Oldal kiválasztása
Mit üzennek a család külső és belső határai?

Mit üzennek a család külső és belső határai?

A család külső és belső határainak jelentősége a polgárosodással lett egyre nagyobb. Hogy miért? Mert ezek mentén tudnak a családtagok egymáshoz kapcsolódni: a családi döntéshozók a többi családtaghoz vagy a gyerekek a szülőkhöz. Kifelé a határok megnyilvánulhatnak többféleképpen: akár úgy is, hogy mindig nyitva áll az ajtó, hozzánk bárki betérhet. Vagy éppen ellenkezőleg: azért nincs tévé otthon, mert nem akarnak minden információt beengedni.

A legfontosabb, hogy a határok mentén mindenki jól érezze magát, és a családtagok szükség esetén újra tudják tervezni azokat. Nem véletlen, hogy szükség van újításra, hiszen megvan az ideje, amikor a szülő és csecsemő szimbiózisban létezik, míg a későbbiekben a gyermek függetlenedésével inkább a leválás kerül előtérbe. A párkapcsolatokban is szükség van a „mi” érzésre, amikor azt érezzük, hogy a szívünk is egyszerre dobban, de helye van a külön tevékenységeknek, saját hobbiknak is.

Minden család más és más, ebből következően különböző módon rendezik be az életüket. Ha átlépjük a küszöböt, akkor az adott ház szabályait kell betartanunk; a munkahelyre érve is más irányelveket követünk, mint az otthonunkban. Az Egyesült Államokban olyannyira védve vannak ezek a határok, hogy a hívatlan vendéget fegyverrel is távol lehet tartani. Észak-európai országokban pedig bevett szokás, hogy éttermekben találkoznak az emberek, és nem egymás lakásán.

mit üzennek

Családnév és ajtócsapkodás

A határok szimbolikus formája a családnév viselése, viszont ez sem mindig elég.  Fontos lehet, hogy kit tartunk számon a család részeként. Ki az, akinek mindenképp ott kell lennie például egy esküvőn és kinek nem. A belső határok kevesebb embert érintenek, viszont nagyon fontosak. Vannak családok, ahol kopognak, mielőtt benyitnak egy ajtón, és van, ahol a gyermek is bármikor bemehet akár a szülői hálószobába is. A vita közben becsapott ajtó is egyfajta határkijelölés. Azt is jelentheti, hogy le van zárva a vita, már nem vagyok rád kíváncsi, vagy legalább az ajtó megvéd tőled.

A határtalanság megbetegíthet

Léteznek láthatatlan határok. Ilyen például az, mit beszélnek meg a szülők a gyerek előtt, és mi az, amibe már nem vonják bele. Vannak családok, ahol az a jellemző, hogy mindent megosztanak velük, máshol a fiatalok nagyobb autonómiát kapnak. Nincs recept, kinek mi a jó, az egészséges határok változhatnak. Ha a szülőnek például megnyugtató válasz a gyerektől, hogy „majd jövök”, akkor ez egy működő rendszer. Ha viszont a gyermek olyannyira bevonódott, hogy nem tudja megemészteni, amit hall, és ennek fizikai tünetei jelentkeznek, akkor a határokon változtatni kell.

Nemek szerint is differenciálhat a család, így elképzelhető, hogy vannak csak női tevékenységek és csak férfi feladatok, ez ahhoz szükséges, hogy a gyerekek saját nemi identitása megszilárduljon. Ha nincs differenciálás, akkor a családtagok tanulhatnak is az ellenkező nemű felektől, és új kompetenciákat szerezhetnek.

A határok elválasztanak és össze is kötnek. Az a legjobb, ha tisztában vagyunk saját és mások korlátaival. Ideális esetben ezek a választóvonalak egy adott élethelyzetben rugalmasak és áteresztőek, máskor pedig erősek és megvédenek. Ha megvannak a határok, akkor észlelhető, mi mentén tudunk kapcsolódni egymáshoz, s így tudunk értékes kapcsolatokat kialakítani.

Dobrai Zoltán

lelkigondozó, mediátor

családterapeuta-jelölt

Forrás: vasárnap.hu

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

Együtt isszuk a kávét, de nem egy bögréből – mi van a szerelem szimbiózisa után?

Együtt isszuk a kávét, de nem egy bögréből – mi van a szerelem szimbiózisa után?

Csak mi ketten – majd egyre többen

Mások a kapcsolataink kamaszként, fiatal felnőttként, új házasként és nagyszülőként. Cikksorozatunkban végigjárjuk a párkapcsolatok útját, dinamikáját. Elsőként a szimbiózis és a differenciálódás szakaszairól, majd a gyakorlás és újraközeledés időszakairól olvashatunk.

Természetesen ezek az életszakaszok nem matematikai pontossággal meghatározhatóak egy ember életében, sokkal inkább dinamikus változásokról beszélhetünk, ami segíti a családot az új élethelyzetekhez való alkalmazkodásban. A fejlődés nem feltétlen egy ütemben halad, viszont ezek természetes folyamatok, és segítenek a hosszú párkapcsolat fenntartásában. Nagy kihívást a nagyban eltérő életciklusok okozhatnak, vagy ha egyáltalán nincsenek hidak közöttük. Azonban ha felismerjük, ki hol tart, megértőbbek lehetünk magunkkal és a párunkkal, akár még hidakat is építhetünk egymás felé. Ezért fontos megismernünk az alábbi életszakaszokat.

A szimbiózis időszaka

A kapcsolat elején jellemző szimbiózisban, az úgynevezett szerelemhormon hatása alatt nem a „te” vagy az „én” a fontos, hanem a „mi”: az összetartozás élménye a meghatározó. Közös az érdeklődési körünk, rengeteg az együtt szerzett élmény, minden közös. Egy rugóra jár az agyunk, egy bögréből isszuk a kávét, és ez nagy örömmel tölt el minket. Holott a megismerkedés utáni időszakban szinte két idegen van egymás mellett. Más családból, sokszínű közösségekből, eltérő és meglepő szokássokkal, különböző neveltetéssel kerülünk össze. Mégis nagyszerű érzés a másik közelében lenni, összeolvadni.

A szimbiózis könnyebbé teszi a párunk megismerését, az érdeklődés fenntartását. Mintegy olajozás segíti a fogaskerekek együttműködését, ami máskülönben fájdalmas is lehetne. Nem segítené az elköteleződést, ha azonnal azzal szembesülnénk, hogy a másiknak is vannak hibái, ő sem mosolyog mindig ragyogó szemekkel ránk, vagy észrevennénk, hogy mennyi mindenről másképp gondolkodunk.

Ebben az életszakaszban viszont önkéntelenül is a közösre fókuszálunk. Általában néhány évig tart ki a szerelemhormon, aztán fokozatosan elcsendesül és átalakul. Ez is természetes folyamat, mivel a folyamatos felhők felett járás megterhelő lenne az ember számára. A nehézség akkor következik be, ha újra és újra csak ezt az állapotot keressük, mert akkor folytonos csalódásban lesz részünk.

együtt isszuk a kávét

A differenciálódás

Hosszú távon fullasztó lenne folyamatos összekapcsoltságban élni, így a szimbiózis után következik saját magunk újrafelfedezése. Fontosabbá válik az én, viszont nem veszítjük el, hogy „mi” együtt vagyunk. Az egymásba olvadás szövetséggé alakul át.

Együtt isszuk a kávét, de nem egy bögréből.

Fontossá válhat ebben a fejlődési fázisban a külvilág: hobbi, barátok, karrier. Fontos szakasza ez a kapcsolatnak, hiszen ekkor dolgozhatja ki a pár közös szabályrendszerét, határait. Eldöntheti, hogy a hozott családi mintákból mit tart meg és mit alakít át. Ez az időszak hozza a vitákat, amelyek korábban nem voltak jelen. Ez ijesztően is hathat, viszont ezeket megküzdve erős, mindenki számára biztonságos szövetség jöhet létre. Ebben a szövetségben, már a gyermek is könnyebben érkezhet, míg a szimbiózisban szinte helye sem lenne.

Következő cikkünkben a gyakorlás és az újraközeledés fázisait járjuk körül, amelyek életünk nagyobb részét átölelik. Ezeknek is, mint minden fejlődési szakasznak megvannak az örömei és nehézségei. Az átmeneti időszakok krízisek is egyben, amelyeket közösen megküzdve, átélve a kapcsolat megerősödhet, hogy aztán új minőség szülessen belőle.

Dobrai Zoltán

lelkigondozó, mediátor

családterapeuta-jelölt

Forrás: vasárnap.hu

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

Új kihívások felé evezve – elengedés egy érett párkapcsolatban

Új kihívások felé evezve – elengedés egy érett párkapcsolatban

Mint minden változás, egy párkapcsolat fejlődése is veszteségekkel és nehézségekkel jár. Ezek azonban leküzdhető akadályok. Elakadás akkor léphet fel, ha a régi megoldási módok már nem működnek, és nem alakítottunk ki még helyettük újakat. Ha azonban ezek a friss családi és párkapcsolati struktúrák megszilárdulnak, az élet tele van újabb és újabb örömökkel.

A párkapcsolat fejlődésében elérkezik a szimbiózis és differenciálódás után a gyakorlás időszaka, majd az újraközeledés. Ahogyan már olvashatták korábbi cikkeinkben, ezek a szakaszok egyaránt rejtenek magukban örömet és új kihívásokat.

Közel lenni és távol menni – a gyakorlás időszaka

A gyakorlás idején már felértékelődik a kapcsolaton kívüli világ, a „mi” helyett, „ők” kerülnek a fókuszba: a barátok, a munka, a hobbik. Új kihívásokkal teli feladat a gyermeknevelés, az új családtagok befogadása. Újra átélhető a biztonság érzése, hogy jó hazamenni, vár otthon a szeretett személy. Amíg a szimbiózisban az elválás fájdalmas volt, itt egyensúlyba kerül az eltávolodás és a hazatérés öröme. Túl messzire merészkedni viszont a kapcsolatra nézve veszélyes is lehet. Nagy távolságból már nem látszik a másik, az érdekes és színes világ magával ragadhat, és a hazatérés feledésbe merülhet. Viszont, ha megvan a stabil érzelmi alap, akkor el lehet engedni a másikat, aki szívesen tér haza.

új kihívások felé

Te+Én – az újraközeledés időszaka

Érett párkapcsolatnak is nevezzük ezt az időszakot, ekkor repülnek ki a gyerekek, és marad a „Te+Én”. Újra közeledhet a pár egymáshoz, ismét megjelenhet a mi érzése, és az intimitás megerősödhet. A kapcsolat már meghitt és biztonságos, ismerem a másikat. Persze, ez az életszakasz sem jogosít fel minket arra, hogy elkezdjünk gondolatolvasóvá válni, vagy azt várjuk, hogy a másik találja ki magától, mi mit szeretnénk. Viszont újra felfedezhetjük a másikat, a közös értékeinket. Ismét jut idő a másikra, közös élményekre. Már nem a gyermekekről való gondoskodás, hanem a másikra való odafigyelés határozhatja meg a hétköznapokat.

A fejlődést nem lehet felgyorsítani, viszont olykor vissza-vissza lehet térni, feleleveníteni az előző szakaszokat. Nem érdemes egyiket sem kihagyni, mert mindegyiknek fontos funkciója és szerepe van a kapcsolatban. Sokat segít, ha megtaláljuk azokat az örömöket, erőforrásokat, amelyek számunkra támogatók a múlt elengedésében és az újhoz való alkalmazkodásban. Így a párkapcsolat és a család élete minden családtag számára biztonságos, elégedettséggel és szeretettel teli maradhat.

Dobrai Zoltán

lelkigondozó, mediátor

családterapeuta-jelölt

Forrás: vasárnap.hu

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…