen keresztül felismerhetővé és átírhatóvá válhatnak a titokzatosságba merült személyek és események.

Előfordul, hogy erre nincsen szükség, a család azért jelentkezik terápiára, mert érzik a titok feszítő és megbetegítő erejét, amit nem tudnak megfogalmazni. Van, aki jobban a szívére veszi a dolgot, vagy rosszul van az egész történettől, mert felfordul a gyomra attól, hogy tud valamit, amit mások nem. Érthető módon ezekről nehéz beszélni, főként, ha a titok már évek vagy évtizedek óta mélyre van elásva, hogy senki meg ne találja.

A családterápiás munkában abban támogatjuk a családot, hogy képesek legyenek megosztani egymással azt, ami eddig tabu volt. Segítjük őket abban, hogy a bizalom erősödjön, és a kommunikáció nyílt lehessen, hogy képesek legyenek beszélni arról, amiről eddig azt gondolták: képtelenség megosztani egymással.