Pár- és családterápia: Miért nem csak a párkapcsolatról van szó? A rendszerszemlélet alapjai

Pár- és családterápia: Miért nem csak a párkapcsolatról van szó? A rendszerszemlélet alapjai

Amikor egy párkapcsolatban vagy egy családban problémák merülnek fel, ösztönösen hajlamosak vagyunk bűnbakot keresni, vagy egyetlen személyt, egyetlen eseményt okolni a nehézségekért. A pár- és családterápia alapját képező rendszerszemlélet azonban egy teljesen más, sokkal mélyebb és átfogóbb perspektívát kínál. Képzeljünk el egy csecsemőágy felett finoman lebegő forgó játékot, egy mobilt. Ha akár csak a legkisebb figuráját megérintjük, az egész, bonyolult szerkezet mozgásba lendül, minden eleme reagál a változásra. A családjaink és a párkapcsolataink is pontosan ilyen érzékeny, egymással szoros kölcsönhatásban lévő rendszerekként működnek. Éppen ezért a terápia során ritkán beszélhetünk csupán egyetlen ember problémájáról; a fókusz mindig a kapcsolatokon és a közös dinamikán van.

A rendszerszemlélet egyik legfontosabb felismerése a „tünetviselő” jelensége. Ez azt jelenti, hogy a felszínen látható probléma – legyen az egy gyermek iskolai viselkedészavara, egy kamasz elzárkózása vagy az egyik partner depressziója – gyakran nem maga a betegség, hanem csupán egy tünet. Egy jelzés, amely az egész családi rendszer rejtett feszültségére, kimondatlan konfliktusaira hívja fel a figyelmet. Munkám során gyakran találkozom olyan családokkal, akik azért keresnek fel, mert a gyermekük hirtelen agresszívvá vált az iskolában. A szülők értetlenül állnak a helyzet előtt, hiszen, ahogy mondják, „mi sosem veszekszünk előtte”. A terápia során azonban lassan kibomlik, hogy a szülők között régóta feszültség van, amit a gyermekek rendkívüli érzékenységgel, egyfajta szeizmográfként érzékelnek. A gyermek a viselkedésével tudattalanul „jelzi” a rendszer problémáját, és sokszor éppen ő az, aki „behozza” a családot a terápiába.

pár--és-családterápia-miért-nem-csak-a-párkapcsolatról-van-szó1

Ugyanez a logika érvényes a párkapcsolatra is, amely a család legkisebb, de legfontosabb alrendszere. Minden párkapcsolatnak megvannak a maga láthatatlan szabályai, ismétlődő kommunikációs mintázatai és kiosztott szerepei, például a „felelősségteljes”, aki mindent megszervez, és a „szórakozott”, aki a spontaneitásért felel. Ezek a szerepek egy ideig jól működhetnek, de egy megváltozott élethelyzetben könnyen konfliktusforrássá válhatnak. A rendszerszemléletű terapeuta nem az egyéneket próbálja „megjavítani”, hanem segít a párnak felismerni és átalakítani ezeket a berögzült, gyakran romboló közös mintázatokat. A cél az, hogy a rendszer egy új, egészségesebb egyensúlyt találjon, ahol a tagok képesek a fejlődésre és a harmonikusabb együttműködésre. A terápia tehát nem hibást keres, hanem a közös felelősségre és a közös megoldásokra helyezi a hangsúlyt.

Dobrai Zoltán

mentálhigiénés szakember,
pszichodráma-asszisztens,
mediátor,
rendszerszemléletű pár-és családterápia szupervízióval

Ha érdeklődsz a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozz fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhetsz, inspirálódhatsz, segítségre lelhetsz…

EFT párterápia hatékonysága 2025: mit mondanak a kutatások és esetek

EFT párterápia hatékonysága 2025: mit mondanak a kutatások és esetek

Munkám során, amikor egy pár először lép be a rendelőm ajtaján, szinte mindig ott lebeg a levegőben egy kimondott vagy kimondatlan kérdés: „Fog ez segíteni? Van esélyünk? Működni fog?”. A bizalmatlanság és a remény törékeny egyensúlya ez, ami teljesen érthető. Egy kapcsolat megromlása fájdalmas és kimerítő folyamat, és amikor egy pár segítséget kér, a legfontosabb, amire vágynak, az a bizonyosság, hogy a befektetett idő, energia és anyagiak meghozzák a gyümölcsüket. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy olyan módszerekkel dolgozzunk, amelyek hatékonyságát nemcsak a gyakorlati tapasztalat, hanem tudományos kutatások is alátámasztják.

Az elmúlt évtizedekben a párterápiás szakma rengeteget fejlődött, és mára, 2025-re Magyarországon is elérhetőek olyan modern, bizonyítékokon alapuló irányzatok, amelyek közül az egyik legkiemelkedőbb az Érzelmekre Fókuszáló Párterápia, vagy röviden EFT (Emotionally Focused Therapy). De mi is pontosan ez a három betű, és miért bízhatunk benne annyira, amikor a kapcsolatunk jövője a tét?

A kötődés tudománya: az EFT lényege

Az EFT nem csupán egy technika a sok közül; egy mély, emberi alapigazságra épül, amelyet a kötődéselmélet tudománya támaszt alá. Ez az alapigazság pedig az, hogy mindannyian egy velünk született, alapvető szükséglettel élünk: vágyunk a biztonságos érzelmi kapcsolódásra másokkal. A párkapcsolatunkban keressük azt a „biztonságos kikötőt”, ahol elfogadnak, megértenek, és ahol számíthatunk a másikra.

A kapcsolati problémák, a fájdalmas, ismétlődő veszekedések az EFT szerint valójában a kötődés sérülésének, a kapcsolati „vészjelzéseknek” a tünetei. Amikor úgy érezzük, a partnerünk érzelmileg elérhetetlen, nem reagál a szükségleteinkre, bekapcsol a pánik. Ilyenkor kezdünk el negatív, önfenntartó körforgásokban, egyfajta destruktív „táncban” mozogni. Az egyik fél talán egyre hangosabban „követel” figyelmet és kapcsolódást (kritizál, számon kér), mire a másik, érezve a támadást és a kudarcot, egyre inkább bezárkózik és visszavonul. Ismerős ez a minta? Ez a leggyakoribb „ördögi kör”, ami lassan felemészti a kapcsolatot.

Az EFT célja nem az, hogy új tánclépéseket tanítson, hanem hogy megváltoztassa a zenét.

Segít a pároknak felismerni ezeket a negatív köröket, és megérteni a mögöttük rejlő mélyebb érzelmeket és kötődési szükségleteket. Ha a kritika mögött felismerjük a kapcsolódás iránti kétségbeesett vágyat, a visszavonulás mögött pedig a kudarctól való félelmet, teljesen új párbeszéd indulhat el.

Mit mond a tudomány? A számok önmagukért beszélnek

Az EFT népszerűsége és szakmai elismertsége nem véletlen. Ez az egyik legszélesebb körben kutatott és tudományosan megalapozott párterápiás módszer. A nemzetközi kutatások, metaanalízisek évtizedek óta vizsgálják a hatékonyságát, és az eredmények rendkívül meggyőzőek:

A vizsgálatok szerint az EFT párterápián részt vevő párok 70-75%-a sikeresen kilábal a kapcsolati krízisből, és elégedettségi szintjük jelentősen javul.

· A párok mintegy 90%-a számol be számottevő, pozitív változásról a kapcsolatában.

· Ami pedig talán a legfontosabb: az elért eredmények tartósak. Utánkövetéses vizsgálatok igazolják, hogy a párok a terápia befejezése után évekkel is képesek fenntartani a javulást, és hatékonyan kezelni a felmerülő nehézségeket.

Ezek a számok messze felülmúlják sok más párterápiás irányzat eredményeit. Az EFT hatékonyságát igazolták különböző kultúrákban és problémák esetén is, beleértve a hűtlenség utáni bizalomvesztést, a depresszióval vagy szorongással küzdő párokat, sőt, a krónikus betegségek párkapcsolatra gyakorolt hatásainak kezelését is.

Hogyan néz ki ez a gyakorlatban?

Anna és Péter története

Hogy kézzelfoghatóbbá tegyem a folyamatot, nézzünk egy tipikus, de természetesen anonimizált példát. Anna és Péter azzal kerestek meg, hogy állandóan veszekednek, és teljesen eltávolodtak egymástól. Anna panaszkodott, hogy Péter soha nincs otthon, nem segít, nem figyel rá. Péter védekezett, mondván, rengeteget dolgozik a családért, és otthon csak békére vágyna, de Anna folyton elégedetlen. Ez a klasszikus „támadó-visszavonuló” tánc.

A terápia során, biztonságos keretek között, segítettem nekik lelassítani és a vádaskodás felszíne mögé nézni. Kiderült, hogy Anna kritikája mögött a magánytól és az elhagyatottságtól való mély félelem állt: „Félek, hogy már nem vagyok fontos neked, hogy egyedül maradok ezzel az egésszel.” Péter visszavonulása mögött pedig a kudarctól való rettegés és a tehetetlenség bújt meg: „Úgy érzem, bármit teszek, sosem elég jó neked, és jobb, ha inkább csendben maradok, nehogy még nagyobb bajt csináljak.”

Amikor képesek voltak ezeket a mély, sebezhető érzéseket kimondani és meghallani egymástól, megtört a jég. Anna megértette, hogy Péter nem közönyből, hanem félelemből vonul vissza. Péter pedig meghallotta Anna kritikája mögött a kapcsolódás iránti kétségbeesett vágyat. Ez a felismerés teljesen új alapokra helyezte a kommunikációjukat, és elindította őket a valódi újrakapcsolódás útján.

Mikor különösen hatékony az EFT?

Tapasztalataim és a kutatások alapján az EFT különösen hatékony segítség lehet, ha a pár a következő problémákkal küzd:

· Állandó, ismétlődő, parttalan viták.

· Érzelmi eltávolodás, elhidegülés, intimitás hiánya.

· Hűtlenség utáni bizalomvesztés és a kapcsolat újraépítése.

· Az egyik vagy mindkét fél depressziója, szorongása, amely megterheli a kapcsolatot.

· Életciklusváltások (pl. gyermek születése, „üres fészek”) okozta elakadások.

· Traumák, veszteségek feldolgozása a kapcsolatban.

Természetesen fontos megjegyezni, hogy vannak helyzetek – mint például az aktív, kezeletlen függőség vagy a fizikai bántalmazás –, ahol a párterápia önmagában nem, vagy csak más intervenciók mellett lehet hatékony. Egy felelős szakember ezeket mindig felméri, és a megfelelő irányba tereli a párt.

A kapcsolatunk az életünk egyik legfontosabb tartópillére.

Ha ez a pillér meggyengül, az egész életünkre kihat. Az Érzelmekre Fókuszáló Párterápia egy tudományosan igazolt, mély és emberséges „térkép”, amely segít visszatalálni egymás szívéhez. Nem ígér gyors, felszínes megoldásokat, hanem valódi, tartós változást kínál a kapcsolati kötődés helyreállításán keresztül.

Ha úgy érzi, a saját kapcsolatában is hasonló negatív köröket futnak, és szeretnének esélyt adni a biztonságos, mélyebb kapcsolódásnak, tudom, hogy az első lépés megtétele a legnehezebb. Nem kell egyedül csinálniuk, keressenek bizalommal a hello@dobraizoltan.hu e-mail címen!

Dobrai Zoltán

mentálhigiénés szakember, mediátor, pszichodráma-asszisztens

 

Ha érdeklődsz a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozz fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhetsz, inspirálódhatsz, segítségre lelhetsz…

Online vagy személyes párterápia hatékonyság és szempontok a választáshoz 2025-ben

Online vagy személyes párterápia hatékonyság és szempontok a választáshoz 2025-ben

A technológia fejlődése gyökeresen átformálta az életünket, és ez alól a mentális segítségnyújtás sem kivétel. Míg egykor a terápia egyet jelentett egy rendelőben való személyes találkozással, mára, 2025 Magyarországán az online párterápia egy teljesen bevett, mindennapos és elfogadott formájává vált a kapcsolati segítségnyújtásnak. Ez a változás új lehetőségeket nyitott meg, de egyben új kérdést is feltett a pároknak: melyik utat válasszuk? Maradjunk a hagyományos, személyes találkozásnál, vagy használjuk ki az online tér nyújtotta kényelmet és rugalmasságot? Nincs egyetlen, mindenkire érvényes válasz. A döntés a pár egyedi helyzetétől, személyiségétől és a probléma jellegétől függ. Ebben a cikkben szeretnék segíteni eligazodni a szempontok között, hogy megalapozottan választhassanak a két forma között.

Az online párterápia vonzereje kétségtelenül a páratlan rugalmasságában és hozzáférhetőségében rejlik.

Egy rohanó világban, ahol az idő az egyik legnagyobb kincs, az online forma kiküszöböli az utazással járó stresszt, idő- és költségterheket. Legyen szó a budapesti csúcsforgalom elkerüléséről vagy arról, hogy valaki egy kisebb, Pest megyei településen, például itt, Pátyon él, ahonnan a beutazás nehézkes lenne, a videóhívásos terápia lehetővé teszi, hogy a párok az otthonuk kényelméből vegyenek részt az üléseken. Ez óriási segítség lehet kisgyermekes szülőknek, mozgásukban korlátozottaknak, vagy azoknak, akiknek a munkabeosztása nem teszi lehetővé a rendszeres személyes megjelenést. Emellett az online tér kitágítja a határokat: egy vidéki pár is választhat fővárosi specialistát, és a külföldön élő magyarok is anyanyelvükön kaphatnak szakszerű segítséget.

Ugyanakkor nem szabad lebecsülni a személyes találkozás pótolhatatlan értékét sem.

A terápiás munka során a kimondott szavakon túl rengeteg információt hordoznak a non-verbális jelek: egy apró arcrezdülés, egy testtartás, a felek közötti térbeli dinamika. A képernyő, bármilyen jó minőségű is, elkerülhetetlenül megszűri ezeket a finom „rezgéseket”. A személyes jelenlétnek van egyfajta energiája, ami mélyíti a terápiás kapcsolatot. Maga a rituálé, hogy elindulunk otthonról, megérkezünk egy semleges, védett „harmadik térbe” – a rendelőbe –, már önmagában is segít mentálisan ráhangolódni a munkára, és egyértelműen elválasztja a terápiát a hétköznapoktól.

Felmerül a legfontosabb kérdés: van-e különbség a hatékonyságban?

A 2025-re felhalmozódott kutatások és klinikai tapasztalatok azt mutatják, hogy számos párkapcsolati probléma esetén az online terápia ugyanolyan hatékony lehet, mint a személyes forma. A kommunikációs készségek fejlesztése, a negatív mintázatok felismerése, a konkrét konfliktuskezelési stratégiák elsajátítása kiválóan működhet a digitális térben is. A siker azonban több tényezőn múlik: elengedhetetlen a stabil technikai háttér, a pár mindkét tagjának digitális komfortérzete, és a terapeuta online munkában szerzett tapasztalata. Vannak azonban helyzetek, például egy nagyon súlyos krízis, vagy extrém magas szintű konfliktusok esetén, ahol a személyes jelenlét által nyújtott biztonság és a terapeuta közvetlen, azonnali beavatkozási lehetősége előnyösebb lehet.

Hogyan döntsenek tehát?

Érdemes feltenniük maguknak néhány kérdést. Mennyire stabil a technikai hátterük? Mennyire fontos Önöknek a személyes jelenlét a bizalom kialakulásához? Mennyire mély a krízis, amiben vannak? Milyen logisztikai nehézségekkel járna a személyes terápia? A válaszok segíthetnek az irány kijelölésében. Létezik továbbá a hibrid megoldás is, amikor a párok a folyamat elején személyesen találkoznak a terapeutával, majd online folytatják a munkát, esetleg időnként beiktatva egy-egy személyes ülést. Ez ötvözheti a két forma előnyeit.

Akár online, akár személyesen, a lényeg a tudatos döntés és az elköteleződés a közös munka mellett. Ha szeretnének segítséget kapni abban, hogy az Önök helyzetében melyik forma lehet a legcélravezetőbb, és készen állnak megtenni az első lépést a változás felé, keressenek bizalommal a hello@dobraizoltan.hu e-mail címen egy első konzultációs időpont egyeztetéséhez.

Dobrai Zoltán

mentálhigiénés szakember, mediátor, pszichodráma-asszisztens

 

Ha érdeklődsz a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozz fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhetsz, inspirálódhatsz, segítségre lelhetsz…

A családi kommunikáció dinamikái és hatásai a kapcsolatokra

A családi kommunikáció dinamikái és hatásai a kapcsolatokra

A családi kommunikáció mélyen beágyazódik mindennapi életünkbe, és alapvető szerepet játszik abban, hogyan formálódnak a családi viszonyok. A kommunikáció minden formája – legyen az verbális vagy nonverbális – központi szerepet kap a család dinamikájában. A családtagok közötti kommunikáció minősége és mintázatai nemcsak az információ átadására szolgálnak, hanem tükrözik és befolyásolják a család egész működését.

A kommunikáció mindig több csatornán zajlik: a verbális közlés a tartalmi üzenetet hordozza, míg a nonverbális jelek (például a mimika, gesztusok, testtartás, hangszín) segítenek abban, hogy miképpen értsük meg a mondanivalót. Ezek az üzenetek kontextusba ágyazva teljesednek ki, és sok esetben a körülmények is erőteljesen befolyásolják, hogyan értelmezzük a közléseket. Így a családi kommunikáció egy állandóan változó, összetett folyamat, amely meghatározza a családtagok egymáshoz való viszonyát és a család működését.

A családi kommunikáció szabályai

A családi kommunikáció néhány alapvető szabályra épül, amelyeket érdemes megismernünk és megértenünk. Az egyik legfontosabb, hogy nem lehet nem kommunikálni – még a csend, a távolságtartás, vagy a nonverbális reakciók hiánya is üzenetet hordoz. A kommunikáció mindig válaszkényszert vált ki a másik félből, és ezen keresztül megteremti a családtagok közötti interakció dinamikáját.

A kommunikáció reciprok jellegű: minden egyes közlésre valamilyen válasz érkezik. Ez a válasz lehet elfogadó vagy elutasító, ám minden válaszformának van következménye a családi viszonyokra. Különösen fontos megérteni, hogy a kommunikáció nem csak az információ átadásáról szól, hanem a viszonyok definiálásáról is. Ha egy családi interakció mind tartalmi, mind viszonybeli szinten egyetértést tükröz, a kommunikáció gördülékeny és harmonikus lehet.

Szimmetrikus és komplementer helyzetek

A családi kommunikáció két alapvető interakciós mintázat köré szerveződik: a szimmetrikus és a komplementer helyzetek köré. A szimmetrikus kapcsolatokban a felek egyenrangúan törekednek a helyzet kontrollálására, míg a komplementer kapcsolatokban az egyik fél dominál, a másik pedig alárendelődik.

A szimmetrikus helyzetekben gyakori, hogy a felek között egyfajta dominanciaharc zajlik, míg a komplementer helyzetek stabilabb, ám sokszor egyenlőtlen hatalmi dinamikát eredményeznek. Ezek a mintázatok mélyen befolyásolják a családi viszonyokat, és a diszfunkcionális kapcsolatok egyik fő forrását is jelenthetik.

Diszfunkcionális kommunikációs minták

A családterápiában kiemelten fontos a kommunikációs mintázatok elemzése, mivel ezek sokszor tünetei a család diszfunkcióinak, és fenntarthatják azokat. Például a „kettős kötés” (double bind) olyan helyzet, amikor ellentétes üzeneteket közlünk verbálisan és nonverbálisan. Ez a fajta kommunikáció súlyosan károsíthatja a gyerekek fejlődését és az érzelmi biztonságukat.

Virginia Satir szerint négy diszfunkcionális kommunikációs mintát használnak az emberek, amikor fenyegetve érzik magukat. Ezek közé tartozik az engesztelő, a vádló, az okoskodó és a zavarodott kommunikáció. Mindegyik mintázat célja, hogy valamilyen módon elkerüljék a konfliktust, ám hosszú távon éppen ezek a mintázatok akadályozzák meg a kapcsolatok valódi fejlődését.

A rítusok szerepe a családi kommunikációban

A családi kommunikáció nem csak hétköznapi interakciókban jelenik meg, hanem rítusok és hagyományok formájában is. A rítusok – például ünnepek, szertartások és mindennapi szokások – a családi identitás meghatározó elemei. Ezek a visszatérő viselkedési mintázatok szimbolikus jelentőséggel bírnak, és segítenek megőrizni a család belső összetartását és egyediségét.

A rítusok és tradíciók azonban merevvé válhatnak, ha nem igazodnak a család változó igényeihez, ami feszültségekhez vezethet. Az egészséges családi kommunikációhoz hozzátartozik, hogy a rítusokat és tradíciókat képesek legyünk rugalmasan kezelni és az aktuális helyzetekhez igazítani.

Cél a családterápiában

A családterápiában a cél, hogy javítsuk a családtagok egymás közötti kommunikációját. A terápia során a nyílt, őszinte és közvetlen kommunikációt ösztönzik, ahol a felek megtanulnak az érzelmeikről beszélni és egymás megértésére törekedni. A terápia során az is kiemelt szerepet kap, hogy a családtagok felismerjék: a sikeres kommunikáció alapja az én-közlések használata. Az ilyen típusú közlések segítenek abban, hogy a családtagok őszintén kifejezhessék saját érzelmeiket, anélkül hogy a másikat támadásnak éreznék.

A családi kommunikáció tehát kulcsfontosságú a kapcsolatok harmonikus működéséhez, és a terápia során a cél az, hogy a diszfunkcionális mintázatokat feloldjuk, és helyettük egészséges, áramló kommunikációs formákat alakítsunk ki. Csak így lehet hidat építeni a konfliktusok áthidalására, és biztosítani a család egészséges fejlődését.

Dobrai Zoltán

 

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

Mit üzennek a család külső és belső határai?

Mit üzennek a család külső és belső határai?

A család külső és belső határainak jelentősége a polgárosodással lett egyre nagyobb. Hogy miért? Mert ezek mentén tudnak a családtagok egymáshoz kapcsolódni: a családi döntéshozók a többi családtaghoz vagy a gyerekek a szülőkhöz. Kifelé a határok megnyilvánulhatnak többféleképpen: akár úgy is, hogy mindig nyitva áll az ajtó, hozzánk bárki betérhet. Vagy éppen ellenkezőleg: azért nincs tévé otthon, mert nem akarnak minden információt beengedni.

A legfontosabb, hogy a határok mentén mindenki jól érezze magát, és a családtagok szükség esetén újra tudják tervezni azokat. Nem véletlen, hogy szükség van újításra, hiszen megvan az ideje, amikor a szülő és csecsemő szimbiózisban létezik, míg a későbbiekben a gyermek függetlenedésével inkább a leválás kerül előtérbe. A párkapcsolatokban is szükség van a „mi” érzésre, amikor azt érezzük, hogy a szívünk is egyszerre dobban, de helye van a külön tevékenységeknek, saját hobbiknak is.

Minden család más és más, ebből következően különböző módon rendezik be az életüket. Ha átlépjük a küszöböt, akkor az adott ház szabályait kell betartanunk; a munkahelyre érve is más irányelveket követünk, mint az otthonunkban. Az Egyesült Államokban olyannyira védve vannak ezek a határok, hogy a hívatlan vendéget fegyverrel is távol lehet tartani. Észak-európai országokban pedig bevett szokás, hogy éttermekben találkoznak az emberek, és nem egymás lakásán.

mit üzennek

Családnév és ajtócsapkodás

A határok szimbolikus formája a családnév viselése, viszont ez sem mindig elég.  Fontos lehet, hogy kit tartunk számon a család részeként. Ki az, akinek mindenképp ott kell lennie például egy esküvőn és kinek nem. A belső határok kevesebb embert érintenek, viszont nagyon fontosak. Vannak családok, ahol kopognak, mielőtt benyitnak egy ajtón, és van, ahol a gyermek is bármikor bemehet akár a szülői hálószobába is. A vita közben becsapott ajtó is egyfajta határkijelölés. Azt is jelentheti, hogy le van zárva a vita, már nem vagyok rád kíváncsi, vagy legalább az ajtó megvéd tőled.

A határtalanság megbetegíthet

Léteznek láthatatlan határok. Ilyen például az, mit beszélnek meg a szülők a gyerek előtt, és mi az, amibe már nem vonják bele. Vannak családok, ahol az a jellemző, hogy mindent megosztanak velük, máshol a fiatalok nagyobb autonómiát kapnak. Nincs recept, kinek mi a jó, az egészséges határok változhatnak. Ha a szülőnek például megnyugtató válasz a gyerektől, hogy „majd jövök”, akkor ez egy működő rendszer. Ha viszont a gyermek olyannyira bevonódott, hogy nem tudja megemészteni, amit hall, és ennek fizikai tünetei jelentkeznek, akkor a határokon változtatni kell.

Nemek szerint is differenciálhat a család, így elképzelhető, hogy vannak csak női tevékenységek és csak férfi feladatok, ez ahhoz szükséges, hogy a gyerekek saját nemi identitása megszilárduljon. Ha nincs differenciálás, akkor a családtagok tanulhatnak is az ellenkező nemű felektől, és új kompetenciákat szerezhetnek.

A határok elválasztanak és össze is kötnek. Az a legjobb, ha tisztában vagyunk saját és mások korlátaival. Ideális esetben ezek a választóvonalak egy adott élethelyzetben rugalmasak és áteresztőek, máskor pedig erősek és megvédenek. Ha megvannak a határok, akkor észlelhető, mi mentén tudunk kapcsolódni egymáshoz, s így tudunk értékes kapcsolatokat kialakítani.

Dobrai Zoltán

lelkigondozó, mediátor

családterapeuta-jelölt

Forrás: vasárnap.hu

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…