Az alkoholizmus lassan és alattomosan rombolja le egy párkapcsolat pilléreit. A bizalom, a kommunikáció, az érzelmi biztonság mind áldozatul esnek. Az egyik legelső és legmélyebb sérülést azonban gyakran a kapcsolat intimitása és szexualitása szenvedi el. Ez egy olyan fájdalmas és kényes terület, amelyről a párok a legnagyobb csendben, magányosan szenvednek, és amelyről még a terápia során is nehezen mernek beszélni. Pedig a közelség elvesztése és a szexualitás megromlása nem csupán egy tünet, hanem a függőség által okozott kapcsolati erózió egyik legfőbb mutatója. A jó hír az, hogy a józanodás útján, tudatos terápiás munkával az intimitás is újjáépíthető.

A függőség többféleképpen mérgezi meg az intimitást. A legnyilvánvalóbb a fiziológiai hatás: az alkohol hosszú távon csökkenti a libidót, merevedési zavarokat és a szexuális teljesítőképesség romlását okozhatja. Ennél talán még rombolóbb az érzelmi hatás. Az alkohol befolyása alatt álló partner nincs igazán jelen; a test ott van, de a lélek máshol jár. Az intimitás alapját képező érzelmi ráhangolódás, a mély kapcsolódás lehetetlenné válik. A szexuális együttlét gyakran egyoldalúvá, mechanikussá vagy akár bántóvá is válhat. A józan partner számára a szex kötelességgé, a béke fenntartásának eszközévé, vagy éppen a harag és a frusztráció csataterepévé silányulhat. A bizalom hiánya, a folyamatos hazugságok és megszegett ígéretek pedig olyan vastag falat emelnek a partnerek közé, amelyen a gyengédség és a vágy már nem tud áthatolni.

Amikor a függő fél elindul a felépülés útján, sokan azt remélik, a szexuális életük varázsütésre helyreáll. A valóság azonban ennél bonyolultabb. A józanság egy új, ismeretlen terep, ahol a párnak újra meg kell tanulnia kapcsolódni egymáshoz, immár az alkohol „segítsége” vagy torzító hatása nélkül. A felépülő fél számára megjelenhet a teljesítményszorongás, a félelem, hogy józanul nem lesz képes „elég jó” lenni. A józan partnerben pedig ott lehet a rengeteg felgyülemlett harag, sértettség, és a félelem az újbóli intimitástól. Hogyan lehet újra sebezhetővé válni azzal az emberrel, aki annyi fájdalmat okozott?

A párterápia biztonságos kereteket nyújt ezeknek a félelmeknek és sérelmeknek a megbeszéléséhez. A folyamat első lépése az érzelmi intimitás helyreállítása. Meg kell tanulni újra őszintén, ítélkezésmentesen beszélni a vágyakról, a félelmekről, a szexuális szükségletekről. A terapeuta segíthet a pároknak abban, hogy a szexualitást ne a teljesítmény, hanem az intimitás, a játék és a közös öröm oldaláról közelítsék meg újra. Gyakran alkalmazunk olyan fokozatos, nyomástól mentes gyakorlatokat (mint például a Sensate Focus, azaz az érzéki fókusz), amelyek célja az érintés örömének, a nem szexuális célú testi közelségnek az újra felfedezése. A cél nem a régi szexuális élet „restaurálása”, hanem egy új, a józanságra, őszinteségre és kölcsönös tiszteletre épülő intimitás közös megteremtése.

Keressen bizalommal!

Dobrai Zoltán mentálhigiénés szakember, pszichodráma asszisztens, mediátor, 

rendszerszemléletű pár-és családterápia szupervízióval

Amikor egy családban felüti a fejét az alkoholizmus, a köztudat hajlamos a problémát egyetlen személyre, a függőre szűkíteni. Úgy gondoljuk, ez az ő harca, az ő gyengesége, az ő felelőssége. A pár- és családterápiás munka során azonban újra és újra megtapasztalom, hogy ez a megközelítés súlyosan leegyszerűsítő. Az alkoholizmus ugyanis ritkán egyszereplős dráma; sokkal inkább egy láthatatlan, de rendkívül erőteljes rendező, amely az egész család életét és működését a saját, romboló forgatókönyve szerint alakítja. A rendszerszemléletű megközelítés szerint az alkoholizmus egy családi betegség, ahol a függőség válik a rendszer központi szervező erejévé, és minden tag tudattalanul felvesz egy szerepet ebben a fájdalmas játszmában.

Képzeljük el a családot egyfajta naprendszerként, amelynek középpontjában a Napnak kellene állnia, ami a szeretetet, a biztonságot és a stabilitást szimbolizálja. Amikor a függőség megjelenik, olyan, mintha egy fekete lyuk kerülne a rendszer közepére. Az ereje mindent magába szippant, és a családtagok, mint a bolygók, kénytelenek egy torz, kiszámíthatatlan pályára állni körülötte. Az élet a titkolózásról, a feszültségről, a „tojáshéjon lépkedésről” kezd szólni. A családtagok lassan felvesznek bizonyos túlélési szerepeket, hogy kezelni tudják a káoszt és a fájdalmat.

Az egyik leggyakoribb ilyen szerep a Gondoskodó vagy Lehetővé Tévő, aki gyakran a társfüggő partner. Az ő küldetése a felszíni béke fenntartása. Mentegeti, takargatja a függőt, felhívja a főnökét, hogy „beteg”, eltakarítja a romokat, és átvállalja a felelősséget. Szeretetből teszi, a család egységének megóvása érdekében, de ezzel tudattalanul éppen a probléma fennmaradását segíti elő, hiszen megóvja a függőt a tettei valós következményeitől. Egy másik tipikus szerep a Hős, gyakran a legidősebb gyermek, aki túlteljesítéssel próbálja kompenzálni a családi káoszt. Kiválóan tanul, sportol, sikeres – ő a család „PR menedzsere”, aki a külvilág felé azt a látszatot kelti, hogy minden a legnagyobb rendben van. Vele ellentétben áll a Bűnbak, aki a viselkedési problémáival, lázadásával magára vonja a család haragját és figyelmét, így tudattalanul tehermentesítve a rendszert, hiszen könnyebb rá haragudni, mint szembenézni a függőség fájdalmas valóságával.

A pár- és családterápia célja, hogy fényt gyújtson ebben a sötét, szerepekkel teli szobában. A terapeuta segít a családtagoknak felismerni ezeket a merev, kényszerű szerepeket és a közöttük lévő romboló dinamikát. A munka nem a függő hibáztatásáról szól, hanem arról, hogy mindenki megértse a saját szerepét a rendszer fenntartásában. A cél, hogy a Gondoskodó megtanuljon egészséges határokat húzni és a saját életére fókuszálni, a Hős letehesse a tökéletesség terhét, a Bűnbak pedig lekerülhessen a „célkeresztről”. Amikor a családtagok kilépnek ezekből a játszmákból, a rendszer egyensúlya megbomlik, és ez lehetőséget teremt egy új, a felépülést támogató, őszintébb és egészségesebb működési mód kialakítására.

Dobrai Zoltán mentálhigiénés szakember, pszichodráma asszisztens, mediátor, rendszerszemléletű pár-és családterápia szupervízióval