Időgazdálkodás koronavírus idején

Időgazdálkodás koronavírus idején

Szerző: | nov 30, 2021 | Coaching, Minden, Pszichológia, Terápia

Ha betartjuk a szakemberek ajánlását, és otthon maradunk, akkor új kihívásokkal találjuk szembe magunkat: nagyon fontos, hogy az időnket jól strukturáljuk, elbánjunk az időrablókkal, és megtaláljuk az egyensúlyt a munka, a pihenés és a családi élet között.

 

Mit nevezünk időrablónak?

Időrabló lehet a körülöttünk lévő rendetlenség és a személyes szervezetlenség: mindazok a tevékenységek és szokások, amik meggátolják a hatékony munkavégzést. Ilyen például, ha túl sok mindent akarunk egyszerre csinálni, vagy gyakran kell félbeszakítani a munkánkat. Annyi a feladat, hogy azt sem tudjuk, mihez kezdjünk hozzá először, és az esetleges otthoni munkavégzés közben csábít a konyha, a rendetlen asztal, a gyerekek utáni elpakolás is.

Azt is gondolhatnánk, itt a remek alkalom, hogy pihenésképp valami mást csináljunk. De ez csak részben igaz, ha a másik tevékenység nem a hatékonyságunk rovására történik. Ahhoz, hogy eredményesek legyünk, célokra és tervekre van szükségünk. Fontossági sorrendet kell felállítanunk, különben ide-oda fogunk kapkodni anélkül, hogy elvégeznénk a dolgunkat. Sokat segít, ha ezeket a célokat kisebb feladatokra bontjuk, és szétosztjuk őket. Mindenkinek vannak gyenge pontjai: valamit szívesebben csinálunk, és van olyan, amiről legszívesebben tudomást sem vennénk.

Visszakérdezés és visszautasítás

A munkában további nehezítő körülmény lehet, ha bizonytalanok a hatáskörök vagy a felelősség. Amikor nem tudjuk, hogy meddig tart az én feladatom, és miért kell felelősséget vállalnom. Ha nem egyértelmű a kommunikáció, akkor ebből félreértések születhetnek, amiből félresikerült feladatok születnek. Ilyenkor még könnyebben kezdünk halogatni, mivel egyébként sem egyértelmű a feladat, ez megterhelő, így inkább később kezdünk hozzá. Egyszerű segítség a visszakérdezés módszere: „Úgy érted, hogy…?; Jól értem, hogy…?; Ezzel azt akarod mondani, hogy…?”.

A hirtelen és derült égből érkező kérésekre és feladatokra pedig meg kell tanulnunk nemet mondani, mivel ha ez nincs, akkor kezdődik elölről a spirál, és célt tévesztünk, nem leszünk hatékonyak, ami lelkiismeret-furdalással jár, ez pedig az önértékelésünk romlásához vezet. Nemet mondani nem könnyű, hiszen attól félhetünk, hogy hirtelen nem leszek elég fontos, elveszítem a bizalmat vagy mások szeretetét. Viszont ez a legtöbbször nem reális félelem, így érdemes kipróbálni, hogy valóban az történik-e, ha nemet mondok, amit a félelmeim sugallnak.

Mit? Mikor? Hogyan?

Első feladatunk az önszervezés, ami a mit?, mikor? és hogyan? kérdésre keresi a választ. A Mit tegyek? kérdést azt foglalja magában, hogy mit akarok elérni, mi fontos számomra hosszú és rövid távon vagy a mai napon. Ha ezt kijelöltük, akkor a korábbi tapasztalatink alapján fel kell mérnünk, hogy mennyi időre van szükség célunk eléréséhez, és azt is meg kell vizsgálnunk, hogy mennyire fontos az adott feladat. Ezekből fogjuk tudni, mikorra időzítsük. Ha ez a kettő megvan, akkor már csak a Hogyan?-ra kell válaszolnunk, s ezek kombinációjával optimálisan tudjuk az időnket használni és felépíteni a szükséges rendszerünket.

Cél, fontossági sorrend, tervezés

Az időgazdálkodás három alapelve a célok kitűzése, a fontossági sorrend felállítása, a tervezés és ütemezés. De milyen a jó cél? Olyan, ami elég specifikus, tehát mérhető. A „ma elvégzem a feladataimat” cél nem elég specifikus, ha viszont azt mondom, hogy elolvasok x oldalt vagy megpályázok y állást, akkor már elég specifikus és mérhető. Emellett fontos, hogy reális célokat tűzzek ki magam elé, olyat, ami megvalósítható. A családi ház megépítése máról holnapra nem reális. Viszont felvenni a kapcsolatot a szakemberekkel, és a saját vázlatomat megrajzolni már sokkal inkább. Ennek kell legyen egy időkorlátja, különben nagyon könnyen elvész a legjobb cél is. Meg kell magunknak határozni egy reális időkeretet, amihez tartjuk magunkat.

Mit szoktam megcsinálni először, mi segít nekem igazán?

Minek álljak neki először? Aminek itt a határideje? Amit már beütemeztem? Amit szeretek csinálni? Amit tudok? Ami könnyű? Ami gyors? Vagy amit mások kérnek tőlem..?

A teendők időrendi és fontossági sorrendje a priorizálás. Ez a döntést jelenti, hogy melyik feladattal foglalkozunk elsőként, melyek kerülnek a második és harmadik helyre, és melyek azok, amelyek a rangsor végére valók. Mindezt megtehetjük munkáinkban, ahol szakmai prioritásokat állítunk, és a magánéletben is, ahol a személyes prioritások kerülnek előtérbe. Ami sürgős és fontos, azt kell előre sorolnunk! Ilyenek lehetnek az előre betervezett feladatok, határidős munkák. Ami nem sürgős, de fontos, azt érdemes betervezni, mivel ez valószínűleg a célunk elérését szolgáló feladat. Ami sürgős, de nem fontos, azokat érdemes csökkenteni, mivel ezek az időrabló teendők. Ilyenek lehetnek a telefonok, levelek, másoktól áttolt feladatok. Ekkor segít, ha megtanulunk nemet mondani és határokat szabni magunknak és másoknak is. Végül van, ami nem sürgős és nem fontos. Ezek legnagyobb időrablók: a puszta időtöltések, rutinfeladatok, töltelék- és pótcselekvések.

A legnehezebbel kezdeni és koncentrálni

A feladat ütemezésénél segít, ha a nehezebb feladattal kezdünk, és minden ilyen kihívás után megjutalmazzuk magunkat valamivel. Figyeljünk arra, hogy a rendelkezésre álló időnk csak hatvan százalékát tervezzük meg, mivel a rugalmas változtatásra bármikor szükség lehet.

Hasznos segítség a konyhai időmérőről elnevezett technika, a pomodoro (paradicsom). Ez annyit jelent, hogy minden feladatot, tevékenységet 20-25 percig csinálunk, és ezt nem szakítjuk meg semmi esetre sem. Nincs hírolvasás, szendvicskészítés és telefonálás sem. Ha megvan a huszonöt perc, akkor tartunk 5 perc szünetet, és újra összpontosítunk a feladatra. Ez az idő épp elég ahhoz, hogy a tevékenységeinkben jelen legyünk, és ezzel eredményesen haladjunk.

Dobrai Zoltán

lelkigondozó, mediátor

családterapeuta-jelölt

Forrás: Vasárnap.hu

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

Családi küldetés: áldás vagy átok?

Családi küldetés: áldás vagy átok?

Szerző: | nov 23, 2021 | Családterápia, Minden, Párterápia, Terápia

A családi küldetés azt jelenti, hogy az egyik generáció a másiknak nyíltan vagy kimondatlanul megvalósítandó feladatokat, célokat ad át. Ez számunkra támogató vagy nehezítő körülmény is lehet. Ha ezt „hamuban sült pogácsaként” visszük magunkkal, amiből erőt meríthetünk, megerősíthet minket, de válhat a küldetés nehéz kővé is, amit más pakolt a zsákunkba, nem a miénk, és az utunk alatt nincs is rá szükségünk.

Nehéz terhet kaphat az a gyermek, akit a család olyan szerepekkel ruház fel, mint például a szülők házasságának megmentése, elmulasztott karriervágyuk megvalósítása, vagy elhunyt gyermekük pótlása. A „Neked úgysem fog sikerülni” mondat is lehet egy életre szóló küldetés. Persze, ez sem determinálhat minket, hiszen szabadok vagyunk.

Könnyebb a küldetéseket elfogadni vagy visszautasítani, már látjuk magunk előtt a feladatot, és nem egy láthatatlan üzenetet hordozunk. Ilyenkor lehet róla beszélni, felmentést adni alóla és visszautasítani is. A problémát az jelenti, ha a küldetés olyan mértékű, hogy a személy önálló döntéseit, pályaválasztását és jövőjét korlátozza vagy hátrányosan befolyásolja.

Egy ilyen küldetés több nemzedéken keresztül is hathat ránk. „Nem tudtam tanulni, gyermekem, mert dolgozni kellett, te tanulj inkább!” Erre a „gyerek” 40 évesen veszi észre, hogy ő mindig csak tanul, és alig dolgozik. Persze ez előnyére is vált, hiszen magasan képzett, elismert ember lett belőle azáltal, hogy vállalta a küldetést, amit az elődeitől kapott.

A szülők sokszor megfogalmazzák, hogy mi a gyerek dolga és feladata. De ki szerint? És mi lenne a dolga? A család szerint? Az egyik szülő gondolja így, vagy a családi hiedelmek mondatják?

Gyakran akkor aktualizálódnak a rejtett vagy nyílt küldetések, amikor egy új életszakasz határához érkezünk. Ha megszerzi a gyerek az érettségit, diplomát, együtt örül a család, később felhatalmazzák őt, hogy el is költözhet itthonról. „Mindig a családhoz fogsz tartozni, de nagyon jó lakásokat láttam arrafelé!”  E szavak biztatást adnak az önállósághoz, a differenciálódás érték számukra.

Ezzel szemben más családokban a fizikális jelenlét az értékes, a szoros kapcsolódás, ők inkább abban segítik a gyereket, hogy otthon maradjon. „Édes gyermekem, a szüleid vagyunk, ránk mindenkor számíthatsz.” „Ahol négynek jutott, ott ötnek is jut még.” „Anyád szíve megszakad, ha elmész, de menj nyugodtan…” – hangzanak a marasztaló szülők mondatai. Őket segítik a kulturális hiedelmek is, hogy otthon maradjon a fiatal. „Mert családot, akkor alapítunk, ha megvan a ház, a kocsi, stb.”

Családterápiás szemléletben egységként tekintünk a családra, minden tag hozzájárul a küldetések megvalósulásához, vagy a változtatáshoz. Nehéz elköltözni azzal a tudattal, hogy nagy fájdalmat okozok a szeretteimnek. Így önkéntelenül azonosulhatok a rejtett küldetéssel, vagy kereshetek olyat a külvilágban, ami inkább kifelé vonz, és segít az távolodásban. Ez lehet egy váratlanul jött külföldi ösztöndíj, munka, szerelem… Persze nem oly váratlan, hanem tudat alatt szükségünk van rá, ezért keressük az indokot!

A batyunkat mi is kipakolhatjuk az életünk során, ha az már túl terhes. Viszont azokat az embereket is megkérhetjük rá, akik telerakták azzal, amit nem is kértünk. Megkérhetjük a szülőt, hogy vonja vissza, amit nekünk delegált, vagy cserélje ki másra, ami számomra is értékes és elfogadható. Ha erre nincs lehetőség, akkor magamban megköszönve a jó szándékát, ezt mégis visszautasíthatom, kereshetek más célokat, más feladatokat. Olyan küldetést, ami az enyém.

Dobrai Zoltán
mentálhigiénés lelkigondozó, családterapeuta-jelölt

Forrás: Vasárnap.hu

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

10 megoldás párterapeuta szemmel, ami segíthet

10 megoldás párterapeuta szemmel, ami segíthet

Szerző: | okt 22, 2021 | Családterápia, Minden, Párterápia, Terápia

Nagyon sok pár, amikor a kapcsolata a szakadék szélére sodródik, egész egyszerűen nem tudja, hogy mit kellene tennie azért, hogy a kapcsolatuk helyre billenjen. Mégis, hol a hiba? Mit lehetne tenni annak érdekében, hogy a vitás helyzeteket könnyebben rendezni tudjuk? Párterapeuta szemmel nézve nagyon sok olyan technikába botlani bele manapság, ami haszontalan, de vannak olyanok is, amelyek rengeteg embernek segítettek már. Mégis mit tehetünk?

Hogyan zajlik egy terápia?

A párterápia rendszeres, ismétlődő találkozásokból áll. Ezeken a közös üléseken, találkozásokon a pár mindkét tagja részt vesz, hogy könnyebben megoldást tudjanak találni a problémákra.

A terápia időtartama 90 perc, melyben egy rövidebb szünet is lehet. Ebben a szünetben a hallottak alapján olyan gyakorlatokat állapítanak meg, melyeket a pár tagjainak meg kell fogadni, és beiktatni az életükbe, hogy a kapcsolat sikeresebb lehessen.

Rendszerszemléletű pár-és családterápiára általában kéthetente szokott sor kerülni, néhány hónap alatt eredményeket lehet elérni egy kapcsolat helyre billentésében, de sokszor már az első alkalom után is elindul a változás.

10 remek gyakorlat, melyet te is kipróbálhatsz

Íme, lássunk 10 olyan gyakorlatot, melyek könnyedén segíthetnek abban, hogy a párunkkal harmonikusabb és nyugodtabb életet élhessünk. Természetesen nincs tuti recept – hiszen minden egyes eset más és más – ha minél többet kipróbál a pár, akkor könnyedén megtalálhatja, hogy mi az, ami számukra a legjobb, a leginkább működőképes.

Étkezzünk Közösen Rendszeresen

A mai világban ez lehet, hogy bizonyos párok esetén ez nehezen kivitelezhető, hiszen van, aki több műszakban kénytelen dolgozni nap, mint nap, és van, aki időnként kénytelen elutazni a munkája miatt. Amikor csak lehet, próbáljunk meg közösen, együtt étkezni – legideálisabb talán a vacsora, de ha csupán erre van lehetőségünk, akkor az ebéd és reggeli is megfelelő.

Üljünk Le Beszélgetni A Problémáinkról

Sokan nem beszélnek eleget arról, hogy milyen személyes problémák kerülnek elő a mindennapjaik során. Bántott minket a főnökünk? Valamilyen mindennapi problémánk van, ami gyötör minket? Beszéljünk erről őszintén a másiknak, ezzel könnyítve a lelki terheinken. A köteléket erősíti, hogy az egyik fél támaszt nyújt a másiknak.  

Keressünk Megoldást A Problémáinkra

Miután beszéltünk a problémáinkról, próbáljunk meg azokra megoldást is keresni. Anyagi problémáink vannak, amit nem tudunk megoldani? Valamilyen lelki sérelem gyötör minket? Ha kell, akkor próbáljunk meg szakemberhez fordulni.

Este Lefekvés Előtt Béküljünk Ki

Nagyon sokat segíthet, ha este, mielőtt nyugovóra térünk, mindig megpróbáljuk rendezni a vitás helyzeteket – még akkor is, ha ez egy kis plusz erőfeszítést jelent egy fáradt nap végén. Ha valamiben nem értünk egyet, akkor próbáljunk meg közös megoldást találni a problémáinkra. Egy komolyabb, évek óta fennálló problémát talán nem lehet megoldani egy este alatt, de a napi szinten előkerülő kisebb konfliktusokat igen.

Legyünk Mindig Őszinték

Rengeteg pár akkor kéri ki egy profi párterapeuta segítségét, amikor meginog a bizalma a másikban: rendszeresen hazugságon, füllentésen kapja a másikat. Nagyon fontos, hogy mindig próbáljunk meg őszinték lenni.

Töltsünk Együtt Minőségi Időt

Mi az, amit mindketten szeretünk csinálni? Filmet nézni? Szeretünk együtt futni, étterembe járni? Döntsük el, hogy milyen időtöltést, tevékenységet szeretünk a legjobban, és hetente szakítsunk időt arra, hogy egymással foglalkozzunk.

Legyen A Szexuális Együttlétünk Kellemes

Nagyon sok párkapcsolat azért megy tönkre, mert a szexuális együttlét nem telik kellemesen. Beszéljünk nyíltan az érzéseinkről, és vágyainkról, és tegyünk eleget egymás kérésének! Egy kapcsolat kevésszer működhet igazán jól, ha a szex nem megfelelő.

Ne Legyünk Féltékenyek

A túlzott féltékenység soha nem kifizetődő, óriási hibába esünk, ha folyamatosan vádaskodóan viszonyulunk a párunkhoz – ráadásul alaptalanul. Helyette inkább próbáljuk meg a szeretet kötelékét erősíteni kettőnk között.

Tervezzünk Együtt Előre

Milyen nagy terveink, álmaink vannak, melyet közösen meg szeretnénk valósítani? Gyerekek, netán egy remek üdülés, vagy valamilyen vásárlás? Mindenképp beszéljük rendszeresen a nagy terveinkről, ha pedig nincsenek, akkor alakítsuk ki őket!

Legyünk Előzékenyek

Ne a párunknak kelljen mindig szólnia, amennyiben valamilyen gonddal szembesül, valamilyen segítségre lenne szüksége. Menjünk elébe a problémáknak, és találjunk rá megoldást már az előtt, hogy erre külön felhívná a figyelmünket.

Kérjük-e párterapeuta segítségét?

Ezek természetesen általános tanácsok voltak, melyet érdemes lehet megfogadni – sokan ráadásul bizonyára kissé közhelyesnek is gondolnák őket. Ha elolvassa problémával küszködő pár a felsorolt listát, talán talál párat, amire eddig kevésbé gondolt.

Ami igazán segíteni fog, az egy személyre szabott beszélgetés. Hiszen minden párkapcsolat más és más, és a probléma gyökerét sem olyan könnyű megtalálni. Egy párterapeuta abban fog tudni segíteni nekünk, hogy a problémáinkra személyes választ kaphassunk, a saját kérdéseikre, a saját válaszaikat kapja meg a pár.  

 

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

A megcsalás, annak jelei és a megcsalás után

A megcsalás, annak jelei és a megcsalás után

Szerző: | okt 22, 2021 | Családterápia, Minden, Párterápia, Terápia

A megcsalás az egyik leggyakoribb probléma rengeteg párkapcsolatban. Talán nem is hinnénk, de a hűtlenség az, ami a legtöbb párkapcsolatot tönkre teszi – de mégis mik a megcsalás jelei? Mit tehetünk, ha megcsaltak minket, vagy épp mi csaltuk mega párunkat és hogyan dolgozhatjuk fel? Mi lesz a megcsalás után?

Ezek mind-mind olyan kérdések, melyek gyakran felmerülnek párokban, mikor egy párkapcsolat nem úgy működik, ahogy kellene, vagy amikor már megtörtént a baj. Cikkünk abban segít, hogy rálátást kapjunk arra a fogalomra, ami a legtöbb pár rémálma: a megcsalás.

A cikket Dobrai Zoltán  írta, aki pár-és családterápiával, mediációval és mentálhigiénés tanácsadással segíti a hozzá fordulókat. A legtöbb párkapcsolat megmenthető, ha időben kér a pár segítséget. Nem érdemes megvárni, amig leég az egész ház, már egy kisebb „tűzesetnél” is érdemes segítséget kérni.

Mik a megcsalás jelei? Hogyan ismerhetjük fel?

Amikor a párunk megcsalt minket, akkor két módon derülhet fény erre. Az egyik lehetséges opció, hogy a párunk vallja be – ez a kevésbé komplikált eset, hiszen így vallomás útján derül fény a párkapcsolati problémára.

A másik lehetőség, hogy mi magunk jövünk rá erre – de mégis hogyan? Mik azok az erős jelek, jelzések, amiből valószínűsíthető, hogy a párunk megcsalt minket? Talán valami furcsa a viselkedésében, és nem tudjuk mire vélni – emiatt merülnek fel bennünk kérdések. Érezzük, hogy felborult a párkapcsolat, házasság egyensúlya?

Mik tehát azok a jelek, viselkedési formák, melyek a megcsalás mögött lehetnek? Íme, lássuk a listát pontokba szedve!

Bizonyos Eszközök Szokatlan Használata

Számos esetben figyelhető meg, hogy azok az emberek, akik megcsalták a párjukat, teljesen másképp viszonyulnak az elektronikus eszközeikhez. Sokszor elrejtik az okostelefonjukat a párjuk elől, vagy nagyon feszélyezettek, amikor a levelezéseiket, cseteléseiket olvassák. Ennek értelemszerűen az az oka, hogy ezekhez a másik fél hozzájutva könnyedén rájöhetne, hogy mi áll a háttérben. A harmadik fél legtöbbször akkor lép be a kapcsolatban, ha a párkapcsolat egyensúlya felborult, valami hiányt él át egyik vagy a másik fél is. A rendszerszemléletű párterápia szemüvegén keresztül azt is mondhatnánk, hogy a harmadik fél kiegyensúlyozza a párkapcsolatot, hozzájárul ahhoz, hogy a házasság vagy a párkapcsolat fennmaradjon.

Indokolatlan kedvesség

Talán elsőre furának tűnik, de gyakran ez is állhat egy megcsalás mögött – ilyenkor a félrelépő fél jellemzően a saját lelkiismeretét próbálja meg leplezni, és a lelkiismeretfurdalását elnyomni azzal, amit tesz. Ez többnyire akkor jelenik meg, amikor a megcsalás még a kezdeti stádiumban jár – azaz az új kapcsolat még nem annyira mély, hiszen ekkor a hozzánk való kötődése a párunknak még igen erős. A félrelépés inkább csak valami hiányt tölt be.

Folyamatos elhidegülés

A hűtlen fél egy idő után folyamatos elhidegülést tanúsíthat a másik féllel szemben. Egyre kevésbé érdeklődik a másik iránt, kevesebbszer kérdezi meg, hogy mi van vele, és egyre kevésbé érez késztetést arra, hogy a közös, szokásos programokon részt vegyen. A félrelépő fél sokszor minimális erőfeszítéseket tesz azért, hogy a közösen folytatott életvitel működjön. Nem vesz részt többé a közös álmok és a „nagy tervek” megvalósításában.

Különös Viselkedés Különféle Kérdések Esetén

Egy félrelépő fél sokszor különleges, feszélyezett magatartást tanúsít, amennyiben olyan kérdéseket teszünk fel neki, ami az időtöltésével kapcsolatos. Ilyen lehet például az, hogy kivel tölti az idejét, kivel szokott ebédelni, vagy hogy pontosan hova megy munka után, ki az új kolléga stb.

Kapcsolat Betetőzésének Folyamatos Gondolata

A hűtlen fél nagyon sokszor tesz arra kijelentéseket, hogy véget szeretne vetni a kapcsolatnak. De mégis miért? A válasz egyszerű: azért, mert az új kapcsolatában teljesedhetne ki, és ez esetben senki nem állná az útját többé. Ami különösen erősen utal a megcsalásra, az az, ha a párunk még akkor is ezt emlegeti fel, ha egyébként teljesen békés, nyugodt a hangulat. Fontos itt megjegyezni, hogy a párkapcsolatban lévő nehézségeket a kapcsolatból való kilépés nem oldja meg. Nagy valószínűséggel a párkapcsolati problémák a következő szerelemben is megjelennek. Miért? Azért mert a berögzült mintáinkat, a családi örökségünket, a „batyut” visszük magunkkal kapcsolatról-kapcsolatra. Egészen addig, amig ezek átdolgozásra nem kerülnek.

Vádaskodó Magatartás

A félrelépő sokszor tanúsít vádaskodó magatartást a másikkal szemben. Folyamatosan okolja őt a sikertelenségéért, a hibáiért, sok esetben pedig még az is gyakran előfordul, mint vádpont, hogy sok időt tölt együtt másokkal, akikkel nem kellene – így próbálja meg a saját lelkiismeretfurdalását ellensúlyozni.

A megcsalás után, annak feldolgozása

Ha megcsaltak minket, akkor sincs minden veszve – a kapcsolat helyreállítható, viszont ez sokszor nagy erőfeszítést igényel minkét fél részéről. Ilyenkor az bomlik meg a kapcsolatban, ami egy fontos eleme: a bizalom. És ez még akkor is így van, ha őszinte vallomás során derül fény mindenre.

Amennyiben a párunk is szeretné helyreállítani a kapcsolatot, üljünk le, és beszélgessünk rendszeresen. Töltsünk együtt időt minél több alkalommal, szervezzünk közös programokat. Akár arra a helyre is elmehetünk, ami a szerelmi életünk egyik fontos jelképe lett életünk során. Próbáljuk meg együtt kideríteni, hogy mit tehetünk azért, hogy a kapcsolat helyreálljon. Keressük meg a kapcsolatunk korábbi erőforrásait, arra figyeljünk, ami jól működik és forduljunk szakemberhez.

Próbáljuk meg feldolgozni a történteket, kérjünk támaszt a barátainktól, családtagjainktól is. A párterápia és az egyéni terápia, konzultációk is nagyon sokat segítenek abban, hogy megértsük magunkat és a másikat is. Újra lehetőség van dönteni a másik mellett. Újra lehet kezdeni a kapcsolatot, ami már nem lesz a régi. Újra ki lehet mondani a házassági igent.

A fura viselkedés feltétlenül megcsalást takar?

A válasz az, hogy egyáltalán nem biztos. Lehet, hogy valaki azért indokolatlanul kedves, mert valamilyen pozitív emberi hatás érte a közelmúltban, de az is lehet, hogy azért viselkedik szokatlanul az elektronikus eszközeivel, mert olyan tartalmak vannak rajta, amiket nekünk sem szívesen mutatna meg – például pornográf képek stb. Ez is lehet megcsalás.

Abban az esetben, ha a fent felsorolt listából logikusan következne több pont alapján is, hogy valamiféle hűtlenség áll a háttérben, akkor reális esélyünk van azt gondolni, hogy tényleg erről lehet szó.

Hogyan kérdezzünk rá, hogy a párunk megcsalt-e minket?

Nagyon fontos, hogy mindig legyünk őszinték. Ha felmerül bennünk a kérdés, hogy megcsaltak minket – a hűtlen fél általában nem vallja be tettét – akkor se kezdjünk el azonnal vádaskodni, hiszen lehetséges, hogy tévedünk. Ez esetben óriási pusztítást fogunk a kapcsolatunkban véghez vinni, ráadásul teljesen indokolatlanul. Képzeld csak el, hogy ártatlan vagy, és a párod neked esne! Te hogy éreznéd magad?

Azonban abban az esetben sem jó ötlet duhaj, vagdalkozó, támadó módon közelíteni a párunkhoz, ha a baj – a kiengedett vallomása szerint – megtörtént. Hiszen ezzel csökkentjük a lehetőségét annak, hogy őszintén meg tudjuk beszélni a problémáinkat. Ráadásul, ha egy őszinte, mély kérdés során derül ki a megcsalás, az komoly jel lehet arra, hogy a párunk képes megváltozni.

Akárhogy is nézzük, sokkal jobban járunk, ha őszintén, mélyen tesszük fel a kérdést, és nem haragosan, vádaskodóan, vagy támadóan.

Érdemes-e titokban nyomozni a párunk után, ha felmerült a félrelépés gyanúja?

A válasz az, hogy általában nem éri meg így közelíteni a problémához. Hiszen, ez hatalmas bizalmatlanságra vall, és legalább olyan romboló a párkapcsolatra nézve, mint maga a hűtlenség. Abban az esetben, ha nem történt félrelépés, akkor mi magunk fogjuk a kapcsolatot tönkre tenni. Ha viszont tényleg történt, akkor csupán annak az esélyét csökkentjük, hogy a problémára közös megoldást fogunk találni – hiszen a válasz a „megcsaltál!!!” üzenetre az lesz, hogy „te meg kémkedtél utánam!!!”.

Természetesen vannak olyan esetek, amikor nagyon egyszerűen el lehet oszlatni a kételyeinket – például akkor, amikor a megcsalás egy véletlenül a gép előtt hagyott email üzenetéből sejthető, ekkor adja magát, hogy az illető elolvasson pár korábbi levelezést is – ekkor szinte azonnal kiderül minden.

Azonban abban az esetben, ha a nyomozás teljesen a sötétben való tapogatózásról szólna, inkább maradjunk az őszinte válasznál.

PÁRTERÁPIA, MEDIÁCIÓ, TANÁCSADÁS

Dobrai Zoltán

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

Van kiút a szerfüggőségből, a játék-, alkohol- és munkafüggőségből – beszélgetés Orsolics Zénóval

Van kiút a szerfüggőségből, a játék-, alkohol- és munkafüggőségből – beszélgetés Orsolics Zénóval

Szerző: | okt 22, 2021 | Minden, Terápia

Orsolics Zénó segítő szakemberrel, addiktológiai tanácsadóval beszélgettünk, aki belülről ismeri a drogfüggőséget, és most olyanoknak segít, akik a lelkükben élő hiányokat különféle függőségekkel igyekeznek pótolni, tönkretéve ezzel önmagukat és környezetüket. A függőségek prevenciója kilenc hónappal a születés előtt kezdődik, és ha mégis beleesik a gyerek ebbe a csapdába, van kiút – ezt sugallja az ő sorsa és segítő hozzáállása.

Kép: freepik.comhirdetés

– Melyik a legfiatalabb korosztály, akik kapcsolatba kerülnek a droggal? Jellemzően kamaszkorban alakul ki a drogfüggőség?

– Amikor fiatalkorúak drogterápiás intézményének voltam a szakmai vezetője, akkor a legfiatalabb kliensünk 12 éves volt. Ez a fiú tulajdonképpen 9 éves korában kezdett el cigarettázni és kávézni. Innentől szinte egyenes út vezetett nála az alkoholhoz és a kábítószerekhez.

Általánosságban elmondható, hogy a fiatalok leginkább a serdülőkorban, 15-16 évesen próbálják ki a „felnőtt viselkedéshez” kapcsolódó tiltott szereket. Ez az időszak a veszélykeresés és az identitás kialakulásának is az időszaka. Azt is fontos tudnunk, hogy nem minden kipróbáló lesz a későbbiekben függő csak egy nagyon csekély részük. Leginkább azon fiatalok „szorulnak” bele a drogok okozta mámorkeresésbe, akiknél komoly mentális hiányok vannak. Ilyen értelemben nagyon is vannak rizikófaktorok. Ilyen veszélyforrás lehet a szétesett család, a negatív, rossz minták, a függőségre való hajlam, feldolgozatlan traumák, stb. A többi serdülő viszont elmondhatja a kortársainak, hogy kipróbált szereket, és néhány hónap vagy év múlva már feledésbe merül ez az időszak.

Azok a fiatalok, akik benne ragadnak a drogok kipróbálásában, már nem puszta kíváncsiságból vagy beilleszkedési vágyból drogoznak, hanem mert úgy érzik, „választ” találtak érzelmi, mentális problémáikra.
Gyakran mondjuk, hogy a szenvedélybetegség az érzelmi élet zavara. Ezáltal nemcsak az alapproblémájuk marad meg, de még a függőséggel járó problémákat is beemelik az életükbe. Sok esetben tapasztalom, hogy például apa és fia eltávolodnak egymástól, és ez további kihívások elé állítja a fiúkat. Nagyon fontos témának látom, hogy az apák közeledjenek határozottan és szeretettel fiaik felé. Minden hétre jut egy édesapa, akivel erről beszélgetek a praxisomban, hogy mennyire fontos az egyértelmű határok kijelölése és a szeretet kifejezése. Ezt tanulni kell, hiszen nem úgy születtünk, és sokszor gyerekkorunkban sem tanultuk meg, miként fejezzük ki szeretetünket, érzéseinket.

– Munkám során egyre több családdal találkozom, ahol vagy a férj vagy a gyerekek nagyon sok időt töltenek számítógépes játékokkal. A játékfüggőség lehet a szerhasználatnak az előszobája, vagy ennek teljesen más a természete?

– A függőségek skálája többféleképpen felosztható. Lehet legális vagy illegális egy szer, és lehet kémiai vagy viselkedésbeli egy függőség. Jellemzően a kémiai függőségekről több szó esik. Talán a köztudat veszélyesebbnek vagy elítélendőbbnek tekinti ezt a halmazt, és kevesebbet beszélünk a viselkedési függőségekről, mint például a szerencsejáték, az online játék, a munkamánia vagy a vásárlási mánia. Egyéni az, ami igazán veszélyes: mindig az, ami az egyén számára problémát okoz, amire fogékony. Ehhez ismernünk kell az egyén erőforrásait, családi hátterét, genetikai adottságait is. A kontrollvesztő személyiségű emberek fokozottan veszélyeztetettek, számukra okozhat nagy károkat akár a szerencsejáték-függőség is.

Manapság egyre nagyobb teret hódítanak a viselkedési függőségek. Gondoljunk csak a szinte az egész társadalmat érintő telefon- vagy közösségi média-függőségre! Ennek következményeit és az emberi fajra gyakorolt hatását majd húsz-harminc év múlva láthatjuk tisztábban. Az azonban már most látszik, hogy az emberi viselkedésre és szociális kapcsolatainkra negatívan hatnak az okoseszközök, és ez leginkább magányban, depresszióban, negatív énképben jelentkezhet. Viszont a jelen helyzetben, a koronavírus-járvány idején kifejezetten életmentő lehet az online terápia igénybevétele vagy az online segítő lehetőségek megtalálása.

Orsolics Zénó

– Tehet azért a szülő, hogy gyermeke elkerülje az ilyen helyzeteket, és ne legyen függő?

– Csakis a szülő tehet azért, hogy gyermeke jó döntéseket hozzon. A drogprevenció ugyanis a születés előtt kilenc hónappal kezdődik. Érdemes a drogról a fókuszunkat áthelyezni a gyermekre és a gyermekünk személyiségére. Jó esetben mire serdülőkorba ér alapvetően megismerjük őt, és így fel tudjuk készíteni a felnőtt élet kihívásaira.

Nagyon fontos a realitás-kontroll. Ha a gyermekünk ismeri és tiszteli a családi értékrendet, betartja a határokat, terhelve van, tehát részt vesz valamilyen formában a közös háztartási feladatokban, takarítja a szobáját, tanul, mértékkel sportol vagy különórára jár, boldog és kiegyensúlyozott lesz.

Ezt még a kamaszkor előtt el kell érnünk nála, hiszen a serdülőkorban az eddigi rendszer is felborul és lazává válik. Serdülőkorban ugyanis a többszintű változások némileg kibillentik az egyensúlyából, és a szülő „tükröt kap” saját hitelességéről vagy nevelési elveiről. Ezzel nehéz szembesülni és elfogadni, de a serdülő jó tükör tud lenni. Egy újabb életciklusba lép, amelyben más szülői hozzáállást kell tanúsítani, ez a „húzd meg, ereszd meg” időszaka.

– Mit tegyen és mit ne tegyen, ha azt tapasztalja, hogy rendszeresen valamilyen narkotikummal él a gyermek, vagy káros szenvedélyek rabja lett?

– Serdülőkorban olyan változásokon megy keresztül gyermekünk, amelyeket nehéz a szülőknek lekövetni. Újra meg kell ismerni, újra fel kell fedezni őt. Identitást épít, elhelyezi magát a világban. Sok helyzetet meg lehet oldani a családon belül, azonban ha azt tapasztalja a szülő, hogy nem kompetens a témában, akkor érdemes külső szakemberhez fordulni. Amennyiben a gyermek elzárkózik, úgy is van értelme a terápiának. Ilyen esetben érdemes hozzátartozói tanácsadást kérni, de lehet pár- vagy családterápiára is jelentkezni, mert annak is közvetett hatása van a gyerekre. Sokkal többet segít, mint azt elsőre gondolnánk!

A család egy rendszer. Mindenki hat mindenkire. Amikor a szenvedélybeteg családtag nem akar segítséget kérni, akkor érdemes annak eljárnia segítőhöz, akinek problémát jelent a kialakult helyzet.

Amikor elkezdődik a változás az egyénben, az hat a család többi tagjára is, így a függő családtagra is. Érdemes kerülni a szélsőséges megnyilvánulásokat. A túlzottan megengedő vagy kontrolláló szülői attitűd nagyon káros tud lenni, és szélsőséges viselkedéshez vezethet.

– Mit tehet önmagáért az, aki érzi, hogy bajban van?

– Az lenne egy ideális állapot, amikor nem szégyelljük a lelki problémáinkat, hanem segítséget kérünk. Jó hasonlat erre a testi tünet, betegség: hiszen akkor sem érzünk szégyent, amikor megbetegszünk vagy fáj a fogunk, helyette inkább keresünk egy megfelelő szakembert, akiben bízunk, aki segít megoldást találni a problémánkra. Így van ez a lelki betegségekkel is. Mindenképp olyan szakembert válasszunk, akiben megbízunk, aki szimpatikus és hiteles számunkra, és akivel szót értünk. Most különösen fontosnak látom ezt. A világjárvány előhozott sok olyan mentális betegséget, amely „békeidőben” elfogadható szinten maradt vagy még csak lappangott. A járvány okozta globális szorongás, az egyedüllét, a szeparáció, a kiszámíthatatlanság rég nem tapasztalt helyzet elé állít minket. Krízisben minden erőforrásunkat, energiánkat mozgósítjuk a túléléshez. Amikor majd elmúlik a vész, akkor megengedjük magunknak, hogy lazítsunk, akkor fognak leginkább előjönni a vírus lelki következményei és az általa generált lelki betegségek. A válsághelyzetekben a szenvedélybetegség felerősödik, az alkohol és a különböző bódító szerek használata megnyugvást ad és eltereli a figyelmet olyan valós problémákról, mint a félelem, a kiszámíthatatlan jövő, a magány és a frusztráció.

Több olyan oldal is alakult az interneten, ahol segítő foglalkozású emberek díjmentes online segítségüket ajánlják fel a koronavírus-járvány idején.

Ez nemzetközi tendenciává vált. Jelenleg én is, néhány munkatársammal, egy nemzetközi segítő applikáción dolgozom, amely reményeim szerint tavasszal el is indulhat, és óriási segítséget nyújt majd az embereknek, hogy az otthonukból, diszkréten kérhessenek segítséget.

Orsolics Zénó drogprevenció családterápia mentálhigiénés szakember kamaszproblémák kábítószerfüggőség

kepmas.hu

 

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

Az értelem mindig ott van, csak nekünk kell rátalálni

Az értelem mindig ott van, csak nekünk kell rátalálni

Szerző: | okt 22, 2020 | Családterápia, Minden, Párterápia, Terápia

Vannak módszerek arra, amelyekkel az egyéni tragédiák győzelemmé alakíthatók, éljünk tudatosan ezekkel a megoldásokkal. Találjuk meg életünk értelmét!

Három Út A Megoldás Felé

Viktor Frankl bécsi orvos, pszichiáter a múlt század második felében a maga és mások szenvedésének köszönhetően arra a következtetésre jutott, hogy a legnehezebb élethelyzetben is van értelme az életnek, amitől a szenvedés is értelmet nyerhet. Franklt 1944-ben az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták, ahol állapotos felesége az életét vesztette, ő viszont túlélte a lágert.

Frankl szerint három fő útvonalat követve találhatjuk meg életünk értelmét: az egyik, hogy feladatot tűzünk ki magunk elé, a második út, ha valakit szeretünk, a harmadik pedig, ha a reménytelen helyzetben saját hozzáállásunkat változtatjuk meg. Ezekkel az utakkal még az egyéni tragédiák is győzelemmé alakíthatók. Tapasztalata szerint ha a szenvedés okát nem lehet megszüntetni, akkor a szenvedésnek értelme kell, hogy legyen.

Ha Nincs Jövőkép, Elveszik A Tartás

Visszaemlékezéseiben Frankl leírja, hogy a koncentrációs táborokban szellemileg, emberileg azért adták fel magukat a rabok, mert nem volt jövőképük, nem tudták, hogy meddig kell a táborban maradni. A jövője elvesztésével pedig elveszti szellemi tartását a fogvatartott, leépül testileg-lelkileg, fokozatosan következik be a halála. Nem tesz meg semmit a maga érdekében, nem kel fel, nem mosdik, nem megy orvoshoz. Másrészt, akik a táborban határozott időpontra várták a felszabadulást, ami a várt időpontban nem következett be, a csalódásba belehaltak.

Hasonló pszichológiai helyzetben van az a munkanélküli, aki nem ismeri a jövőjét és életét csak a múlt szemszögéből látja. Az első nagy világgazdasági válság (1929-33) jelentős munkanélküliséget okozott. „Nincs állásom, tehát haszontalan vagyok, az életemnek nincs értelme, célja” – gondolták ezek az emberek. Amiatt szenvedtek, hogy nincs feladatuk, életcéljuk, haszontalannak, lélekben üresnek érezték magukat. Ekkor továbbképzésre járatták őket, amitől a depressziójuk megszűnt, akkor is, ha a gyomruk ugyanúgy korgott, mert továbbra sem kerestek semmit. A tapasztalat az, hogy akinek van miért élnie, tehát van életcélja, az minden „hogyan-t”, azaz bármilyen körülményt elvisel.

Az Életünk Nem Önmagunk Körül Forog

Az ember egzisztenciájának lényege az úgynevezett öntranszcendencia, vagyis a másra, a másikra való irányulás, az, hogy valamire rendeltetve van, élete nem önmaga körül forog. Ez azt is jelenti, ha az életfeltételei korlátozva vannak, ez ellen lázadhat is, vagy elfogadva azt, a korlátozott lehetőségek közül választ, így próbál boldogulni.

A Frankl által kidolgozott pszichoterápia, a logoterápia úgy vallja, hogy az életnek minden körülmények és feltételek közt van értelme. A kifejezés a logosz szóból ered, ami többek között értelmet jelent. A szenvedésben a legemberibbet valósíthatjuk meg, a szabadságában korlátozott ember annyiban szabad akaratú, hogy a körülményeivel kapcsolatban állást foglaljon.

Elmélet És Valóság

Úgy tűnik, hogy a valóság tapasztalata ellene mond Maslow amerikai pszichológus elméletének, aki szerint az élet alacsonyabb rendű szükségleteinek előbb ki kell elégülniük ahhoz, hogy az élet értelméről feltehessük a kérdést. Vagyis csak az gondolkozik el az életén, aki egészséges, van mit ennie, van hol lakjon, szerető család veszi körül, karriert épített a munkahelyén. Ez koránt sincsen így, hiszen testileg, vagy lelkileg sérült embereket ismerünk, akik nagy művésszé váltak. Például Andrea Bocelli vak olasz operaénekes, Stephen Hawking angol sclerosis multiplexben szenvedő fizikus, csillagász, Roosewelt is tudott az USA elnöke lenni kerekesszékből a második világháború idején.

Az Adott Helyzetben A Legjobbat Tegyük

A logoterápia szerint az ember belső nyugalmához egy egészséges feszültség is szükséges, mely az értelmesnek érzett feladatokból és célokból származik. A szenvedő képes lehet békésen elfogadni az állapotát, vagy átkozhatja a környezetét, összetörhet, siránkozhat, kétségbeeshet, vagy akár erőt is gyűjthet. Az értéket az adott helyzetben a hozzáállás alakításával lehet megvalósítani. Ezt nevezi a logoterápia személyes beállítódásnak. Ez egy készség arra, hogy az adott helyzetben a legjobbat tegyük.

Modern illúzió az, hogy az ember mindent korrigálhat. Nem lehet mindent. Ezért van szükség a személyes értékbeállítódásra, hogy a nézetét, hozzáállását változtassa meg, ha már a körülményeket nem tudja. Ha a szenvedés okát nem lehet megszüntetni, akkor a szenvedésnek értelme van. Az ember minden körülmények között egy értelmes feladatot és célt keres a rajta kívül álló világban. Az értelem mindig ott van, csak nekünk kell erre rátalálni.

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…