A közlekedésben természetes, hogy szabályok teszik biztonságossá utazásunkat, még ha néha nehézkesnek is érezzük a korlátokat. Családunkban is kialakítunk szabályokat, amelyek segíthetik közös utunkat – vagy éppen hátráltathatják azt. Az írott és íratlan törvényeket utazás közben mindig betartjuk, mert ez garantálja saját épségünket és persze környezetünkét is – így jutunk egyik állomástól a másikig. Hiába utazhatnánk például gyorsabban, ha torlódás van: a láthatatlan sebességkorlátozás segíteni fog abban, hogy épségben hazaérjek. Ezzel szemben a családi szabályok rugalmasak és átírhatóak.

A családban akkor jók a szabályok, ha segítik a családtagokat egyik életállomásról a másikra eljutni. Itt is vannak nyílt és egyértelmű korlátok, amit már a kisgyerek is megtanul. „Mindig köszönünk, ha találkozunk valakivel” vagy „a vasárnapi ebéd az mindig közös, vendégeket ilyenkor nem hívunk”, „a karácsonyfát együtt díszítjük”.

Mindezek változhatnak az idők során, mivel más szempontok fontosak egy fiatal házaspár számára, és más kerül előtérbe egy nagycsalád életében vagy a nyugdíjas években. Kőbe vésett irányok nincsenek. Sok család gondolja azt, hogy mindenhol úgy csinálják, ahogyan náluk szokás. Sőt, ezt tartják irányadónak és követendőnek. Persze, hogy azt tartják jónak, ami számukra nyugalmat, kiegyensúlyozottságot ad! Közelebbről megvizsgálva viszont

sokféleképpen lehet jó családban élni.

A legfontosabb, hogy a családtagok számára legyen komfortos és támogató a szabályrendszer. Ez családonként, tájegységenként, országonként nagyon mást jelenthet mindenki számára. Nem létezik egy nagy családi szabálykönyv, ahol biztos törvényeket és recepteket olvashatnánk.

A családi szabályok dinamikusan változnak

Amíg egy szárnyait próbálgató kamasznak szüksége van a szabályokra, hogy mindezeket megkérdőjelezze, és ez által fejlődjön a személyisége, addig ugyanezek a keretek már házasként nem segítenék az új, közös élet kibontakozását.

A családi szabályok ideiglenesek is lehetnek, egy-egy új vagy váratlan élethelyzethez alkalmazkodva: ha valaki a családban megbetegszik, akkor prioritást élvez az ő gyógyulása, így új szabályok alakulnak ki az időbeosztásról, a házimunkáról. Talán időre háttérbe szorul a szabadidő, hobbik és előtérbe kerül a közös erőfeszítés valami önmagán túlmutató jóért.

Kimondott és kimondatlan szabályok

A rejtett szabályokról minden családtag tud, de meg sem kell fogalmazni, mivel mindenki alkalmazkodik hozzá. „Nem járunk át a szomszédhoz, mert sok évvel ezelőtt egyszer azt mondta, hogy…”

Nem ismételgetjük a szabály alapját, viszont mindenki betartja,

egyszerűen oda nem megyünk, és ezt senkinek nem jut eszébe felülvizsgálni.

A rejtett és nyílt szabályok segítik életünket, biztonságot és kiszámíthatóságot adnak. Akkor működnek jól, ha közmegegyezésen alapulnak, és mindenki számára elfogadhatóak. Nehézséget akkor okoznak, ha a minták megmerevednek és mindent átszőnek, mindent kontroll alatt tartanak. Ugyanígy a szabály nélkül élők is elégedettek lehetnek mindaddig, amíg a túlzott szabadság a másik családtag kárát nem szolgálja. Ha a szabálynélküliség nem segíti az életünket, akkor már érdemes felülvizsgálni, hogy jó-e fenntartani ezt a rendszert vagy sem.

Nem könnyű változtatni

A szabályoknak hosszú története és így gyökerei lehetnek. Nem mindig könnyű ezeken változtatni, mivel valamikor igen hasznos volt, és segítette a családot, biztonságot, keretet, erőt adott. Elképzelhető, hogy ma már nincs rá szükség, így inkább megköt és korlátoz. Segíthet, ha átgondoljuk, hogy mi célból jött létre a mi családunkban az a szabály. Hogyan jött létre? Miben segítette a családtagokat? A jelenben milyen célokat szolgálhat?

Életünk tevékeny alakítói vagyunk, és szabad döntésünk van arról, hogy mely korlátokat tartunk meg, s mi az, amit szívesen mellőzünk vagy újrafogalmaznánk. A családunk szabálykönyvét közösen, együtt, megegyezésben írjuk – vagy írjuk át.

Dobrai Zoltán

lelkigondozó, mediátor

családterapeuta-jelölt

Forrás: vasárnap.hu