Pár- és családterápia: Miért nem csak a párkapcsolatról van szó? A rendszerszemlélet alapjai
Amikor egy párkapcsolatban vagy egy családban problémák merülnek fel, ösztönösen hajlamosak vagyunk bűnbakot keresni, vagy egyetlen személyt, egyetlen eseményt okolni a nehézségekért. A pár- és családterápia alapját képező rendszerszemlélet azonban egy teljesen más, sokkal mélyebb és átfogóbb perspektívát kínál. Képzeljünk el egy csecsemőágy felett finoman lebegő forgó játékot, egy mobilt. Ha akár csak a legkisebb figuráját megérintjük, az egész, bonyolult szerkezet mozgásba lendül, minden eleme reagál a változásra. A családjaink és a párkapcsolataink is pontosan ilyen érzékeny, egymással szoros kölcsönhatásban lévő rendszerekként működnek. Éppen ezért a terápia során ritkán beszélhetünk csupán egyetlen ember problémájáról; a fókusz mindig a kapcsolatokon és a közös dinamikán van.
A rendszerszemlélet egyik legfontosabb felismerése a „tünetviselő” jelensége. Ez azt jelenti, hogy a felszínen látható probléma – legyen az egy gyermek iskolai viselkedészavara, egy kamasz elzárkózása vagy az egyik partner depressziója – gyakran nem maga a betegség, hanem csupán egy tünet. Egy jelzés, amely az egész családi rendszer rejtett feszültségére, kimondatlan konfliktusaira hívja fel a figyelmet. Munkám során gyakran találkozom olyan családokkal, akik azért keresnek fel, mert a gyermekük hirtelen agresszívvá vált az iskolában. A szülők értetlenül állnak a helyzet előtt, hiszen, ahogy mondják, „mi sosem veszekszünk előtte”. A terápia során azonban lassan kibomlik, hogy a szülők között régóta feszültség van, amit a gyermekek rendkívüli érzékenységgel, egyfajta szeizmográfként érzékelnek. A gyermek a viselkedésével tudattalanul „jelzi” a rendszer problémáját, és sokszor éppen ő az, aki „behozza” a családot a terápiába.
Ugyanez a logika érvényes a párkapcsolatra is, amely a család legkisebb, de legfontosabb alrendszere. Minden párkapcsolatnak megvannak a maga láthatatlan szabályai, ismétlődő kommunikációs mintázatai és kiosztott szerepei, például a „felelősségteljes”, aki mindent megszervez, és a „szórakozott”, aki a spontaneitásért felel. Ezek a szerepek egy ideig jól működhetnek, de egy megváltozott élethelyzetben könnyen konfliktusforrássá válhatnak. A rendszerszemléletű terapeuta nem az egyéneket próbálja „megjavítani”, hanem segít a párnak felismerni és átalakítani ezeket a berögzült, gyakran romboló közös mintázatokat. A cél az, hogy a rendszer egy új, egészségesebb egyensúlyt találjon, ahol a tagok képesek a fejlődésre és a harmonikusabb együttműködésre. A terápia tehát nem hibást keres, hanem a közös felelősségre és a közös megoldásokra helyezi a hangsúlyt.
Dobrai Zoltán
mentálhigiénés szakember,
pszichodráma-asszisztens,
mediátor,
rendszerszemléletű pár-és családterápia szupervízióval
Ha érdeklődsz a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozz fel hírlevelemre.
Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhetsz, inspirálódhatsz, segítségre lelhetsz…




