Ismerős az az érzés, amikor egy vita közben hirtelen ráébredünk, hogy ezt a beszélgetést már ezerszer lefolytattuk? Ugyanazok a szavak, ugyanazok a vádak, ugyanaz a fájdalmas végeredmény. Olyan, mint egy rosszul megírt színdarab, amelyben a szereplők képtelenek letérni az előírt útról, és minden este ugyanabban a drámai jelenetben találják magukat. Ez a megrekedtség érzése, a tehetetlenség, hogy miért ismétlődnek a konfliktusaink újra és újra, az egyik leggyakoribb panasz, amivel a párok hozzám fordulnak. A válasz gyakran nem az egyes vitatémákban (pénz, házimunka, gyereknevelés), hanem a mélyben meghúzódó, láthatatlan érzelmi mintázatokban rejlik. Ezeknek a mintáknak a felismerése az első és legfontosabb lépés, a valódi kulcs a tartós változáshoz.
De mik is ezek az érzelmi mintázatok, vagy ahogy a párterápiában gyakran nevezzük őket, negatív interakciós ciklusok?
Képzeljük el a kapcsolatot egyfajta táncként. Amikor minden rendben van, a tánc harmonikus, a lépések illeszkednek egymáshoz. Amikor azonban a kapcsolatba stressz, félelem vagy bizonytalanság költözik, a zene megváltozik, és a pár egy egészen másfajta, merev és fájdalmas koreográfiába kezd. A leggyakoribb ilyen tánc a „támadó-visszavonuló” minta. Az egyik fél, érezve a távolságot és a kapcsolódás hiányát, egyre kétségbeesettebben próbál reakciót kicsikarni a partneréből. Követel, kritizál, kérlel – ő a „támadó”. A másik fél a nyomást, a kritikát elviselhetetlennek éli meg, és úgy érzi, bármit tenne, csak rontana a helyzeten. Ezért, hogy megvédje magát és a kapcsolatot a további sérüléstől, bezárkózik, elnémul, fizikailag vagy érzelmileg kivonul a helyzetből – ő a „visszavonuló”. A tragédia az, hogy minél jobban üldözi az egyik, annál messzebbre menekül a másik, és minél messzebbre menekül, annál elkeseredettebben üldözi az első. Ez egy önfenntartó, ördögi kör, amelyben mindketten azt kapják, amitől a legjobban félnek: a támadó a távolságot és az elutasítást, a visszavonuló pedig a kritikát és a kudarc érzését. A probléma pedig nem az egyik vagy a másik félben van, hanem magában a táncban, ebben a közösen létrehozott, destruktív mintázatban.
Ezek a mintázatok nem rosszindulatból vagy szeretetlenségből alakulnak ki.
Épp ellenkezőleg: a mélyen gyökerező kötődési szükségleteinkből és félelmeinkből fakadnak. Amikor a biztonságos érzelmi kapcsolatunk veszélybe kerül, az agyunk vészjelzést ad le, és bekapcsolnak ezek a primitív, automatikus túlélési reakciók. Azért olyan nehéz felismerni és megváltoztatni őket egyedül, mert villámgyorsan, szinte észrevétlenül történnek, és mire észbe kapunk, már elárasztottak minket az intenzív érzelmek. A vita hevében képtelenek vagyunk kívülről látni a helyzetet; csak a saját fájdalmunkat érezzük, és a partnerünket okoljuk érte, miközben ő valószínűleg ugyanúgy szenved a saját szerepében.
A párterapeuta szerepe ilyenkor az, hogy segít „lelassítani a filmet”.
Mint egy külső szemlélő, egy tapasztalt „koreográfus”, rámutat a berögzült tánclépésekre, és segít a párnak felismerni a saját mintázatukat. A terápia biztonságos terében a feleknek lehetőségük nyílik arra, hogy a vádaskodás felszíne mögé nézzenek, és beszéljenek azokról a mélyebb érzelmekről és félelmekről, amelyek valójában mozgatják a ciklust. Amikor a kritika mögött megjelenhet a magánytól való félelem, a visszavonulás mögött pedig a kudarc miatti szégyen, a partnerek elkezdik más szemmel látni egymást. Az empátia felébred, és a harag helyét átveheti a megértés.
A felismerés azonban csak az első lépés.
A valódi munka ezután következik: a tudatos döntés, hogy legközelebb másképp reagálunk. Ez mindkét féltől felelősségvállalást igényel a saját szerepükért a ciklus fenntartásában. A párterápia segít elsajátítani azokat az új, konstruktívabb „tánclépéseket”, amelyekkel a felek képesek lesznek kifejezni a valós szükségleteiket, és empatikusan reagálni a másikéra. Ez egy tanulási folyamat, amely türelmet és kitartást
igényel, de az eredmény egy sokkal biztonságosabb, intimebb és szeretetteljesebb kapcsolati harmónia. A régi, fájdalmas koreográfia helyét egy új, közösen alkotott, örömteli tánc veszi át.
Ha úgy gondolják, egy bizonyítékokon alapuló párterápiás folyamat az, amire szükségük van a kapcsolatuk javításához, tegyék meg az első lépést. Keressenek bizalommal a hello@dobraizoltan.hu e-mail címen egy első konzultációs időpont egyeztetéséhez.
Dobrai Zoltán
mentálhigiénés szakember, mediátor, pszichodráma-asszisztens
Ha érdeklődsz a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozz fel hírlevelemre.
Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhetsz, inspirálódhatsz, segítségre lelhetsz…