Hogyan működik együtt a család?

Hogyan működik együtt a család?

A család több, különböző tulajdonságokkal bíró együttműködő tagból áll, akik folyamatos kapcsolatban állnak. A család „állapotát” leginkább a kapcsolataik minősége mutatja meg: ha változnak a kapcsolatok, akkor az egész rendszer változik. Szabályok, határok és hierarchia mentén formálódik. Ezt szem előtt tartva érthetjük meg a családi rendszer különböző aspektusait is.

Hibáztatás helyett közös felelősség

Családterápiás szemléletben nem okokat és felelősöket keresünk, hanem úgy tekintünk a családra, mint akik együtt hozzák létre az eseményeket. Kívülről szemlélve nem biztos, hogy ott észleljük a változást, ahol keletkezett, vagy ahol úgy tűnhet, hogy lenne mit megjavítani.

Előfordulhat, hogy a gyerek rendetlen az iskolában, romlottak a jegyei, folyton valami extrém tevékenységet folytat. Az is lehet, hogy figyelmet szeretne, mivel az édesapját alig látja, mert dolgozik vagy elváltak a szülők. Akkor találkozik az apjával, ha valami „balhét” csinál. Ekkor úgy tűnik számára, hogy apa és anya beszélgetnek, és végre vele vannak mind a ketten.

De az is lehet, hogy érzékelt egy nagyobb problémát a családban, és jobb lesz, ha nem azzal foglalkoznak, hanem inkább rá figyelnek. Sok lehetőség van még, de nincsenek receptek és instant megoldások. A rendszerszemléletben nem keresünk okokat és felelősöket, hanem állandó körkörös kommunikációt figyelhetünk meg. Egyedül nem lehet elrontani a családi nyaralást. Ki-ki a saját szerepével más hangsúlyokkal van benne a folyamatban.

mit üzennek

Ami látható és láthatatlan

Minden rendszernek jellegzetes és meghatározott fejlődési útja van. A különböző életciklusokban változik a kommunikáció, a hierarchia, a szabályok. Ez a fejlődés előre megjósolható, így akár fel is lehet rá készülni.  Mások lesznek a szabályok a házasság első és tizedik évben. Egyszer merev határokra van szüksége a családnak, máskor inkább arra, hogy a rugalmasak legyenek ezek. Ha új családtag érkezik, házasságot köt a fiatal felnőtt, akkor a határoknak rugalmasnak lennie, hogy az új tagot be tudja fogadni.

A tagok között szabályszerűségek is mutatkoznak. Jól láthatóvá válnak, hogy milyen a kommunikációs stílus. Tudják a családtagok, hogy mit kell ahhoz tenni, hogy a kistesó üvöltve sírjon. Viszont azt is tudják a gyerekek, hogy miként szóljanak, ha nem jól sikerült a dolgozat az iskolában, és mit kell tenniük ahhoz, hogy az ötödik gombóc fagyit is megkapják. Persze mindezeket nem tudatosan teszik, viszont megtanulhatóvá válik az is, hogy miként lehet egy szigorúbb szülő szívét megpuhítani, és az is, hogyan kell valakit feldühíteni.

Szerepek, szabályok, hierarchia

Az összekapcsoltság adja a család többletét is. Az egész több mint a tagok összessége. Ahogyan a rendszerszemléletből vett fűtésrendszer példája is megmutatja, hogy a rendszer részei önmagukban is igen értékesek, viszont együtt valami többre képesek.

Hierarchia van közöttük, más pozícióban vannak a szülők és másban a gyermekek, a nagyszülők vagy éppen a családdal élő rokon. Mind eltérő módon befolyásolják a család működését, szerepek, hierarchia és felelősség mentén. A fűtésrendszer példáját használva a termosztát nem tud hőt termelni, de megadott határok között tud jelezni, hogy hideg van. A kazán nem tud szólni a hőfokról, viszont szabályozott keretek között tud hőt termelni.

Van olyan család, ahol az a szabály, hogy mindig igaza van a felnőtteknek, vagy az, hogy mi mindig együtt étkezünk, ha esik, ha fúj. Az is lehet szabály, hogy mi minden konfliktust elkerülünk, nem veszekszünk. Így jönnek létre a családi tabuk és a szőnyeg alá söpört témák.

A családi rendszer működésére mi is hatással vagyunk. A szőnyeg alatt mi is sepregethetünk, vállalhatunk új szerepeket vagy régieket hagyhatunk hátra. Részesei vagyunk a közös nyaralásnak is, és szebbé, jobbá tehetjük a családunk életét. Mivel a dolgok nem megtörténnek velünk, hanem annak aktív alakítói lehetünk.

Dobrai Zoltán

lelkigondozó, mediátor

családterapeuta-jelölt

Forrás: vasárnap.hu

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

Mit üzennek a család külső és belső határai?

Mit üzennek a család külső és belső határai?

A család külső és belső határainak jelentősége a polgárosodással lett egyre nagyobb. Hogy miért? Mert ezek mentén tudnak a családtagok egymáshoz kapcsolódni: a családi döntéshozók a többi családtaghoz vagy a gyerekek a szülőkhöz. Kifelé a határok megnyilvánulhatnak többféleképpen: akár úgy is, hogy mindig nyitva áll az ajtó, hozzánk bárki betérhet. Vagy éppen ellenkezőleg: azért nincs tévé otthon, mert nem akarnak minden információt beengedni.

A legfontosabb, hogy a határok mentén mindenki jól érezze magát, és a családtagok szükség esetén újra tudják tervezni azokat. Nem véletlen, hogy szükség van újításra, hiszen megvan az ideje, amikor a szülő és csecsemő szimbiózisban létezik, míg a későbbiekben a gyermek függetlenedésével inkább a leválás kerül előtérbe. A párkapcsolatokban is szükség van a „mi” érzésre, amikor azt érezzük, hogy a szívünk is egyszerre dobban, de helye van a külön tevékenységeknek, saját hobbiknak is.

Minden család más és más, ebből következően különböző módon rendezik be az életüket. Ha átlépjük a küszöböt, akkor az adott ház szabályait kell betartanunk; a munkahelyre érve is más irányelveket követünk, mint az otthonunkban. Az Egyesült Államokban olyannyira védve vannak ezek a határok, hogy a hívatlan vendéget fegyverrel is távol lehet tartani. Észak-európai országokban pedig bevett szokás, hogy éttermekben találkoznak az emberek, és nem egymás lakásán.

mit üzennek

Családnév és ajtócsapkodás

A határok szimbolikus formája a családnév viselése, viszont ez sem mindig elég.  Fontos lehet, hogy kit tartunk számon a család részeként. Ki az, akinek mindenképp ott kell lennie például egy esküvőn és kinek nem. A belső határok kevesebb embert érintenek, viszont nagyon fontosak. Vannak családok, ahol kopognak, mielőtt benyitnak egy ajtón, és van, ahol a gyermek is bármikor bemehet akár a szülői hálószobába is. A vita közben becsapott ajtó is egyfajta határkijelölés. Azt is jelentheti, hogy le van zárva a vita, már nem vagyok rád kíváncsi, vagy legalább az ajtó megvéd tőled.

A határtalanság megbetegíthet

Léteznek láthatatlan határok. Ilyen például az, mit beszélnek meg a szülők a gyerek előtt, és mi az, amibe már nem vonják bele. Vannak családok, ahol az a jellemző, hogy mindent megosztanak velük, máshol a fiatalok nagyobb autonómiát kapnak. Nincs recept, kinek mi a jó, az egészséges határok változhatnak. Ha a szülőnek például megnyugtató válasz a gyerektől, hogy „majd jövök”, akkor ez egy működő rendszer. Ha viszont a gyermek olyannyira bevonódott, hogy nem tudja megemészteni, amit hall, és ennek fizikai tünetei jelentkeznek, akkor a határokon változtatni kell.

Nemek szerint is differenciálhat a család, így elképzelhető, hogy vannak csak női tevékenységek és csak férfi feladatok, ez ahhoz szükséges, hogy a gyerekek saját nemi identitása megszilárduljon. Ha nincs differenciálás, akkor a családtagok tanulhatnak is az ellenkező nemű felektől, és új kompetenciákat szerezhetnek.

A határok elválasztanak és össze is kötnek. Az a legjobb, ha tisztában vagyunk saját és mások korlátaival. Ideális esetben ezek a választóvonalak egy adott élethelyzetben rugalmasak és áteresztőek, máskor pedig erősek és megvédenek. Ha megvannak a határok, akkor észlelhető, mi mentén tudunk kapcsolódni egymáshoz, s így tudunk értékes kapcsolatokat kialakítani.

Dobrai Zoltán

lelkigondozó, mediátor

családterapeuta-jelölt

Forrás: vasárnap.hu

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

Együtt isszuk a kávét, de nem egy bögréből – mi van a szerelem szimbiózisa után?

Együtt isszuk a kávét, de nem egy bögréből – mi van a szerelem szimbiózisa után?

Csak mi ketten – majd egyre többen

Mások a kapcsolataink kamaszként, fiatal felnőttként, új házasként és nagyszülőként. Cikksorozatunkban végigjárjuk a párkapcsolatok útját, dinamikáját. Elsőként a szimbiózis és a differenciálódás szakaszairól, majd a gyakorlás és újraközeledés időszakairól olvashatunk.

Természetesen ezek az életszakaszok nem matematikai pontossággal meghatározhatóak egy ember életében, sokkal inkább dinamikus változásokról beszélhetünk, ami segíti a családot az új élethelyzetekhez való alkalmazkodásban. A fejlődés nem feltétlen egy ütemben halad, viszont ezek természetes folyamatok, és segítenek a hosszú párkapcsolat fenntartásában. Nagy kihívást a nagyban eltérő életciklusok okozhatnak, vagy ha egyáltalán nincsenek hidak közöttük. Azonban ha felismerjük, ki hol tart, megértőbbek lehetünk magunkkal és a párunkkal, akár még hidakat is építhetünk egymás felé. Ezért fontos megismernünk az alábbi életszakaszokat.

A szimbiózis időszaka

A kapcsolat elején jellemző szimbiózisban, az úgynevezett szerelemhormon hatása alatt nem a „te” vagy az „én” a fontos, hanem a „mi”: az összetartozás élménye a meghatározó. Közös az érdeklődési körünk, rengeteg az együtt szerzett élmény, minden közös. Egy rugóra jár az agyunk, egy bögréből isszuk a kávét, és ez nagy örömmel tölt el minket. Holott a megismerkedés utáni időszakban szinte két idegen van egymás mellett. Más családból, sokszínű közösségekből, eltérő és meglepő szokássokkal, különböző neveltetéssel kerülünk össze. Mégis nagyszerű érzés a másik közelében lenni, összeolvadni.

A szimbiózis könnyebbé teszi a párunk megismerését, az érdeklődés fenntartását. Mintegy olajozás segíti a fogaskerekek együttműködését, ami máskülönben fájdalmas is lehetne. Nem segítené az elköteleződést, ha azonnal azzal szembesülnénk, hogy a másiknak is vannak hibái, ő sem mosolyog mindig ragyogó szemekkel ránk, vagy észrevennénk, hogy mennyi mindenről másképp gondolkodunk.

Ebben az életszakaszban viszont önkéntelenül is a közösre fókuszálunk. Általában néhány évig tart ki a szerelemhormon, aztán fokozatosan elcsendesül és átalakul. Ez is természetes folyamat, mivel a folyamatos felhők felett járás megterhelő lenne az ember számára. A nehézség akkor következik be, ha újra és újra csak ezt az állapotot keressük, mert akkor folytonos csalódásban lesz részünk.

együtt isszuk a kávét

A differenciálódás

Hosszú távon fullasztó lenne folyamatos összekapcsoltságban élni, így a szimbiózis után következik saját magunk újrafelfedezése. Fontosabbá válik az én, viszont nem veszítjük el, hogy „mi” együtt vagyunk. Az egymásba olvadás szövetséggé alakul át.

Együtt isszuk a kávét, de nem egy bögréből.

Fontossá válhat ebben a fejlődési fázisban a külvilág: hobbi, barátok, karrier. Fontos szakasza ez a kapcsolatnak, hiszen ekkor dolgozhatja ki a pár közös szabályrendszerét, határait. Eldöntheti, hogy a hozott családi mintákból mit tart meg és mit alakít át. Ez az időszak hozza a vitákat, amelyek korábban nem voltak jelen. Ez ijesztően is hathat, viszont ezeket megküzdve erős, mindenki számára biztonságos szövetség jöhet létre. Ebben a szövetségben, már a gyermek is könnyebben érkezhet, míg a szimbiózisban szinte helye sem lenne.

Következő cikkünkben a gyakorlás és az újraközeledés fázisait járjuk körül, amelyek életünk nagyobb részét átölelik. Ezeknek is, mint minden fejlődési szakasznak megvannak az örömei és nehézségei. Az átmeneti időszakok krízisek is egyben, amelyeket közösen megküzdve, átélve a kapcsolat megerősödhet, hogy aztán új minőség szülessen belőle.

Dobrai Zoltán

lelkigondozó, mediátor

családterapeuta-jelölt

Forrás: vasárnap.hu

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

Új kihívások felé evezve – elengedés egy érett párkapcsolatban

Új kihívások felé evezve – elengedés egy érett párkapcsolatban

Mint minden változás, egy párkapcsolat fejlődése is veszteségekkel és nehézségekkel jár. Ezek azonban leküzdhető akadályok. Elakadás akkor léphet fel, ha a régi megoldási módok már nem működnek, és nem alakítottunk ki még helyettük újakat. Ha azonban ezek a friss családi és párkapcsolati struktúrák megszilárdulnak, az élet tele van újabb és újabb örömökkel.

A párkapcsolat fejlődésében elérkezik a szimbiózis és differenciálódás után a gyakorlás időszaka, majd az újraközeledés. Ahogyan már olvashatták korábbi cikkeinkben, ezek a szakaszok egyaránt rejtenek magukban örömet és új kihívásokat.

Közel lenni és távol menni – a gyakorlás időszaka

A gyakorlás idején már felértékelődik a kapcsolaton kívüli világ, a „mi” helyett, „ők” kerülnek a fókuszba: a barátok, a munka, a hobbik. Új kihívásokkal teli feladat a gyermeknevelés, az új családtagok befogadása. Újra átélhető a biztonság érzése, hogy jó hazamenni, vár otthon a szeretett személy. Amíg a szimbiózisban az elválás fájdalmas volt, itt egyensúlyba kerül az eltávolodás és a hazatérés öröme. Túl messzire merészkedni viszont a kapcsolatra nézve veszélyes is lehet. Nagy távolságból már nem látszik a másik, az érdekes és színes világ magával ragadhat, és a hazatérés feledésbe merülhet. Viszont, ha megvan a stabil érzelmi alap, akkor el lehet engedni a másikat, aki szívesen tér haza.

új kihívások felé

Te+Én – az újraközeledés időszaka

Érett párkapcsolatnak is nevezzük ezt az időszakot, ekkor repülnek ki a gyerekek, és marad a „Te+Én”. Újra közeledhet a pár egymáshoz, ismét megjelenhet a mi érzése, és az intimitás megerősödhet. A kapcsolat már meghitt és biztonságos, ismerem a másikat. Persze, ez az életszakasz sem jogosít fel minket arra, hogy elkezdjünk gondolatolvasóvá válni, vagy azt várjuk, hogy a másik találja ki magától, mi mit szeretnénk. Viszont újra felfedezhetjük a másikat, a közös értékeinket. Ismét jut idő a másikra, közös élményekre. Már nem a gyermekekről való gondoskodás, hanem a másikra való odafigyelés határozhatja meg a hétköznapokat.

A fejlődést nem lehet felgyorsítani, viszont olykor vissza-vissza lehet térni, feleleveníteni az előző szakaszokat. Nem érdemes egyiket sem kihagyni, mert mindegyiknek fontos funkciója és szerepe van a kapcsolatban. Sokat segít, ha megtaláljuk azokat az örömöket, erőforrásokat, amelyek számunkra támogatók a múlt elengedésében és az újhoz való alkalmazkodásban. Így a párkapcsolat és a család élete minden családtag számára biztonságos, elégedettséggel és szeretettel teli maradhat.

Dobrai Zoltán

lelkigondozó, mediátor

családterapeuta-jelölt

Forrás: vasárnap.hu

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

Miért veszélyesek a koalíciók egy családban?

Miért veszélyesek a koalíciók egy családban?

A házasságot életre szóló szövetségnek is szoktuk nevezni, amelynek célja a másik boldogsága, szeretete. Ezen túl is lehetnek szövetségek a családban, amelyek más célok mentén erősíthetik a szövetséget. Anya és lánya, akik együtt gondozzák a kerti virágokat, vagy apa és fia, akik szombatonként közösen mossák le az autót – szövetségesek egymással valami jó érdekében. A házaspár is szövetségre léphet az egyik szülő gondozása mentén, és közben erősödik a szövetségesek kapcsolata is.

De erősödhet a családi koalíciókra lépők kapcsolata is, ami azt jelenti, hogy a szövetség már valaki ellen jön létre, így lesz belőle koalíció. Ezek lehetnek időszakosak és bemerevedett hosszútávú szekértáborok is, ami akkor okoz igazi nehézséget, ha ez a működésmód rögzül, és ismétlődő megoldási stratégiaként használják.

Koalíció az is, amikor két testvér összefog a harmadik ellen: „mi mások vagyunk, mint ő, ezért kihagyjuk a közös tevékenységekből”, vagy „mi vagyunk az idősebbek, és te a fiatal, ezért mi mondjuk meg, hogy mi a jó neked”. A koalícióban benne lévők kapcsolata erősödik, viszont aki ebből kimarad, az eltávolodik, perifériára szorulhat akár olyannyira, hogy inkább kilép a rendszerből.

Amikor a kör bezárul

Akkor is tetten érhető a koalíció, amikor a család úgy fogalmaz, hogy a másik családtag miatt nem jó most nekik, de ha vele minden rendben lenne, akkor bezzeg nagyszerű lenne az életük. „Ha ő nem inna annyit, akkor minden rendben volna”. Vagy a vita után a szülő az egyik gyerekének panaszkodik, előtte sír. A gyerek megkérdezi, hogy mi a baj? „Tudod, apád…” A gyereket ezzel máris bevonják a koalícióba apával szemben. Idővel pedig ő fog tüneteket produkálni, és a probléma már az lesz, hogy nem tud a gyerek tanulni, aludni, bepisil… esetleg hány (a helyzettől), hirtelen megváltozik a viselkedése. Felnőttként pedig meglepődve tapasztaljuk, hogy szerfüggőségekkel küzd, ami bár nem ad válaszokat, de elfeledteti a kérdéseket.

Aki pedig kiszorul a koalícióból, az keres más támaszt: a boros üveget, egy külső kapcsolatot, éjszakáig nyúló munkát – mivel máskülönben nem tudna benne maradni a látható és láthatatlan koalíciók sűrűjében. Ezzel pedig a kör bezárul, újra elmondható, hogy vele van a baj, és ha nem lenne ilyen, akkor minden rendben lenne.

koalíciók a családban

Családi koalíciók hatásai

Mindaddig fennmarad a koalíció, amíg a rendszer legalább egy tagja el nem indít egy változást. Viszont változni nagyon nehéz, mivel sokszor a rossz állapot is biztonságosabb, megszokottabb, mint az új, az ismeretlen, ami veszélyesnek látszik. Nehéz változtatni, mivel a családi dinamika egyensúlyra törekszik, és ezt az egyensúlyt így vagy úgy, de fenn akarja tartani. Rövidtávon haszna van a koalíciókból a családnak és az egyéneknek is. De a rövidtávú haszonnak nagy ára lehet. Minél tovább maradnak meg ezek a struktúrák, annál nehezebb lesz ezen változtatni, és egyre több veszteséggel járhat. A változás kemény és bátor munka, ennek is ára van. Mérlegelhetünk, hogy melyik éri meg jobban.

Dobrai Zoltán

lelkigondozó, mediátor

családterapeuta-jelölt

Forrás: vasárnap.hu

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

Rugalmas és mégis megtart – a családi szabályrendszer

Rugalmas és mégis megtart – a családi szabályrendszer

A közlekedésben természetes, hogy szabályok teszik biztonságossá utazásunkat, még ha néha nehézkesnek is érezzük a korlátokat. Családunkban is kialakítunk szabályokat, amelyek segíthetik közös utunkat – vagy éppen hátráltathatják azt. Az írott és íratlan törvényeket utazás közben mindig betartjuk, mert ez garantálja saját épségünket és persze környezetünkét is – így jutunk egyik állomástól a másikig. Hiába utazhatnánk például gyorsabban, ha torlódás van: a láthatatlan sebességkorlátozás segíteni fog abban, hogy épségben hazaérjek. Ezzel szemben a családi szabályok rugalmasak és átírhatóak.

A családban akkor jók a szabályok, ha segítik a családtagokat egyik életállomásról a másikra eljutni. Itt is vannak nyílt és egyértelmű korlátok, amit már a kisgyerek is megtanul. „Mindig köszönünk, ha találkozunk valakivel” vagy „a vasárnapi ebéd az mindig közös, vendégeket ilyenkor nem hívunk”, „a karácsonyfát együtt díszítjük”.

Mindezek változhatnak az idők során, mivel más szempontok fontosak egy fiatal házaspár számára, és más kerül előtérbe egy nagycsalád életében vagy a nyugdíjas években. Kőbe vésett irányok nincsenek. Sok család gondolja azt, hogy mindenhol úgy csinálják, ahogyan náluk szokás. Sőt, ezt tartják irányadónak és követendőnek. Persze, hogy azt tartják jónak, ami számukra nyugalmat, kiegyensúlyozottságot ad! Közelebbről megvizsgálva viszont

sokféleképpen lehet jó családban élni.

A legfontosabb, hogy a családtagok számára legyen komfortos és támogató a szabályrendszer. Ez családonként, tájegységenként, országonként nagyon mást jelenthet mindenki számára. Nem létezik egy nagy családi szabálykönyv, ahol biztos törvényeket és recepteket olvashatnánk.

A családi szabályok dinamikusan változnak

Amíg egy szárnyait próbálgató kamasznak szüksége van a szabályokra, hogy mindezeket megkérdőjelezze, és ez által fejlődjön a személyisége, addig ugyanezek a keretek már házasként nem segítenék az új, közös élet kibontakozását.

A családi szabályok ideiglenesek is lehetnek, egy-egy új vagy váratlan élethelyzethez alkalmazkodva: ha valaki a családban megbetegszik, akkor prioritást élvez az ő gyógyulása, így új szabályok alakulnak ki az időbeosztásról, a házimunkáról. Talán időre háttérbe szorul a szabadidő, hobbik és előtérbe kerül a közös erőfeszítés valami önmagán túlmutató jóért.

rugalmas és mégis megtart

Kimondott és kimondatlan szabályok

A rejtett szabályokról minden családtag tud, de meg sem kell fogalmazni, mivel mindenki alkalmazkodik hozzá. „Nem járunk át a szomszédhoz, mert sok évvel ezelőtt egyszer azt mondta, hogy…”

Nem ismételgetjük a szabály alapját, viszont mindenki betartja,

egyszerűen oda nem megyünk, és ezt senkinek nem jut eszébe felülvizsgálni.

A rejtett és nyílt szabályok segítik életünket, biztonságot és kiszámíthatóságot adnak. Akkor működnek jól, ha közmegegyezésen alapulnak, és mindenki számára elfogadhatóak. Nehézséget akkor okoznak, ha a minták megmerevednek és mindent átszőnek, mindent kontroll alatt tartanak. Ugyanígy a szabály nélkül élők is elégedettek lehetnek mindaddig, amíg a túlzott szabadság a másik családtag kárát nem szolgálja. Ha a szabálynélküliség nem segíti az életünket, akkor már érdemes felülvizsgálni, hogy jó-e fenntartani ezt a rendszert vagy sem.

Nem könnyű változtatni

A szabályoknak hosszú története és így gyökerei lehetnek. Nem mindig könnyű ezeken változtatni, mivel valamikor igen hasznos volt, és segítette a családot, biztonságot, keretet, erőt adott. Elképzelhető, hogy ma már nincs rá szükség, így inkább megköt és korlátoz. Segíthet, ha átgondoljuk, hogy mi célból jött létre a mi családunkban az a szabály. Hogyan jött létre? Miben segítette a családtagokat? A jelenben milyen célokat szolgálhat?

Életünk tevékeny alakítói vagyunk, és szabad döntésünk van arról, hogy mely korlátokat tartunk meg, s mi az, amit szívesen mellőzünk vagy újrafogalmaznánk. A családunk szabálykönyvét közösen, együtt, megegyezésben írjuk – vagy írjuk át.

Dobrai Zoltán

lelkigondozó, mediátor

családterapeuta-jelölt

Forrás: vasárnap.hu

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…