Hogyan ismerheted fel, hogy alkoholista vagy?

Hogyan ismerheted fel, hogy alkoholista vagy?

Sok ember kérdezi meg magát: vajon alkoholista vagyok? Az alkoholizmus felismerése nem mindig könnyű, hiszen az egyéni szokások és a társadalmi normák közötti határok gyakran homályosak. Ez az összefoglaló segít eligazodni, hogy mikor lehet szükség szakértő segítségére, és hogyan indulj el az úton a tiszta élet felé.

Mit jelent alkoholistának lenni?

Az alkoholizmus nem egyszerűen nagy mennyiségű alkoholfogyasztást jelent. Az orvosi meghatározás szerint az alkoholizmus — vagy alkoholhasználati zavar — olyan állapot, amelyben az egyén nem tudja kontrollálni az alkoholfogyasztást, annak ellenére, hogy az számos negatív következménnyel jár az életére nézve. Az Anonim Alkoholisták (AA) szerint az alkoholista az, aki elvesztette a kontrollt az alkoholfogyasztása felett, és az ital már negatívan befolyásolja az életét.

Az alkoholizmus jelei

Ha az alábbi jelek közül többet is tapasztalsz, érdemes elgondolkodnod, hogy az alkoholfogyasztásod problémás lehet:

1. Növekvő tolerancia: Egyre több alkoholra van szükséged ugyanazon hatás eléréséhez.

2. Kontroll elvesztése: Nem tudod korlátozni, hogy mennyit vagy milyen gyakran iszol.

3. Elvonási tünetek: Amikor nem iszol, szorongást, remegést vagy egyéb testi tüneteket tapasztalsz.

4. Függőség az ivástól: Az alkohol az életed középpontjává válik, és a kapcsolataid vagy munkád is sérülhet miatta.

5. Folyamatos ivás a negatív következmények ellenére: Még akkor is iszol, ha ez árthat az egészségednek vagy a kapcsolataidnak.

Hogyan tesztelheted magad?

Az önismeret fontos része, hogy őszinte légy magaddal. Az alábbi kérdések segíthetnek eldönteni, hogy az alkoholfogyasztásod aggályos lehet-e:

· Nehezen mondasz nemet, ha itallal kínálnak?

· Volt már, hogy titokban ittál?

· Előfordult, hogy másnap bántad az előző esti alkoholfogyasztásod?

· Volt már konfliktusod vagy problémád az ivás miatt?

· Az alkohol segít kezelni a stresszt vagy az érzelmi nehézségeket?

· A környezeted részéről kaptál már visszajelzést, hogy problémák vannak az ivási szokásaiddal?

Ha ezekre a kérdésekre igen a válaszod, érdemes lehet szakemberhez fordulni egy alaposabb értékelés érdekében.

Mit tegyél, ha alkoholproblémára gyanakszol?

1. Kérj professzionális segítséget!

2. Keresd fel az Anonim Alkoholistákat (AA): Ez a szervezet olyan embereket köt össze, akik hasonló kihívásokkal küzdenek.

3. Figyeld meg az ivási szokásaid: Vezess naplót arról, hogy mikor, hol és mennyit iszol.

4. Tájékozódj a lehetőségeidről: Az alkoholizmus kezelhető, és számtalan terápiás módszer áll rendelkezésre.

Az alkoholizmus gyógyíthatatlan, progresszív és halálos betegség, amelyből van kiút és szabadulás. Jelentkezz a hello@dobrizoltan.hu email címen!

Dobrai Zoltán

Ha érdeklődsz a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozz fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhetsz, inspirálódhatsz, segítségre lelhetsz…

Lehetünk boldogok a körülmények ellenére?

Lehetünk boldogok a körülmények ellenére?

Már kiskorunk óta nevelődünk és neveljük magunkat a boldogságra, illetve a boldogtalanságra. Sok függ attól, megtanulunk-e örülni az apró dolgoknak, melyek mindennaposnak, természetesnek tűnhetnek, de napi csodának is felfoghatjuk őket. A körülöttünk lévő világ minden eleme lehet önmagában is csodálatos élmény, mi mégis annyiszor vagyunk szomorúak, kedvetlenek, reményvesztettek, s nem látunk értelmet, célt életünkben.

Viktor Frankl bécsi orvos, pszichiáter a koncentrációs táborokban, kiszolgáltatottságban és bezártságban tapasztalta meg az ember boldogságra való szabadságát – körülményei ellenére. Észrevette, hogy a nehézségek nem feltétlenül törték össze a foglyokat. Voltak körülötte olyanok, akik idő előtt feladták a küzdelmet, és voltak, akik kitartottak a végsőkig. Azon gondolkodott, hogy mi a különbség a két embertípus között. Hazatérve feltette a kérdést: vajon az ember valóban nem egyéb, mint többszörös, akár biológiai, pszichológiai, akár szociológiai értelemben vett meghatározottság?

„Az ember a nyomasztó körülményeket egész másképp értékeli, ha létezik számára értelem, ami befolyásolja a körülmények megítélését, ugyanis nem a körülmények, hanem azok megítélése, a róluk kialakított álláspont határozza meg, hogyan éli meg őket.”

Arra jött rá, hogy valójában nem a helyzete határozza meg az embert, hanem az a kép, melyet helyzetéről kialakít magának. Ha pedig megtanulja másképp látni az első pillantásra reménytelen helyzetet, akkor a legáldatlanabb szituáció is a lehetőségek, a továbblépés, az értelmes élet forrásává válhat, értéket, önmegvalósítást tartogathat az ember számára.

Azok a helyzetek, melyekbe életünk során kerülünk, felfoghatók lehetőségként is valamilyen érték megvalósítására. Így a lépésről lépésre, egyes kis szituációkban megvalósított értékek életünk átfogó értelmét rajzolják ki. Sőt, annak tudatosítására is szükség van, hogy az élet nem csupán lepereg szemünk előtt, nem homogén közeg, hanem számtalan lehetőséget és felelősséget rejt számunka.

Frankl szerint az ember nem független feltételeitől, de szabad arra, hogy állást foglaljon velük szemben, hiszen azok nem határozzák meg őt egyértelműen.

Az ember magatartását „nem a feltételek diktálják, amelyek az embert körülveszik, hanem az általa hozott döntések”.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne lennének biológiai meghatározottságaink, hanem ezek mellett és ezzel együtt létezik a szabadságunk, amely ezen aspektusok felé emeli az embert. Sokkal inkább jelenti azt, hogy képesek vagyunk megtalálni a boldogságot. Ha visszatekintünk életünk eseményeire, emlékezhetünk, hogy voltunk valamikor felhőtlenül boldogok. Tehát képesek vagyunk rá. Az akadály abban rejlik, hogy azt hisszük, valami külső oknak kell bekövetkezni, hogy boldogok legyünk. Mindig találhatunk valamit, amit még nem értünk el és nem vásároltunk meg, amivel esetleg igazolni tudjuk boldogtalanságunkat. Ezen változtathatunk, ha észrevesszük, hogy saját életünknek mi vagyunk a főrendezői, mindenki más csak statiszta benne.

Dobrai Zoltán

mentálhigiénés lelkigondozó,

családterapeuta-jelölt

Forrás: Vasárnap.hu

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

Az értelem mindig ott van, csak nekünk kell rátalálni

Az értelem mindig ott van, csak nekünk kell rátalálni

Vannak módszerek arra, amelyekkel az egyéni tragédiák győzelemmé alakíthatók, éljünk tudatosan ezekkel a megoldásokkal. Találjuk meg életünk értelmét!

Három Út A Megoldás Felé

Viktor Frankl bécsi orvos, pszichiáter a múlt század második felében a maga és mások szenvedésének köszönhetően arra a következtetésre jutott, hogy a legnehezebb élethelyzetben is van értelme az életnek, amitől a szenvedés is értelmet nyerhet. Franklt 1944-ben az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták, ahol állapotos felesége az életét vesztette, ő viszont túlélte a lágert.

Frankl szerint három fő útvonalat követve találhatjuk meg életünk értelmét: az egyik, hogy feladatot tűzünk ki magunk elé, a második út, ha valakit szeretünk, a harmadik pedig, ha a reménytelen helyzetben saját hozzáállásunkat változtatjuk meg. Ezekkel az utakkal még az egyéni tragédiák is győzelemmé alakíthatók. Tapasztalata szerint ha a szenvedés okát nem lehet megszüntetni, akkor a szenvedésnek értelme kell, hogy legyen.

Ha Nincs Jövőkép, Elveszik A Tartás

Visszaemlékezéseiben Frankl leírja, hogy a koncentrációs táborokban szellemileg, emberileg azért adták fel magukat a rabok, mert nem volt jövőképük, nem tudták, hogy meddig kell a táborban maradni. A jövője elvesztésével pedig elveszti szellemi tartását a fogvatartott, leépül testileg-lelkileg, fokozatosan következik be a halála. Nem tesz meg semmit a maga érdekében, nem kel fel, nem mosdik, nem megy orvoshoz. Másrészt, akik a táborban határozott időpontra várták a felszabadulást, ami a várt időpontban nem következett be, a csalódásba belehaltak.

Hasonló pszichológiai helyzetben van az a munkanélküli, aki nem ismeri a jövőjét és életét csak a múlt szemszögéből látja. Az első nagy világgazdasági válság (1929-33) jelentős munkanélküliséget okozott. „Nincs állásom, tehát haszontalan vagyok, az életemnek nincs értelme, célja” – gondolták ezek az emberek. Amiatt szenvedtek, hogy nincs feladatuk, életcéljuk, haszontalannak, lélekben üresnek érezték magukat. Ekkor továbbképzésre járatták őket, amitől a depressziójuk megszűnt, akkor is, ha a gyomruk ugyanúgy korgott, mert továbbra sem kerestek semmit. A tapasztalat az, hogy akinek van miért élnie, tehát van életcélja, az minden „hogyan-t”, azaz bármilyen körülményt elvisel.

Az Életünk Nem Önmagunk Körül Forog

Az ember egzisztenciájának lényege az úgynevezett öntranszcendencia, vagyis a másra, a másikra való irányulás, az, hogy valamire rendeltetve van, élete nem önmaga körül forog. Ez azt is jelenti, ha az életfeltételei korlátozva vannak, ez ellen lázadhat is, vagy elfogadva azt, a korlátozott lehetőségek közül választ, így próbál boldogulni.

A Frankl által kidolgozott pszichoterápia, a logoterápia úgy vallja, hogy az életnek minden körülmények és feltételek közt van értelme. A kifejezés a logosz szóból ered, ami többek között értelmet jelent. A szenvedésben a legemberibbet valósíthatjuk meg, a szabadságában korlátozott ember annyiban szabad akaratú, hogy a körülményeivel kapcsolatban állást foglaljon.

Elmélet És Valóság

Úgy tűnik, hogy a valóság tapasztalata ellene mond Maslow amerikai pszichológus elméletének, aki szerint az élet alacsonyabb rendű szükségleteinek előbb ki kell elégülniük ahhoz, hogy az élet értelméről feltehessük a kérdést. Vagyis csak az gondolkozik el az életén, aki egészséges, van mit ennie, van hol lakjon, szerető család veszi körül, karriert épített a munkahelyén. Ez koránt sincsen így, hiszen testileg, vagy lelkileg sérült embereket ismerünk, akik nagy művésszé váltak. Például Andrea Bocelli vak olasz operaénekes, Stephen Hawking angol sclerosis multiplexben szenvedő fizikus, csillagász, Roosewelt is tudott az USA elnöke lenni kerekesszékből a második világháború idején.

Az Adott Helyzetben A Legjobbat Tegyük

A logoterápia szerint az ember belső nyugalmához egy egészséges feszültség is szükséges, mely az értelmesnek érzett feladatokból és célokból származik. A szenvedő képes lehet békésen elfogadni az állapotát, vagy átkozhatja a környezetét, összetörhet, siránkozhat, kétségbeeshet, vagy akár erőt is gyűjthet. Az értéket az adott helyzetben a hozzáállás alakításával lehet megvalósítani. Ezt nevezi a logoterápia személyes beállítódásnak. Ez egy készség arra, hogy az adott helyzetben a legjobbat tegyük.

Modern illúzió az, hogy az ember mindent korrigálhat. Nem lehet mindent. Ezért van szükség a személyes értékbeállítódásra, hogy a nézetét, hozzáállását változtassa meg, ha már a körülményeket nem tudja. Ha a szenvedés okát nem lehet megszüntetni, akkor a szenvedésnek értelme van. Az ember minden körülmények között egy értelmes feladatot és célt keres a rajta kívül álló világban. Az értelem mindig ott van, csak nekünk kell erre rátalálni.

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

Családi rítusok vészhelyzetben – amikor minden változik

Családi rítusok vészhelyzetben – amikor minden változik

A kiszámíthatóság a jelen járványügyi helyzetben vagy legalábbis egy időre mindenképpen veszni látszik. Új rítusokat és szokásokat kell kialakítanunk. Ebben segít a gyermekekben leginkább jelenlévő spontaneitás, ami szerencsére a felnőttekből sem veszett el teljesen. Rugalmasságra van szükség, mivel új helyzetekre kell gyors és eddig ismeretlen válaszokat adnunk.

A családi rítusok hasonlóak a szokásokhoz, viszont annál többek, mert érzelmekkel telítettek, önmagán túlmutató jelképes jelentései vannak. Mindannyian kialakítunk rítusokat, amelyek napról napra, hétről hétre „előírják”, hogy mi és hogyan történik. Megadják a közösséghez-tartozás élményét, strukturálják az évet, a hétköznapokat, az ünnepeinket, és átalakítanak bennünket kívül, belül. Rítusaink másképp jelennek meg a hétköznapokon, és másképp húsvétkor – ahogy megvannak a hétköznapok berendezési tárgyai, de másra van szükség a munkahelyen, ünnepkor vagy pihenéshez. Ezek a tájékozódási pontok kiszámíthatóságot és biztonságot is adnak, így amikor arra kényszerülünk, hogy ezeken változtassunk, az sok feszültséggel, szorongással, kiszolgáltatottsággal is járhat.

Önmagán túlmutató jelentése van rítusainknak, így a reggeli készülődésnek, a pihenésnek, az ünnep előtti nagytakarításnak is. Nem csak öltözetünkben változunk át ilyenkor, hanem gondolatainkban, belsőnkben is. Mintha a takarítás, utazás egyfajta rendszerezést is jelentene, önmagunk áthangolását. Elindulni a munkába, a kedvenc bögréből inni a kávét, és elvinni a gyereket az iskolába – mind-mind mélyebb üzenetet hordoz, mint dolgozni, inni, utazni.

A munkahelyre menni azt is jelenti, hogy kiszakadok az otthoni légkörből, más szerepet veszek fel, megváltozik a testtartásom, ráhangolódok a napi feladatokra. A bögre színe, a kávézás helye is különösen fontos lehet számunkra. Többletüzenete, hogy ez az én időm, az én helyem, ez segít, hogy találkozzak önmagammal, és számot vessek az előttem álló idővel. Az iskolába vezető út is többet jelent, mint gondolnánk. Hozzátartoznak a beszélgetések, az igyekezet izgalma is, sőt még az összezörrenések is. Elhagyva a szülői gondoskodást egy kihívásokkal, feladatokkal teli környezetbe való megérkezést is jelent az utazás, amely alatt van idő felkészülni és elkészülni. Így strukturálják a rítusok az időt és a teret. Másképp élünk a hétköznapokban és mást teszünk az ünnepeink első és második napján, majd a két ünnep között. Mindezek határkövek is az életünkben, vonatkozásik pontok. Nagyjából tudjuk, hogy mire számíthatunk egy szokásos szerdán és egy vasárnapon, s ezeket rítusainkban is elválasztjuk egymástól.

Ha össze van zárva a család, és mindenki otthon dolgozik, tanul, akkor új rítusokra van szükségünk. Ez a rítustalan helyzet még ismeretlen, ezért sok feszültséggel és bizonytalansággal járhat együtt. Nagyfokú együttműködésre, megértésre és kreativitásra van szükség a család minden tagja részéről. Új formája van a közös étkezésnek, a munkaközi szüneteknek, a találkozásoknak és a pihenésnek is. A szokásaink és a többlettartalommal járó rítusaink is hiányozni kezdenek, majd idővel újak lépnek helyükbe, mert szükségünk van rájuk. Láthatatlan határokat és új szabályokat állítunk, mert ez ad biztonságot.

Ha a rítusok merevek, akkor még nagyobb kihívás előtt áll a család. Ők azt gondolják, hogy mindenki így csinálja, és nem lehet máshogy. Viszont most felfedezhetjük saját erőforrásainkat, rácsodálkozhatunk, hogy képesek vagyunk másképp működni. Fontosak mindannyiunk számára a rítusok, mert ez közösségformáló erő. „Ha te úgy gondolkodsz, mint mi, és úgy ünnepelsz, ahogyan mi szoktunk, akkor hozzánk tartozol.”

Nem megkötni akarjuk egymást, hanem a másikhoz, közösséghez tartozásunkat fejezzük ki, ami megvéd és támogat. Az új rítusok közös kialakításához szükség van a család minden tagjára. Mindez kevésbé lesz fájdalmas, ha a változáshoz az értő és meghallgató, odafigyelő kommunikációs stílust választjuk. Ha kíváncsiak vagyunk a másikra, és érdeklődünk arról, hogy a mellettünk lévő mitől fél, mi segítene neki, mire van szüksége…

vasarnap.hu

Dobrai Zoltán

mentálhigiénés tanácsadás, pár – és családterápia, mediáció

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

Miért gondoskodunk egymásról a járvány idején?

Miért gondoskodunk egymásról a járvány idején?

Böszörményi-Nagy Iván magyar származású családterapeuta elmélete megelevenedik a járvány idején: gyerekek a szülőknek segítenek, ők pedig a nagyszüleiknek. De miért olyan egyértelmű sokunk számára a segítség? Lojálisak vagyunk egymással? Kötelezettségeink és jogaink vannak? Vagy így érezzük igazságosnak?

A magyar származású pszichiáternek és családterapeutának az igazságérzet fontossága volt családi öröksége. Böszörményi-Nagy Iván száz éve született Budapesten több generációs bírói családba, így szinte magától értetődik, hogy az igazság fontos lett számára a családok segítésében is.

Megállapításai szerint az emberi kapcsolatokban ösztönös, tudattalan és részben tudatos törekvés van a nemzedékeken átívelő igazságosságra, kölcsönösségre, az adás-kapás egyensúlyára. Itt kapcsolódik a járványhelyzet és a #maradjotthon felszólítás Böszörményi-Nagyhoz most, amikor családok és generációk fognak össze és támogatják egymást.

Szinte egyértelmű, hogy a távolabb élő gyerek és unoka aktívan segíti szüleit: bevásárol, többször felhívja telefonon az idősebbeket, elintézi az adminisztrációs ügyeket. Sőt, fiatalok jelentkeznek, hogy önkéntesként szeretnének segíteni az időseknek. De miért ilyen egyértelmű a gondoskodás?

Generációkon átívelő kölcsönösség

A generációkon átívelő kölcsönösségre törekvésből következik, hogy aki megkapja a gondozóitól a neki járó gondoskodást, az elkötelezetté válik visszaadni a jót annak, akitől kapta, és továbbadni ezt a következő generációknak is. Így lesz a szüleinktől kapott jogosultság a gyermekeink felé kötelezettség. Tehát mindenkiben él egy „főkönyv”, amiben az szerepel, hogy mennyit fektetett be, és mennyit kapott a családi kapcsolatokból, azaz igazságosan bántak-e vele. Ennek alapján alakítja ki kapcsolati stratégiáját. Ebben az egyensúlyra való törekvésben szinte egyértelművé válik, hogy a társadalom egyik része gondoskodik a másikról.

Jogosultság és elkötelezettség

Az embereknek Böszörményi-Nagy szerint jogosultságuk, és elkötelezettségük van. Jogosult arra, amikor csecsemő és kiszolgáltatott, hogy az igényei és szükségletei szerint ellássák és gondoskodjanak róla. Amennyiben ezt a jogosultságot, a gondoskodást megkapta, ezzel elkötelezetté vált, és ezt az elkötelezettséget úgy „dolgozza le”, hogy gondoskodik a gyermekeiről, és jól bánik a saját szüleivel. Sőt, ha valaki ezt nem tudja megtenni, akkor keres valamilyen önkéntes szolgálatot, hogy másol „teljesítse a kötelezettségét”.

Destruktív jogosultság

Ha viszont nem kapta meg a gondoskodást, akkor hiányok keletkeznek, és ez a jogosultság már negatív lesz. Ez azt jelenti, hogy feljogosítva érezheti magát arra, hogy ő se adjon. Ha rosszat kapott valaki, elhanyagoló, bántalmazó családban nőtt fel, akkor ezt a destruktív jogosultságot adja tovább felnőttként. Azt éli meg, hogy ez így van rendjén, és ezért ezekben az esetekben mások bántalmazása miatt nincs semmilyen bűntudata. Ez a fajta kapcsolati egyensúlyra törekvés erősebb lehet az etikai normáknál. A destruktív jogosultság nem más, mint a rosszindulat belülről jövő joga. Kifejlődésének legsúlyosabb összetevője az egyén veleszületett jogosultságainak megsértése. A destruktívan jogosult személy gyakran gátolt abban, hogy megbánást érezzen egy vétlen kívülállóval történt igazságtalan bánásmódja miatt, mert ő így törleszt a régmúltért.

Jó hír, hogy ezek a jogosultságok sem kell, hogy örökké velünk legyenek! Egy korábbi kapcsolati sérülés egy másik kapcsolatban képes gyógyulni.

Úgy tűnik, hogy a járvány idején nagyon sokan megértették a 100 éve született Böszörményi-Nagy tanítását: kötelezettségünk van az előző generációk kívánságainak és érdemeinek figyelembevételére. Emellett kötelezettségünk a múltból ránk hagyományozott értékek megőrzése, növelése és továbbadása a még fiatalabbak felé. Ha így cselekszünk, ők felnőve ezt fogják továbbadni, amit mi teszünk meg egymásnak ezekben a történelmi időkben.

vasarnap.hu

Dobrai Zoltán

mentálhigiénés tanácsadás, mediáció, pár – és családterápia 

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…