Sokan azt képzelik, a függőség messziről látszik. Rendezetlen külső, bódult állapot, csörgő üvegek. Aztán ott a másik arc – és ez az, amivel én a munkám során találkozom a legtöbbször. A jól funkcionáló alkoholista. Aki reggel pontosan megjelenik a munkahelyen, vezeti a gyereket, viszi a gyereket iskolába, és ha megkérdezed, azt mondja, minden rendben. Látszólag tényleg minden rendben van.
De ez a funkcionálás nem egészség. Ez egy rendkívül energiaigényes egyensúlyi mutatvány, amit az ember napról napra fenntart – valóban belül, és a zárt ajtók mögött, a rendszer már régen repedezik.
Amit egy teszt mond
A fizikai jelek valósak és félreérthetetlenek: a reggeli kézremegés, a puffadt arc, a tágult hajszálerek az orrnyergen. De én ritkán ezzel kezdem. Inkább a tekintettel. Az alkoholizmusban a tekintetik – vagy kerüli a kontaktust, mert a szégyen belülről nyomja, vagy valahogy „üvegessé” válik, mintha az illető csak felerészben lenne jelen a saját életében.
A mozgás is más lesz. A vegetatív idegrendszer tartós feszültsége meglátszik az ember járásán, a reakcióin, a tartásán. Az alvászavarok hónapok alatt bőrszínt és olyan fáradtságot hoznak, ami már reggelre is ott van. Ezek nem esztétikai kérdések. Ez a lélek segélykiáltása, amit a test tolmácsol.
Amit a család mutat
Rendszerszemléletű szakemberkélnt tudom: az alkoholizmus sosem magánügy. A „külső jel” sokszor nem magán az érintetten kezdetben, hanem a körülötte lévőkön.
Ha a házastárs egyre kontrolláltabbá válik, ha a gyerekek „feltűnően jók” lesznek és korán átvesznek felnőttszerepeket, ha a család lassan elszakad a barátoktól – ott a háttérben legtöbbször egy nem mondott titok húzódik. A jól funkcionáló függőnél a külső még rendben lehet, de a hobbik eltűnése, a szociális visszahúzódás már a belső ellenőrzés előszobája.
Van kiút
A felismerés maga is egy lépés. Nem a hibáztatás a cél, hanem az a kérdés: mi az a feszültség ebben a rendszerben, amire az ital lett a „rossz választ”?
A gyógyulás ott kezdődik, ahol a titkokat felváltja az őszinte szó. Ahol a família nem „megjavítani” akarja a függőt, hanem együtt indul el valami más felé. Ne várjuk meg a teljes fizikai leépülést. A test és a kapcsolatok hamarabb jeleznek, mint a laborleletek.
Segítőként abban támogatlak titeket, hogy ezeket a jeleket ne fenyegetésként éljétek meg, hanem kapuként – egy valódibb, kapcsolódásokon alapuló élet felé.
Keressen bizalommal a hello@dobraizoltan.hu email címen!
Dobrai Zoltán
mentálhigiénés szakember, pszichodráma asszisztens, mediátor,
rendszerszemléletű pár-és családterápia szupervízióval
Ajánlott szakirodalom:
Böszörményi-Nagy Iván – Spark, Geraldine M.: Láthatatlan lojalitások ( Invisible Loyalties : Reciprocity in Intergenerational Family Therapy). Magyar kiadás: Animula, 2018. – A nemzedékek közötti rendszerhűség és lojalitásszemléletű alapműve.
Kelemen Gábor: Az addikciók széles spektruma . Országos Alkohológiai Intézet, Budapest, 1994. – Válogatott tanulmányok a magyarországi addiktológia fejlődéséről, elméleti és klinikai szemszögből.
Hoyer Mária: Sóvárgás és szenvedés – Az addiktív keresés pszichoanalitikus értelmezése . Animula. – A függőség mélyebb lélektani és családdinamikai összefüggéseit tárja fel.
Komáromi Éva: A kodependencia – In: Demetrovics Zsolt (szerk.): Az addiktológia alapjai IV. ELTE Eötvös Kiadó. – A szenvedélybeteg melletti „társfüggő” szerepek és a família dinamikájának elemzése.
Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei . Animula Kiadó, 1994 (3., bővített kiadás). – A függőség körüli kommunikációs zavarok megértéséhez nélkülözhetetlen alapmű.
Ha érdeklődsz a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozz fel hírlevelemre.
Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhetsz, inspirálódhatsz, segítségre lelhetsz…