Miért veszélyesek a koalíciók egy családban?

Miért veszélyesek a koalíciók egy családban?

A házasságot életre szóló szövetségnek is szoktuk nevezni, amelynek célja a másik boldogsága, szeretete. Ezen túl is lehetnek szövetségek a családban, amelyek más célok mentén erősíthetik a szövetséget. Anya és lánya, akik együtt gondozzák a kerti virágokat, vagy apa és fia, akik szombatonként közösen mossák le az autót – szövetségesek egymással valami jó érdekében. A házaspár is szövetségre léphet az egyik szülő gondozása mentén, és közben erősödik a szövetségesek kapcsolata is.

De erősödhet a családi koalíciókra lépők kapcsolata is, ami azt jelenti, hogy a szövetség már valaki ellen jön létre, így lesz belőle koalíció. Ezek lehetnek időszakosak és bemerevedett hosszútávú szekértáborok is, ami akkor okoz igazi nehézséget, ha ez a működésmód rögzül, és ismétlődő megoldási stratégiaként használják.

Koalíció az is, amikor két testvér összefog a harmadik ellen: „mi mások vagyunk, mint ő, ezért kihagyjuk a közös tevékenységekből”, vagy „mi vagyunk az idősebbek, és te a fiatal, ezért mi mondjuk meg, hogy mi a jó neked”. A koalícióban benne lévők kapcsolata erősödik, viszont aki ebből kimarad, az eltávolodik, perifériára szorulhat akár olyannyira, hogy inkább kilép a rendszerből.

Amikor a kör bezárul

Akkor is tetten érhető a koalíció, amikor a család úgy fogalmaz, hogy a másik családtag miatt nem jó most nekik, de ha vele minden rendben lenne, akkor bezzeg nagyszerű lenne az életük. „Ha ő nem inna annyit, akkor minden rendben volna”. Vagy a vita után a szülő az egyik gyerekének panaszkodik, előtte sír. A gyerek megkérdezi, hogy mi a baj? „Tudod, apád…” A gyereket ezzel máris bevonják a koalícióba apával szemben. Idővel pedig ő fog tüneteket produkálni, és a probléma már az lesz, hogy nem tud a gyerek tanulni, aludni, bepisil… esetleg hány (a helyzettől), hirtelen megváltozik a viselkedése. Felnőttként pedig meglepődve tapasztaljuk, hogy szerfüggőségekkel küzd, ami bár nem ad válaszokat, de elfeledteti a kérdéseket.

Aki pedig kiszorul a koalícióból, az keres más támaszt: a boros üveget, egy külső kapcsolatot, éjszakáig nyúló munkát – mivel máskülönben nem tudna benne maradni a látható és láthatatlan koalíciók sűrűjében. Ezzel pedig a kör bezárul, újra elmondható, hogy vele van a baj, és ha nem lenne ilyen, akkor minden rendben lenne.

koalíciók a családban

Családi koalíciók hatásai

Mindaddig fennmarad a koalíció, amíg a rendszer legalább egy tagja el nem indít egy változást. Viszont változni nagyon nehéz, mivel sokszor a rossz állapot is biztonságosabb, megszokottabb, mint az új, az ismeretlen, ami veszélyesnek látszik. Nehéz változtatni, mivel a családi dinamika egyensúlyra törekszik, és ezt az egyensúlyt így vagy úgy, de fenn akarja tartani. Rövidtávon haszna van a koalíciókból a családnak és az egyéneknek is. De a rövidtávú haszonnak nagy ára lehet. Minél tovább maradnak meg ezek a struktúrák, annál nehezebb lesz ezen változtatni, és egyre több veszteséggel járhat. A változás kemény és bátor munka, ennek is ára van. Mérlegelhetünk, hogy melyik éri meg jobban.

Dobrai Zoltán

lelkigondozó, mediátor

családterapeuta-jelölt

Forrás: vasárnap.hu

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

Rugalmas és mégis megtart – a családi szabályrendszer

Rugalmas és mégis megtart – a családi szabályrendszer

A közlekedésben természetes, hogy szabályok teszik biztonságossá utazásunkat, még ha néha nehézkesnek is érezzük a korlátokat. Családunkban is kialakítunk szabályokat, amelyek segíthetik közös utunkat – vagy éppen hátráltathatják azt. Az írott és íratlan törvényeket utazás közben mindig betartjuk, mert ez garantálja saját épségünket és persze környezetünkét is – így jutunk egyik állomástól a másikig. Hiába utazhatnánk például gyorsabban, ha torlódás van: a láthatatlan sebességkorlátozás segíteni fog abban, hogy épségben hazaérjek. Ezzel szemben a családi szabályok rugalmasak és átírhatóak.

A családban akkor jók a szabályok, ha segítik a családtagokat egyik életállomásról a másikra eljutni. Itt is vannak nyílt és egyértelmű korlátok, amit már a kisgyerek is megtanul. „Mindig köszönünk, ha találkozunk valakivel” vagy „a vasárnapi ebéd az mindig közös, vendégeket ilyenkor nem hívunk”, „a karácsonyfát együtt díszítjük”.

Mindezek változhatnak az idők során, mivel más szempontok fontosak egy fiatal házaspár számára, és más kerül előtérbe egy nagycsalád életében vagy a nyugdíjas években. Kőbe vésett irányok nincsenek. Sok család gondolja azt, hogy mindenhol úgy csinálják, ahogyan náluk szokás. Sőt, ezt tartják irányadónak és követendőnek. Persze, hogy azt tartják jónak, ami számukra nyugalmat, kiegyensúlyozottságot ad! Közelebbről megvizsgálva viszont

sokféleképpen lehet jó családban élni.

A legfontosabb, hogy a családtagok számára legyen komfortos és támogató a szabályrendszer. Ez családonként, tájegységenként, országonként nagyon mást jelenthet mindenki számára. Nem létezik egy nagy családi szabálykönyv, ahol biztos törvényeket és recepteket olvashatnánk.

A családi szabályok dinamikusan változnak

Amíg egy szárnyait próbálgató kamasznak szüksége van a szabályokra, hogy mindezeket megkérdőjelezze, és ez által fejlődjön a személyisége, addig ugyanezek a keretek már házasként nem segítenék az új, közös élet kibontakozását.

A családi szabályok ideiglenesek is lehetnek, egy-egy új vagy váratlan élethelyzethez alkalmazkodva: ha valaki a családban megbetegszik, akkor prioritást élvez az ő gyógyulása, így új szabályok alakulnak ki az időbeosztásról, a házimunkáról. Talán időre háttérbe szorul a szabadidő, hobbik és előtérbe kerül a közös erőfeszítés valami önmagán túlmutató jóért.

rugalmas és mégis megtart

Kimondott és kimondatlan szabályok

A rejtett szabályokról minden családtag tud, de meg sem kell fogalmazni, mivel mindenki alkalmazkodik hozzá. „Nem járunk át a szomszédhoz, mert sok évvel ezelőtt egyszer azt mondta, hogy…”

Nem ismételgetjük a szabály alapját, viszont mindenki betartja,

egyszerűen oda nem megyünk, és ezt senkinek nem jut eszébe felülvizsgálni.

A rejtett és nyílt szabályok segítik életünket, biztonságot és kiszámíthatóságot adnak. Akkor működnek jól, ha közmegegyezésen alapulnak, és mindenki számára elfogadhatóak. Nehézséget akkor okoznak, ha a minták megmerevednek és mindent átszőnek, mindent kontroll alatt tartanak. Ugyanígy a szabály nélkül élők is elégedettek lehetnek mindaddig, amíg a túlzott szabadság a másik családtag kárát nem szolgálja. Ha a szabálynélküliség nem segíti az életünket, akkor már érdemes felülvizsgálni, hogy jó-e fenntartani ezt a rendszert vagy sem.

Nem könnyű változtatni

A szabályoknak hosszú története és így gyökerei lehetnek. Nem mindig könnyű ezeken változtatni, mivel valamikor igen hasznos volt, és segítette a családot, biztonságot, keretet, erőt adott. Elképzelhető, hogy ma már nincs rá szükség, így inkább megköt és korlátoz. Segíthet, ha átgondoljuk, hogy mi célból jött létre a mi családunkban az a szabály. Hogyan jött létre? Miben segítette a családtagokat? A jelenben milyen célokat szolgálhat?

Életünk tevékeny alakítói vagyunk, és szabad döntésünk van arról, hogy mely korlátokat tartunk meg, s mi az, amit szívesen mellőzünk vagy újrafogalmaznánk. A családunk szabálykönyvét közösen, együtt, megegyezésben írjuk – vagy írjuk át.

Dobrai Zoltán

lelkigondozó, mediátor

családterapeuta-jelölt

Forrás: vasárnap.hu

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

Konfliktus helyett konszenzus – Mi a mediáció?

Konfliktus helyett konszenzus – Mi a mediáció?

Még világosabban akár egy mondatban is összefoglalható, hogy mi maga a mediáció: viták rendezésére szolgáló folyamat, ahol egy független harmadik fél segíti a vitában álló felek kommunikációját annak érdekében, hogy közösen oldják meg a számukra fontos kérdéseket. A mediáció konfliktus helyett konszenzust és hosszú bírósági perbeszéd helyett párbeszédet ajánl.

Sokféle vitás kérdésben hasznos, gyors és olcsó eszköz a mediáció. Eredményesebb, mint egy hatóság döntése, mivel annak az eredménye a felek felelősségén kívül esik. Más dönt helyettünk, így nem is lesz igazán a sajátjuk az eredmény. Gyors, mivel csak néhány találkozás elegendő a megegyezéshez. Olcsó, mivel elkerülhető az évekig tartó pereskedés és az ezzel járó költségek töredékéért igénybe lehet venni a közvetítői tevékenységet. Mindenesetre polgári jogi vita esetén, a peres út választása előtt érdemes megkérni ügyvédünket, hogy adjon tájékoztatást a mediáció igénybevételének lehetőségéről, vagy nézzünk utána mi magunk.

A közvetítés helye

A mediáció szinte minden olyan emberi kapcsolatban segíthet, amikor a vita tárgya fontos a feleknek, és szeretnének a közöttük kialakult feszült helyzeten változtatni. Lehetnek ezek személyközi konfliktusok és csoportok közötti vitás helyzetek is. A mediáció jól alkalmazható párkapcsolati, munkahelyi, valamint gazdasági vitás helyzetekben is.

Fontos leszögezni, hogy egy legfeljebb néhány mediációs ülésből álló eljárásban nem keresgetünk senkit és semmit a múltban. Itt kizárólag azok vehetnek részt, akikre a vita tartozik, nincs semmiféle nyilvánosság. A mediátort titoktartás kötelezi. A mediációs folyamatban nem akarjuk megváltoztatni a másik személyét és pszichés betegségeket sem kezelünk. Nem nyújt a mediáció terápiás intervenciót, és nem helyettesíti a párterápiát vagy pszichoterápiát.

mediáció

Milyen a jó mediátor?

A közvetítői tevékenységről a 2002. évi LV. törvény rendelkezik, amiből az is kiderül, hogy az mediálhat, akinek megfelelő végzettsége van, és az igazságügyi minisztérium közvetítői névjegyzékében szerepel. Fontos olyan mediátort választani, akiben meg tudunk bízni, s lényeges szempont, hogy szimpatikus legyen az, akihez fordulunk. Ennek nagy jelentősége van, hiszen életünk nehézségeit, saját érzelmeinket, fájdalmainkat stb. is szükség lehet megosztani a mediátorral. Mindezt akkor fogjuk tudni megtenni, ha biztonságban érezzük magunkat.

Hogyan segít a mediáció?

Első és legfontosabb előnye a mediációnak, hogy nincsenek magukra hagyva a vitás felek a nehézségeikkel, érzelmeikkel: jelen van egy független harmadik fél, akinek nincs érdeke abban, hogy mi lesz a végső megegyezés. Ő abban érdekelt, hogy semleges, kívülálló szakemberként segítse a vitában álló feleket a közös döntés felé úgy, hogy ennek felelősségét nem veszi el, hanem meghagyja a résztvevők számára. Ezért is lesz a mediáció során megkötött megállapodás betartható. Hiszen a vitában álló személyek saját döntéseiket teszik bele a folyamatba, úgy, ahogyan számukra a legjobb. Így születhetnek mindenki számára megnyugtató és betartható egyezségek.

A konfliktusokból a dialóguson keresztül vezet kiút, ami a felek közötti közvetlen beszélgetését és egymás meghallgatását jelenti. A párbeszéd segíti egymás, a helyzet és a kívánatos jövő megértését. Ehhez a párbeszédhez szükség van arra, hogy a folyamatban résztevők őszinték legyenek egymással, magkukkal és így a mediátorral is. Ennek a légkörnek a megteremtéséért is felel a mediátor, és csak olyan emberekkel tud együtt dolgozni, akik a felelősség és őszinteség felvállalásában elég felnőttek a feladathoz (kortól függetlenül). Már az is hatalmas erővel bírhat, amikor a vitában álló felek egyszerűen meghallják és meghallgatják egymást. Már ekkor is belátások, megértések és megoldások születhetnek.

konfliktus

Mi a cél?

Fő cél olyan jól működő, hosszútávú megoldások kidolgozása, ami a lehetőségekhez mérten találkozik a felek gyakorlati, érzelmi igényeivel és szükségleteivel. A családon belüli viták, konfliktusok és a megromlott kapcsolatok rendezésének alternatív módszere is lehet a mediáció, mivel alkalmas házassági krízisek áthidalására, párkapcsolati problémák vagy akár szülő-gyermek konfliktusok megoldására is. A mediáció segíti a párokat a kommunikációban, hogy közösen feltárják az ellentétek mögött húzódó szükségleteket és érdekeket, és azokat megoldva helyreálljon a harmonikus párkapcsolat. Ugyanezek elvek mentén dolgozik a mediátor vagy mediátor páros munkahelyi konfliktusok esetében is. Legyen szó kollégák közötti feszültségekről vagy főnök–beosztott viszonyáról, esetleg szerződéses vitákról.

A mediáció alkalmazható még szomszédsági viták esetén, kórház-beteg közötti konfliktusokban, gazdasági ügyekben, iskolai csoportos viszályokban, sportoló és sportszövetség között. De alkalmazzák gyerek-szülő ellentétekben, falvak közötti vitákban, népcsoportok közötti nézeteltérésekben és nemzetközi incidensekben is. Megannyi emberi területen, ahol kapcsolatban vagyunk, s vitáink adódhatnak.

A közvetítő azzal foglalkozik, ami a feleknek fontos. Ha korábban valakinek nem lett volna esélye elmondani a saját nézőpontját, akkor így megszülethet rá a lehetőség. A mediátor kézben tartja a folyamatot, és gondoskodik arról, hogy biztonságos legyen a találkozás minden érintett számára.

Itt csak nyertesek vannak

Itt nincs győztes vagy vesztes, csak nyertesek vannak. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a felek döntenek a saját életükről, a saját egyezségükről. Nincs bűnbak-keresés, és a tények bizonygatására sincs szükség, mivel a felek nem egymással állnak szemben, hanem a problémával, aminek csak közös megoldása létezik a mediáció során. A sikeres mediáció eredményeképpen megállapodást kötnek, amit minden esetben írásba foglalnak. Az így létrejött magánokirat jogvitával érintett rendelkezéseit a bíróság jóváhagyhatja, de leginkább az teszi betarthatóvá, hogy a felek közös munkával és felelősséggel alakították ki annak nyertes–nyertes feltételeit.

Így a „nekem van igazam” vagy a „neked van igazad” helyett a „nekünk van igazunk” segít megoldani a konfliktust.

Dobrai Zoltán
lelkigondozó, mediátor
családterapeuta-jelölt

Forrás: https://vasarnap.hu/

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

Néhány szó mindarról, ami nem segíti a beszélgetéseinket

Néhány szó mindarról, ami nem segíti a beszélgetéseinket

A beszélgetés fontossága

A minap egy volt évfolyamtársammal sétáltam, és megkérdeztem tőle: „Szerinted, ha az emberek megtanulnának beszélgetni egymással, akkor ránk, segítőkre nem is lenne szükség?”. „Igen, úgy gondolom, hogy alig lenne dolgunk” – válaszolta.

Hol és miért is tanulunk meg beszélgetni? Elsősorban a származási családunkban, mert a család egy olyan rendszer, amely egyensúlyra törekszik. A stabilitás igénye és a változások hatása folyamatosan erre késztetik. Ehhez az egyik legfontosabb eszköz a kommunikáció. Méghozzá az együttműködő kommunikáció, amikor a problémákat a családtagok közösen oldják meg. Eközben elengedhetetlen a saját és a másik érdekeinek kölcsönös figyelembevétele.

Nem egyszerű feladat ez.

Figyelni kell a saját és valódi igényeinkre, mindezt meg is kell érthetően fogalmazni. Ezzel együtt figyelni kell a másik szükségleteire. Ha ezt megértettük, megéreztük, akkor össze is kell hangolni ezt a kettő vagy több igényt. Egyik tanárom sokat idézett mondata jut eszembe a kommunikáció kapcsán: „a Jóisten két fület teremtett nekünk és egy szájat. Talán azért, hogy többet hallgassunk és kevesebbet beszéljünk”.

Vannak mondatok, amelyek biztosan nem segítik a beszélgetéseinket. Nézzünk meg néhány, talán ismerős fordulatot ezek közül egy egyszerű példa alapján:

Hazaér a férj a bevásárlásból, és örömmel közli, hogy megérkezett. Mindent sikerült megvennie, amit a feleség kért tőle. Nagyon elégedett és büszke magára, hogy teljesítette a küldetést. A feleség örül, nézegeti a termékeket majd jelzi a férjének, hogy valami nem stimmel:

„Én nem ilyet szoktam venni, mindig elfelejted, hogy a másik fajta tejet szeretem”

vagy

„Soha nem jegyzed meg, hogy hol kell a legfinomabb pékárut venni”.

beszélgetéseink

Te mindig… Te soha… Ezt nevezzük általánosításnak.

Valóban soha nem tudja a másik?

Mindig ugyanúgy csinálja? Mit is akar kifejezni? Talán azt, hogy olyan mintha nem hallgatná meg a férj, hogy nem figyel rá, nem is igazán fontos számára.

A kommunikációnkon tudunk változtatni. Az első lépés, ha a feleség észreveszi a negatív és általánosító reakcióit, második lépésként pedig kifejezi a nemtetszését vagy épp a csalódottságát. Elmondhatja, hogy figyelmességet jelentenek az apró gesztusok, mert számára ezek a szeret jelei.

Hasonlóan akadályozza kommunikációnkat a gondolatolvasás.

Itt arról van szó, hogy a ki nem mondott vágyaink teljesülését elvárjuk. Többek között az anya gyerek kapcsolatból is fakadhat ez a minta. Csecsemőkorban szimbiózis van közöttük. Az anya folyton azt lesi, hogy milyen jelzéseket ad a gyerek, és igyekszik minden szükségletét kielégíteni. Másrészt lehet ez egy tanult viselkedésmódunk is. Felnőttként viszont megkönnyítjük a kommunikációt, ha megosztjuk vágyainkat, gondolatainkat.

Dobrai Zoltán

lelkigondozó, mediátor

családterapeuta-jelölt

Forrás: vasárnap.hu

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

Fehér foltok egy családi történetben

Fehér foltok egy családi történetben

Léteznek egyéni és családi emlékkönyvek – ezeket folyamatosan írjuk: hol közösen, hol magunk. Hogyan egyeztethetők össze az egymástól eltérő egyéni történeteink? Miért látjuk mindannyian másképpen, ami a családunkkal történt? Hol van az igazság?

Az igazság ritkán van megragadhatóan és objektíven előttünk, inkább részigazságaink vannak. A család mindegyik tagja saját értelmezésében látja a közösen megélt ünnepet. Mindenkinek van egy saját szemüvege, amin keresztül a történéseket szemléli. Ebben benne van az illető személyisége, élettörténete és a családtagokhoz való viszonyulása is. Eltérő pozícióból nézi ugyanazokat az eseményeket a szülő, a gyerek, de a családi rendszerbe az ünnep alatt belecsöppenő vendég.

Közös történetünk

A családnak van egy közös, központi története is, amit tudatosan vagy tudattalanul kommunikál a külvilág felé is. Ez adja a tagok összetartozásának élményét és identitását, mintegy keretrendszer. Megmutatja a világlátásukat, azt, hogy milyen szemmel tekintenek az eseményekre és a másikra. Ezek a jövő felé is irányulnak, előrejelzéseket adhatnak arról, hogy ezután mi fog történni velük. Sőt, előírásokat is rejthetnek az elérendő vagy elkerülendő célokról.

Ilyenek lehetnek az alábbi meghatározások: „Mi alapvetően egy jó család vagyunk, akik…” , vagy „Mi vagyunk azok, akiket mindig kihasználnak” , esetleg „A mi családunkban mindenki dolgozik” , vagy „Nálunk nem szokás elválni”.

Kell egy bohóc

Egyes családi történetekben például a gyerek hangját nem igen hallani, vagy mindig kell egy bohóc, mert ettől lesz izgalmas a narratíva. Amíg mindenkinek komfortos a szereposztás, addig ez egy sikersztori lesz. Ha viszont a központi történet destruktív, akkor érdemes belenyúlni a történetbe. Meg lehet kérdezni, ki emlékszik esetleg másképp, elő lehet keresni egy pozitív történetet és azt előtérbe helyezni. Természetesen ez nem könnyű, hiszen a rosszhoz is hozzá lehet szokni és az is valamiféle biztonságot képes adni, bármennyire is sok negatívumot hordoz magában.

Hiányos puzzle

Ismerünk összefüggő történeteket és olyanokat is, amelyek nagyon töredezettek, esetleg hiányosak. Leginkább az összefüggő történetmesélések segítenek az egyénnek és a családnak is. Ezeket felidézve, még egyszer átgondolva újabb felfedezésekre és összefüggésekre találhatunk az életünkkel kapcsolatban. Családterápiában abban támogatjuk a klienseket, hogy sokat meséljenek és nagy részletességgel. Ezzel a szakemberek is könnyebben átélik és megértik, milyen is a család. Kiderülhet, hol van az egyén ebben a történetben. Mit tett hozzá az ünnepi találkozáshoz, esetleg mi a rejtett, nem tudatos haszna a sok vitából, és mivel járul hozzá a családi békéhez. A család együtt is felfedezheti az összefüggéseket, és konszenzussal újra is írhatják azokat.

A hiányos vagy homályos részek különösen érdekesek lehetnek. Ezekben az epizódokban történhetett valami jelentőségteljes, aminek üzenetértéke van a jelen helyzet kialakulásban. Valamint azért is lehet hiányos a mese, mert még nem tart ott a család, hogy beszélni tudjanak róla. Minden családban vannak ilyen fehér foltok, elveszett emlékképek, amelyek nem is oly elveszettek, csak jó mélyre vannak elásva, mert talán nem fért bele a család központi történetébe. Minden egyes felidézéssel könnyebb lesz ezeket elmesélni, és ha a család a terapeuták felől elfogadást és ítéletmentességet érez, akkor az felszabadítóan hathat. Így a régi homályos foltok is újra láthatóvá és elfogadhatóvá válhatnak.

Saját történeteinket is akkor tudjuk átírni, ha biztonságban vagyunk. Mivel a kölcsönös bizalom, a biztonságérzet, megkönnyíti a kockázatvállalást, mi már sikersztorikat mesélhetünk tovább a következő generációknak.

Dobrai Zoltán

lelkigondozó, mediátor

családterapeuta-jelölt

Forrás: vasárnap.hu

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

Családi főszabály: Nem bántjuk egymást!

Családi főszabály: Nem bántjuk egymást!

Ha napjainkat, heteinket most otthon töltjük, ez sok új lehetőséget nyit meg számunkra, ugyanakkor számos kihívás elé is állít minket. Korábban kevesebb időt töltöttünk együtt, most viszont a legtöbb nehézségünk, érzelmeink mind a ház falai között maradnak, és nem tudjuk úton-útfélen elpanaszolni a bánatunkat, sértettségünket és örömünket sem. Ebben a helyzetben több út van előttünk. Az egyik a megújulás és a megerősödés felé vezető út. Új szokásokat, új megoldásokat, új erőforrásokat találhatunk, amelyek megerősítik kapcsolatainkat. A másik út, ha a családtagjaimat okolom a kialakult helyzet miatt, ha a munkámból adódó feszültséget a gyereken vezetem le, ha a barátok hiányának feszültségében a páromat bántom. Hogyan kerülhető el a bántalmazás?

A családi főszabály ez legyen: egymást szeretjük, és nem bántjuk!

A bántalmazás elkerüléséhez meg kell értenünk, hogy mi a bántalmazás. Talán elsőre a fizikai agresszióra gondolhatunk, és bántalmazóként egy férfi juthat eszünkbe. A kutatások alapján sokkal több mindenkit érint, mint gondolnánk. A legtöbb bántalmazás a családon belül történik és az összezártság még több feszültséget hozhat magával, ha nem figyelünk. Ez a szexuális erőszakra különösen érvényes, és a gyerekek nagy számban érintettek. Ők még inkább veszélyeztettek a krízisek idején, mivel ők ki vannak szolgáltatva a szülőknek. Bántalmazás az is, ha a szülő nem tudja megoldani a nehézségeit, és olyan információkat oszt meg a gyerekkel, amire ő még nem érett, és nem tud mit kezdeni a helyzettel, nő benne a bizonytalanság és kiszolgáltatottság. Ez a gyermek érzelmi fejlődését is megakaszthatja, vagy olyan felnőtt szerepbe kerül, ami személyiségének egyes részeit nagyon fejletté teszi, másokat pedig háttérbe szorít.

Nem gátolja meg a családon belüli erőszakot az egzisztenciális biztonság és társadalmi helyzet sem. A kívülről „jól szituált” családoknál viszont sokkal nehezebben lát napvilágot az erőszak, könnyebben tudják mindezt elrejteni. A család önmagáról féltve őrzött, és a társadalom felé kialakított képe melegágya lehet a bántalmazásnak. Ebben sokszor összejátszik az egész család és az őket körülvevő környezet is azzal, hogy bagatellizálják, elfordulnak attól, amit látnak, vagy látni vélnek. Tovább menve az a szülő is együttműködik a bántalmazásban, amelyik szemet huny felette, vagy hallgatólagosan egyetért. Hasonlóan a férfi bántalmazottakról is kevesebbet hallunk, mivel velünk él a hiedelem, hogy „a férfi nem sír, nem nyafog”, és ők jobban tartanak a társadalmi megbélyegzéstől is.

Ennek fényében fontos leszögezni, hogy az erőszak semmilyen formája nem elfogadható, mert beláthatatlan következményei lehetnek a bántalmazott jelenében vagy akár évekkel később is. Sem a szülőbántalmazás, sem a gyerek, testvér, sem a házastárs felé irányuló agresszió nem lehet megoldás. A düh és az agresszió velünk van, mindannyiunkban, viszont, hogy ezzel mit kezdünk, az a mi felelősségünk.

Vannak alapvető meghatározásai a bántalmazásnak, de a legfontosabb, hogy minden bántalmazás nevezhető, amit a másik fél annak él meg. Ez lehet a túlzó büntetés, káromkodás, fenyegetőzés, zsarolás, lelki terror, lökdösődés, szexuális visszaélés és gazdasági erőszak. Ezek a helyzetek, és ebben a szexuális és gazdasági abúzus is legtöbb esetben a hatalomról, a kontroll gyakorlásáról szól. Gazdasági bántalmazás, ha a házaspár egyik tagja anyagilag kiszolgáltatott és függő helyzetbe kerül a másiktól. Például, ha „zsebpénzt” kap, vagy minden kiadásra engedélyt kell kérjen. Szexuális bántalmazás, ha az egyik fél olyat tesz a másikkal, amiben ő nem partner. Ez azt jelenti, hogy a bántalmazó hatalmat akar magának szerezni, kontrollálni akarja a másikat, irányítani az életét. Teheti mindezt azért, mert saját életét nem tudja irányítani, alacsony önértékeléssel, bizonytalan identitással bír, és ez csak akkor elviselhető számára, ha a másik önértékelését megtépázza. Lehetnek tanult családi minták, gyerekkori bántalmazás is a hátterében. Annak ellenére sem lehetnek ezek enyhítő körülmények, hogy mindezen működésmódok nagyon mélyen gyökerezhetnek a személyiségben és mivel a saját maga felett gyakorolt kontroll csekély, így szakember segítsége nélkül nehéz ezen változtatni.

Felelősségvállalás és erőforrások

A változásban segíthet az egyéni felelősségvállalás. Mindenkinek joga van a biztonságra és minden felnőtt személynek vállalnia kell tetteiért a felelősséget. Ha valaki bántalmazott, akkor meg kell erősítenie magában, hogy „nem velem van a baj, hanem azzal, ami velem történt”. A bántalmazó célja, még ha nem is tudatosan, de az, hogy az önértékelést, önrendelkezést leépítse. Így azt kell erősítenie annak, aki ezt elszenvedi, hogy ő maga jó, és segítséget kell kérnie, mert a helyzet viszont nem jó. Ez sem mindig könnyű, hiszen függőség alakulhat ki a két fél között, és a bántalmazott felnagyítja a másik fél jó tulajdonságait, amivel elviselhetővé válik számára, ami történik: „legalább dolgozik, legalább nem iszik, legalább nem csal meg, de egyébként szeret”. Az erőszak akármekkora szeretet mellett sem elfogadható, és nem lehet soha megoldás.
Normális körülmények között, amikor nincs járvány, érzéseinket sokfelé csatornázzuk, és egyértelmű határok vannak az életünk különböző színterei, szerepei és területei között. Most mindezek összemosódhatnak. Segít elkerülni az agressziót, ha újra gondoljuk a szerepeinket és határainkat. A „félig áteresztő és válogató” határok az egészségesek. Amikor meg lehet válogatni, hogy kit és mit engedünk be a négy fal közé, mennyi ideig engedjük be. Közösen döntünk-e vagy felülírjuk egymás döntéseit? Több időnk lehet magunkra, így figyelhetünk még inkább az érzéseinkre. Az érzéseink mit jelentenek számunkra, ki felé irányul valójában, mi a gyökere? Biztos, hogy a páromra, a gyerekre vagy a szüleimre vagyok dühös? Mit kezdek most ezzel az érzéssel? A megoldás és a felelősség a felnőtt ember kezében van.

Ez a te véleményed, ez az enyém, juthatunk közös nevezőre, vagy akár találhatunk egy harmadik megoldást. A negatív megjegyzések, például az „Ezt nem jól csináltad” helyett fokozottabban használjuk az énüzeneteket: „Nekem ez nehéz, nekem fáj, én úgy érzem magam most, mint…”.

A közös beszélgetésekkel is mélyül a saját magam és a másik érzéseinek, szükségleteinek ismerete, megértése. A családfa és családi minták megbeszélésével nagyobb rálátásunk lehet azokra a tanult mintákra, amelyet érdemes kerülnünk, és olyan erőforrásokat, példaképeket találhatunk, amelyek segítenek abban, hogy a körülöttem lévőket és önmagamat egyre jobban tudjam elfogadni és szeretni.

Dobrai Zoltán

lelkigondozó, mediátor

családterapeuta-jelölt

Forrás: vasárnap.hu

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…