Munkám során, amikor egy pár először lép be a rendelőm ajtaján, szinte mindig ott lebeg a levegőben egy kimondott vagy kimondatlan kérdés: „Hogyan tovább?” Gyakran érzik magukat tehetetlennek, mintha egy labirintusban bolyonganának, ahol minden út ugyanabba a parttalan vitába vagy fájdalmas csendbe torkollik. Bár vágynak a változásra, nem tudják, mit kellene másképp csinálniuk. Sokan tartanak attól, hogy a terápia csupán végtelen, céltalan beszélgetések sorozata lesz, pedig a valóság ettől gyökeresen eltér. A párok megkönnyebbülnek, amikor rájönnek: a terápia nem varázslat, hanem egy olyan tanulási folyamat, ahol konkrét, a mindennapokban is használható eszközöket és technikákat sajátíthatnak el. A párterapeuta egyfajta „szerszámosládával” rendelkezik, amelyből az adott pár problémájához és személyiségéhez leginkább illő eszközöket veszi elő, hogy segítsen nekik újjáépíteni a kapcsolatukat. Most szeretnék bepillantást nyújtani ebbe a szerszámosládába, és bemutatni néhány alapvető, a gyakorlatban is hatékonyan működő párterápiás technikát.

A legtöbb kapcsolati probléma a kommunikációban gyökerezik.

Ezért a terápia alapja szinte mindig az, hogy a felek újratanuljanak egymással beszélgetni. Az egyik legfontosabb technika ennek érdekében az aktív, reflektív hallgatás, vagy más néven a tükrözés. Ez sokkal több, mint csendben maradni, amíg a másik beszél; azt jelenti, hogy teljes figyelmünkkel a partnerünkre koncentrálunk, és visszajelezzük neki, mit hallottunk tőle. Nem véleményezzük, nem vitatkozunk, csupán visszatükrözzük a hallottakat. Ha a partnerünk például azt mondja: „Elegem van abból, hogy sosem érünk haza időben, mindig mi vagyunk az utolsók!”, a reflektív válaszunk így hangozhat: „Ha jól értem, az frusztrál téged, hogy gyakran elkésünk, és ez feszültséget okoz benned.” Egy ilyen válasz csodákra képes, mert a partner úgy érzi, valóban meghallgatták és megértették az érzéseit, ami azonnal csökkenti a védekezést és a feszültséget.

Ehhez a technikához szorosan kapcsolódik az úgynevezett „én-üzenetek” használata.

A vádaskodó „te-üzenetek” („Te sosem segítesz!”) helyett a saját érzéseinkről és szükségleteinkről beszélünk. Ahelyett, hogy támadnánk, megosztjuk a saját élményünket, például így: „Amikor egyedül pakolom el a vacsora utáni romokat, magányosnak és túlterheltnek érzem magam. Segítene, ha ezt közösen csinálnánk.” Ez a megfogalmazás nem támad, így a partnerünk sokkal kevésbé érzi szükségét a védekezésnek, és nagyobb eséllyel lesz nyitott a kérésünkre.

A destruktív viták a kapcsolat legfőbb rombolói.

A terápia konkrét stratégiákat ad ezek megszakítására is. Először a terapeuta segítségével a pár „kívülről” rátekint a tipikus veszekedéseire, és feltérképezi a negatív körforgást. Pontosan azonosítjuk, mi a kiváltó ok, ki mit csinál, mit érez, és mi a végeredmény – általában az, hogy mindketten rosszul érzik magukat. A pár így felismeri a saját destruktív „táncát”, például: „Amikor én szóvá teszek valamit, te elhallgatsz. Minél jobban hallgatsz, én annál hangosabb leszek, és minél hangosabb vagyok, te annál inkább bezárkózol.” Már a minta tudatosítása is hatalmas lépés a megváltoztatása felé. A hibáztatás helyett a közös dinamikára kerül a fókusz. Ennek a ciklusnak a megszakítására szolgál az úgynevezett „time-out” (időkérés) technika, egy előre megbeszélt „vészfék”, amit bármelyik fél behúzhat, ha érzi, hogy a vita elmérgesedik. Ilyenkor a felek egy jelzésre („Szünet!”) azonnal abbahagyják a vitát, és egy előre meghatározott időre külön vonulnak lehiggadni, majd később, nyugodtabban visszatérnek a témához. Ez a módszer megakadályozza, hogy a felek olyat mondjanak vagy tegyenek, amit később megbánnának.

Azonban a terápia nemcsak a problémák megoldásáról szól, hanem a kapcsolat pozitív oldalának, az intimitásnak az erősítéséről is. A terapeuta ezért gyakran javasolja tudatosan tervezett minőségi idő beiktatását. Ez lehet egy heti „randevú”, egy olyan időszak, amikor a pár csak egymásra figyel, zavaró tényezők – telefon, TV, munka – nélkül. Egy közös séta, egy vacsora, egy mélyebb beszélgetés megtöri a rutint, újra fókuszba helyezi a párkapcsolatot, és lehetőséget teremt a pozitív élmények gyűjtésére. Ehhez kapcsolódnak az elismerés és hála gyakorlatok is, amelyek során a pár tagjai tudatosan figyelik és kifejezik, mit becsülnek a másikban. Egy egyszerű napi gyakorlat, mint például „Mondj egy dolgot a párodnak, amit értékelsz benne vagy amit köszönsz neki”, jelentősen javíthatja a kapcsolati légkört és növelheti az elégedettséget.

Fontos megérteni, hogy ezek az eszközök önmagukban nem csodaszerek.

A hatékonyságuk a terapeuta szakszerű útmutatásán és a pár elkötelezett, kitartó gyakorlásán múlik. A terapeuta segít a technikák helyes elsajátításában, de a valódi változás akkor következik be, amikor a pár a mindennapokban, az otthonukban is elkezdi tudatosan alkalmazni ezeket az új viselkedésmódokat. A párterápia tehát egy rendkívül gyakorlatias folyamat, amely kézzelfogható eszközöket ad a párok kezébe a kapcsolatuk javításához. Ezek a technikák, mint egy jól felszerelt szerszámosláda, segítenek abban, hogy ne csak megértsük a problémákat, hanem aktívan tegyünk is a megoldásukért, és egy erősebb, boldogabb, tudatosabb kapcsolatot építsünk fel közösen.

Ha úgy gondolják, az Önök kapcsolatának is szüksége van ilyen konkrét, gyakorlati eszközökre a fejlődéshez, tegyék meg az első lépést. Keressenek bizalommal a hello@dobraizoltan.hu e-mail címen egy első konzultációs időpont egyeztetéséhez.

Dobrai Zoltán

mentálhigiénés szakember, mediátor, pszichodráma-asszisztens

 

Ha érdeklődsz a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozz fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhetsz, inspirálódhatsz, segítségre lelhetsz…