A pár- és családterápiás munka során gyakran szembesülök azzal a mélyen gyökerező tévhittel, hogy a szülői alkoholizmus egyfajta felnőtt probléma, amely a zárt hálószobaajtók mögött zajlik. A valóság azonban az, hogy egy függőséggel küzdő szülő otthonában nincsenek zárt ajtók. Az alkoholizmus áthatja a falakat, beszivárog a mindennapok legapróbb réseibe, és láthatatlan, de annál mélyebb sebeket ejt a legvédtelenebbeken: a gyermekeken. Ők a csendes szemtanúi egy olyan drámának, amelyet nem értenek, de amelynek minden rezdülését a bőrükön érzik. A családterápia egyik legfontosabb feladata, hogy ezeknek a láthatatlan sebeknek a gyógyításában segítsen, és megtörje a függőség generációkon átívelő, romboló örökségét.
Egy alkoholista szülő mellett felnőni olyan, mintha egy állandóan ingadozó, kiszámíthatatlan talajon próbálnánk járni. A gyermek számára az otthon nem a biztonság és a nyugalom szigete, hanem a bizonytalanság és a szorongás forrása. Sosem tudhatja, milyen hangulatban találja otthon a szülőt: a vidám, engedékeny „jó ivó” énje várja, vagy a dühös, agresszív, esetleg éppen az önsajnálatba süppedő oldala? Ez a kiszámíthatatlanság állandó készenléti állapotra, hipervigilanciára kényszeríti a gyermeket. Megtanulja a felnőttek hangulatát, arckifejezését, a poharak csilingelését figyelni, hogy felkészülhessen a várható viharra. Ezzel elveszíti a gyermekkora legfontosabb ajándékát: a gondtalan biztonságot.
Ebben a kaotikus rendszerben a gyermekek ösztönösen különböző túlélési szerepeket vesznek fel. A Hős gyermek megpróbál tökéletes lenni: kiválóan tanul, sportol, segít otthon, mindent megtesz, hogy büszkeséget és egyfajta normalitás-érzetet hozzon a családba. A Bűnbak a viselkedési problémáival, lázadásával magára vonja a figyelmet és a haragot, így tudattalanul elterelve a fókuszt a szülő függőségéről. A Láthatatlan gyermek megpróbál észrevétlen maradni, nem okozni gondot, csendben elvan a háttérben, de közben érzelmileg elszigetelődik. Ezek a szerepek bár segítenek a túlélésben, hosszú távon megakadályozzák az egészséges személyiségfejlődést, és felnőttkorban komoly kapcsolati nehézségekhez, bizalmi problémákhoz, szorongáshoz vezethetnek.
A családterápia biztonságos teret nyújt ahhoz, hogy ezek a kimondatlan szabályok és fájdalmas szerepek láthatóvá váljanak. A terápia segít a gyermeknek megérteni, és kimondani azt, amit talán sosem mert: a betegség nem az ő hibája, és ő nem felelős a szülője ivásáért. Lehetőséget ad a szülőknek, hogy – ideális esetben már a felépülés útján – szembenézzenek tettük következményeivel, és megértsék, milyen hatással volt a függőségük a gyermekeikre. A folyamat célja a nyílt, őszinte kommunikáció elindítása, a bizalom lassú újjáépítése, és az egészségesebb családi működésmód kialakítása. A terápia segít megtörni a transzgenerációs mintát, hogy a szülői alkoholizmus okozta sebek ne öröklődjenek tovább a következő generációra.
Dobrai Zoltán
mentálhigiénés szakember, pszichodráma asszisztens, mediátor,
rendszerszemléletű pár-és családterápia szupervízióval
Ha érdeklődsz a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozz fel hírlevelemre.
Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhetsz, inspirálódhatsz, segítségre lelhetsz…