+36-30-4419-855 hello@dobraizoltan.hu
Néhány szó mindarról, ami nem segíti a beszélgetéseinket

Néhány szó mindarról, ami nem segíti a beszélgetéseinket

A beszélgetés fontossága

A minap egy volt évfolyamtársammal sétáltam, és megkérdeztem tőle: „Szerinted, ha az emberek megtanulnának beszélgetni egymással, akkor ránk, segítőkre nem is lenne szükség?”. „Igen, úgy gondolom, hogy alig lenne dolgunk” – válaszolta.

Hol és miért is tanulunk meg beszélgetni? Elsősorban a származási családunkban, mert a család egy olyan rendszer, amely egyensúlyra törekszik. A stabilitás igénye és a változások hatása folyamatosan erre késztetik. Ehhez az egyik legfontosabb eszköz a kommunikáció. Méghozzá az együttműködő kommunikáció, amikor a problémákat a családtagok közösen oldják meg. Eközben elengedhetetlen a saját és a másik érdekeinek kölcsönös figyelembevétele.

Nem egyszerű feladat ez.

Figyelni kell a saját és valódi igényeinkre, mindezt meg is kell érthetően fogalmazni. Ezzel együtt figyelni kell a másik szükségleteire. Ha ezt megértettük, megéreztük, akkor össze is kell hangolni ezt a kettő vagy több igényt. Egyik tanárom sokat idézett mondata jut eszembe a kommunikáció kapcsán: „a Jóisten két fület teremtett nekünk és egy szájat. Talán azért, hogy többet hallgassunk és kevesebbet beszéljünk”.

Vannak mondatok, amelyek biztosan nem segítik a beszélgetéseinket. Nézzünk meg néhány, talán ismerős fordulatot ezek közül egy egyszerű példa alapján:

Hazaér a férj a bevásárlásból, és örömmel közli, hogy megérkezett. Mindent sikerült megvennie, amit a feleség kért tőle. Nagyon elégedett és büszke magára, hogy teljesítette a küldetést. A feleség örül, nézegeti a termékeket majd jelzi a férjének, hogy valami nem stimmel:

„Én nem ilyet szoktam venni, mindig elfelejted, hogy a másik fajta tejet szeretem”

vagy

„Soha nem jegyzed meg, hogy hol kell a legfinomabb pékárut venni”.

beszélgetéseink

Te mindig… Te soha… Ezt nevezzük általánosításnak.

Valóban soha nem tudja a másik?

Mindig ugyanúgy csinálja? Mit is akar kifejezni? Talán azt, hogy olyan mintha nem hallgatná meg a férj, hogy nem figyel rá, nem is igazán fontos számára.

A kommunikációnkon tudunk változtatni. Az első lépés, ha a feleség észreveszi a negatív és általánosító reakcióit, második lépésként pedig kifejezi a nemtetszését vagy épp a csalódottságát. Elmondhatja, hogy figyelmességet jelentenek az apró gesztusok, mert számára ezek a szeret jelei.

Hasonlóan akadályozza kommunikációnkat a gondolatolvasás.

Itt arról van szó, hogy a ki nem mondott vágyaink teljesülését elvárjuk. Többek között az anya gyerek kapcsolatból is fakadhat ez a minta. Csecsemőkorban szimbiózis van közöttük. Az anya folyton azt lesi, hogy milyen jelzéseket ad a gyerek, és igyekszik minden szükségletét kielégíteni. Másrészt lehet ez egy tanult viselkedésmódunk is. Felnőttként viszont megkönnyítjük a kommunikációt, ha megosztjuk vágyainkat, gondolatainkat.

Dobrai Zoltán

lelkigondozó, mediátor

családterapeuta-jelölt

Forrás: vasárnap.hu

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

Családi főszabály: Nem bántjuk egymást!

Családi főszabály: Nem bántjuk egymást!

Ha napjainkat, heteinket most otthon töltjük, ez sok új lehetőséget nyit meg számunkra, ugyanakkor számos kihívás elé is állít minket. Korábban kevesebb időt töltöttünk együtt, most viszont a legtöbb nehézségünk, érzelmeink mind a ház falai között maradnak, és nem tudjuk úton-útfélen elpanaszolni a bánatunkat, sértettségünket és örömünket sem. Ebben a helyzetben több út van előttünk. Az egyik a megújulás és a megerősödés felé vezető út. Új szokásokat, új megoldásokat, új erőforrásokat találhatunk, amelyek megerősítik kapcsolatainkat. A másik út, ha a családtagjaimat okolom a kialakult helyzet miatt, ha a munkámból adódó feszültséget a gyereken vezetem le, ha a barátok hiányának feszültségében a páromat bántom. Hogyan kerülhető el a bántalmazás?

A családi főszabály ez legyen: egymást szeretjük, és nem bántjuk!

A bántalmazás elkerüléséhez meg kell értenünk, hogy mi a bántalmazás. Talán elsőre a fizikai agresszióra gondolhatunk, és bántalmazóként egy férfi juthat eszünkbe. A kutatások alapján sokkal több mindenkit érint, mint gondolnánk. A legtöbb bántalmazás a családon belül történik és az összezártság még több feszültséget hozhat magával, ha nem figyelünk. Ez a szexuális erőszakra különösen érvényes, és a gyerekek nagy számban érintettek. Ők még inkább veszélyeztettek a krízisek idején, mivel ők ki vannak szolgáltatva a szülőknek. Bántalmazás az is, ha a szülő nem tudja megoldani a nehézségeit, és olyan információkat oszt meg a gyerekkel, amire ő még nem érett, és nem tud mit kezdeni a helyzettel, nő benne a bizonytalanság és kiszolgáltatottság. Ez a gyermek érzelmi fejlődését is megakaszthatja, vagy olyan felnőtt szerepbe kerül, ami személyiségének egyes részeit nagyon fejletté teszi, másokat pedig háttérbe szorít.

Nem gátolja meg a családon belüli erőszakot az egzisztenciális biztonság és társadalmi helyzet sem. A kívülről „jól szituált” családoknál viszont sokkal nehezebben lát napvilágot az erőszak, könnyebben tudják mindezt elrejteni. A család önmagáról féltve őrzött, és a társadalom felé kialakított képe melegágya lehet a bántalmazásnak. Ebben sokszor összejátszik az egész család és az őket körülvevő környezet is azzal, hogy bagatellizálják, elfordulnak attól, amit látnak, vagy látni vélnek. Tovább menve az a szülő is együttműködik a bántalmazásban, amelyik szemet huny felette, vagy hallgatólagosan egyetért. Hasonlóan a férfi bántalmazottakról is kevesebbet hallunk, mivel velünk él a hiedelem, hogy „a férfi nem sír, nem nyafog”, és ők jobban tartanak a társadalmi megbélyegzéstől is.

Ennek fényében fontos leszögezni, hogy az erőszak semmilyen formája nem elfogadható, mert beláthatatlan következményei lehetnek a bántalmazott jelenében vagy akár évekkel később is. Sem a szülőbántalmazás, sem a gyerek, testvér, sem a házastárs felé irányuló agresszió nem lehet megoldás. A düh és az agresszió velünk van, mindannyiunkban, viszont, hogy ezzel mit kezdünk, az a mi felelősségünk.

Vannak alapvető meghatározásai a bántalmazásnak, de a legfontosabb, hogy minden bántalmazás nevezhető, amit a másik fél annak él meg. Ez lehet a túlzó büntetés, káromkodás, fenyegetőzés, zsarolás, lelki terror, lökdösődés, szexuális visszaélés és gazdasági erőszak. Ezek a helyzetek, és ebben a szexuális és gazdasági abúzus is legtöbb esetben a hatalomról, a kontroll gyakorlásáról szól. Gazdasági bántalmazás, ha a házaspár egyik tagja anyagilag kiszolgáltatott és függő helyzetbe kerül a másiktól. Például, ha „zsebpénzt” kap, vagy minden kiadásra engedélyt kell kérjen. Szexuális bántalmazás, ha az egyik fél olyat tesz a másikkal, amiben ő nem partner. Ez azt jelenti, hogy a bántalmazó hatalmat akar magának szerezni, kontrollálni akarja a másikat, irányítani az életét. Teheti mindezt azért, mert saját életét nem tudja irányítani, alacsony önértékeléssel, bizonytalan identitással bír, és ez csak akkor elviselhető számára, ha a másik önértékelését megtépázza. Lehetnek tanult családi minták, gyerekkori bántalmazás is a hátterében. Annak ellenére sem lehetnek ezek enyhítő körülmények, hogy mindezen működésmódok nagyon mélyen gyökerezhetnek a személyiségben és mivel a saját maga felett gyakorolt kontroll csekély, így szakember segítsége nélkül nehéz ezen változtatni.

Felelősségvállalás és erőforrások

A változásban segíthet az egyéni felelősségvállalás. Mindenkinek joga van a biztonságra és minden felnőtt személynek vállalnia kell tetteiért a felelősséget. Ha valaki bántalmazott, akkor meg kell erősítenie magában, hogy „nem velem van a baj, hanem azzal, ami velem történt”. A bántalmazó célja, még ha nem is tudatosan, de az, hogy az önértékelést, önrendelkezést leépítse. Így azt kell erősítenie annak, aki ezt elszenvedi, hogy ő maga jó, és segítséget kell kérnie, mert a helyzet viszont nem jó. Ez sem mindig könnyű, hiszen függőség alakulhat ki a két fél között, és a bántalmazott felnagyítja a másik fél jó tulajdonságait, amivel elviselhetővé válik számára, ami történik: „legalább dolgozik, legalább nem iszik, legalább nem csal meg, de egyébként szeret”. Az erőszak akármekkora szeretet mellett sem elfogadható, és nem lehet soha megoldás.
Normális körülmények között, amikor nincs járvány, érzéseinket sokfelé csatornázzuk, és egyértelmű határok vannak az életünk különböző színterei, szerepei és területei között. Most mindezek összemosódhatnak. Segít elkerülni az agressziót, ha újra gondoljuk a szerepeinket és határainkat. A „félig áteresztő és válogató” határok az egészségesek. Amikor meg lehet válogatni, hogy kit és mit engedünk be a négy fal közé, mennyi ideig engedjük be. Közösen döntünk-e vagy felülírjuk egymás döntéseit? Több időnk lehet magunkra, így figyelhetünk még inkább az érzéseinkre. Az érzéseink mit jelentenek számunkra, ki felé irányul valójában, mi a gyökere? Biztos, hogy a páromra, a gyerekre vagy a szüleimre vagyok dühös? Mit kezdek most ezzel az érzéssel? A megoldás és a felelősség a felnőtt ember kezében van.

Ez a te véleményed, ez az enyém, juthatunk közös nevezőre, vagy akár találhatunk egy harmadik megoldást. A negatív megjegyzések, például az „Ezt nem jól csináltad” helyett fokozottabban használjuk az énüzeneteket: „Nekem ez nehéz, nekem fáj, én úgy érzem magam most, mint…”.

A közös beszélgetésekkel is mélyül a saját magam és a másik érzéseinek, szükségleteinek ismerete, megértése. A családfa és családi minták megbeszélésével nagyobb rálátásunk lehet azokra a tanult mintákra, amelyet érdemes kerülnünk, és olyan erőforrásokat, példaképeket találhatunk, amelyek segítenek abban, hogy a körülöttem lévőket és önmagamat egyre jobban tudjam elfogadni és szeretni.

Dobrai Zoltán

lelkigondozó, mediátor

családterapeuta-jelölt

Forrás: vasárnap.hu

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

10 megoldás párterapeuta szemmel, ami segíthet

10 megoldás párterapeuta szemmel, ami segíthet

Nagyon sok pár, amikor a kapcsolata a szakadék szélére sodródik, egész egyszerűen nem tudja, hogy mit kellene tennie azért, hogy a kapcsolatuk helyre billenjen. Mégis, hol a hiba? Mit lehetne tenni annak érdekében, hogy a vitás helyzeteket könnyebben rendezni tudjuk? Párterapeuta szemmel nézve nagyon sok olyan technikába botlani bele manapság, ami haszontalan, de vannak olyanok is, amelyek rengeteg embernek segítettek már. Mégis mit tehetünk?

Hogyan zajlik egy terápia?

A párterápia rendszeres, ismétlődő találkozásokból áll. Ezeken a közös üléseken, találkozásokon a pár mindkét tagja részt vesz, hogy könnyebben megoldást tudjanak találni a problémákra.

A terápia időtartama 90 perc, melyben egy rövidebb szünet is lehet. Ebben a szünetben a hallottak alapján olyan gyakorlatokat állapítanak meg, melyeket a pár tagjainak meg kell fogadni, és beiktatni az életükbe, hogy a kapcsolat sikeresebb lehessen.

Rendszerszemléletű pár-és családterápiára általában kéthetente szokott sor kerülni, néhány hónap alatt eredményeket lehet elérni egy kapcsolat helyre billentésében, de sokszor már az első alkalom után is elindul a változás.

10 remek gyakorlat, melyet te is kipróbálhatsz

Íme, lássunk 10 olyan gyakorlatot, melyek könnyedén segíthetnek abban, hogy a párunkkal harmonikusabb és nyugodtabb életet élhessünk. Természetesen nincs tuti recept – hiszen minden egyes eset más és más – ha minél többet kipróbál a pár, akkor könnyedén megtalálhatja, hogy mi az, ami számukra a legjobb, a leginkább működőképes.

Étkezzünk Közösen Rendszeresen

A mai világban ez lehet, hogy bizonyos párok esetén ez nehezen kivitelezhető, hiszen van, aki több műszakban kénytelen dolgozni nap, mint nap, és van, aki időnként kénytelen elutazni a munkája miatt. Amikor csak lehet, próbáljunk meg közösen, együtt étkezni – legideálisabb talán a vacsora, de ha csupán erre van lehetőségünk, akkor az ebéd és reggeli is megfelelő.

Üljünk Le Beszélgetni A Problémáinkról

Sokan nem beszélnek eleget arról, hogy milyen személyes problémák kerülnek elő a mindennapjaik során. Bántott minket a főnökünk? Valamilyen mindennapi problémánk van, ami gyötör minket? Beszéljünk erről őszintén a másiknak, ezzel könnyítve a lelki terheinken. A köteléket erősíti, hogy az egyik fél támaszt nyújt a másiknak.  

Keressünk Megoldást A Problémáinkra

Miután beszéltünk a problémáinkról, próbáljunk meg azokra megoldást is keresni. Anyagi problémáink vannak, amit nem tudunk megoldani? Valamilyen lelki sérelem gyötör minket? Ha kell, akkor próbáljunk meg szakemberhez fordulni.

Este Lefekvés Előtt Béküljünk Ki

Nagyon sokat segíthet, ha este, mielőtt nyugovóra térünk, mindig megpróbáljuk rendezni a vitás helyzeteket – még akkor is, ha ez egy kis plusz erőfeszítést jelent egy fáradt nap végén. Ha valamiben nem értünk egyet, akkor próbáljunk meg közös megoldást találni a problémáinkra. Egy komolyabb, évek óta fennálló problémát talán nem lehet megoldani egy este alatt, de a napi szinten előkerülő kisebb konfliktusokat igen.

Legyünk Mindig Őszinték

Rengeteg pár akkor kéri ki egy profi párterapeuta segítségét, amikor meginog a bizalma a másikban: rendszeresen hazugságon, füllentésen kapja a másikat. Nagyon fontos, hogy mindig próbáljunk meg őszinték lenni.

Töltsünk Együtt Minőségi Időt

Mi az, amit mindketten szeretünk csinálni? Filmet nézni? Szeretünk együtt futni, étterembe járni? Döntsük el, hogy milyen időtöltést, tevékenységet szeretünk a legjobban, és hetente szakítsunk időt arra, hogy egymással foglalkozzunk.

Legyen A Szexuális Együttlétünk Kellemes

Nagyon sok párkapcsolat azért megy tönkre, mert a szexuális együttlét nem telik kellemesen. Beszéljünk nyíltan az érzéseinkről, és vágyainkról, és tegyünk eleget egymás kérésének! Egy kapcsolat kevésszer működhet igazán jól, ha a szex nem megfelelő.

Ne Legyünk Féltékenyek

A túlzott féltékenység soha nem kifizetődő, óriási hibába esünk, ha folyamatosan vádaskodóan viszonyulunk a párunkhoz – ráadásul alaptalanul. Helyette inkább próbáljuk meg a szeretet kötelékét erősíteni kettőnk között.

Tervezzünk Együtt Előre

Milyen nagy terveink, álmaink vannak, melyet közösen meg szeretnénk valósítani? Gyerekek, netán egy remek üdülés, vagy valamilyen vásárlás? Mindenképp beszéljük rendszeresen a nagy terveinkről, ha pedig nincsenek, akkor alakítsuk ki őket!

Legyünk Előzékenyek

Ne a párunknak kelljen mindig szólnia, amennyiben valamilyen gonddal szembesül, valamilyen segítségre lenne szüksége. Menjünk elébe a problémáknak, és találjunk rá megoldást már az előtt, hogy erre külön felhívná a figyelmünket.

Kérjük-e párterapeuta segítségét?

Ezek természetesen általános tanácsok voltak, melyet érdemes lehet megfogadni – sokan ráadásul bizonyára kissé közhelyesnek is gondolnák őket. Ha elolvassa problémával küszködő pár a felsorolt listát, talán talál párat, amire eddig kevésbé gondolt.

Ami igazán segíteni fog, az egy személyre szabott beszélgetés. Hiszen minden párkapcsolat más és más, és a probléma gyökerét sem olyan könnyű megtalálni. Egy párterapeuta abban fog tudni segíteni nekünk, hogy a problémáinkra személyes választ kaphassunk, a saját kérdéseikre, a saját válaszaikat kapja meg a pár.  

 

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

Van kiút a szerfüggőségből, a játék-, alkohol- és munkafüggőségből – beszélgetés Orsolics Zénóval

Van kiút a szerfüggőségből, a játék-, alkohol- és munkafüggőségből – beszélgetés Orsolics Zénóval

Orsolics Zénó segítő szakemberrel, addiktológiai tanácsadóval beszélgettünk, aki belülről ismeri a drogfüggőséget, és most olyanoknak segít, akik a lelkükben élő hiányokat különféle függőségekkel igyekeznek pótolni, tönkretéve ezzel önmagukat és környezetüket. A függőségek prevenciója kilenc hónappal a születés előtt kezdődik, és ha mégis beleesik a gyerek ebbe a csapdába, van kiút – ezt sugallja az ő sorsa és segítő hozzáállása.

Kép: freepik.comhirdetés

– Melyik a legfiatalabb korosztály, akik kapcsolatba kerülnek a droggal? Jellemzően kamaszkorban alakul ki a drogfüggőség?

– Amikor fiatalkorúak drogterápiás intézményének voltam a szakmai vezetője, akkor a legfiatalabb kliensünk 12 éves volt. Ez a fiú tulajdonképpen 9 éves korában kezdett el cigarettázni és kávézni. Innentől szinte egyenes út vezetett nála az alkoholhoz és a kábítószerekhez.

Általánosságban elmondható, hogy a fiatalok leginkább a serdülőkorban, 15-16 évesen próbálják ki a „felnőtt viselkedéshez” kapcsolódó tiltott szereket. Ez az időszak a veszélykeresés és az identitás kialakulásának is az időszaka. Azt is fontos tudnunk, hogy nem minden kipróbáló lesz a későbbiekben függő csak egy nagyon csekély részük. Leginkább azon fiatalok „szorulnak” bele a drogok okozta mámorkeresésbe, akiknél komoly mentális hiányok vannak. Ilyen értelemben nagyon is vannak rizikófaktorok. Ilyen veszélyforrás lehet a szétesett család, a negatív, rossz minták, a függőségre való hajlam, feldolgozatlan traumák, stb. A többi serdülő viszont elmondhatja a kortársainak, hogy kipróbált szereket, és néhány hónap vagy év múlva már feledésbe merül ez az időszak.

Azok a fiatalok, akik benne ragadnak a drogok kipróbálásában, már nem puszta kíváncsiságból vagy beilleszkedési vágyból drogoznak, hanem mert úgy érzik, „választ” találtak érzelmi, mentális problémáikra.
Gyakran mondjuk, hogy a szenvedélybetegség az érzelmi élet zavara. Ezáltal nemcsak az alapproblémájuk marad meg, de még a függőséggel járó problémákat is beemelik az életükbe. Sok esetben tapasztalom, hogy például apa és fia eltávolodnak egymástól, és ez további kihívások elé állítja a fiúkat. Nagyon fontos témának látom, hogy az apák közeledjenek határozottan és szeretettel fiaik felé. Minden hétre jut egy édesapa, akivel erről beszélgetek a praxisomban, hogy mennyire fontos az egyértelmű határok kijelölése és a szeretet kifejezése. Ezt tanulni kell, hiszen nem úgy születtünk, és sokszor gyerekkorunkban sem tanultuk meg, miként fejezzük ki szeretetünket, érzéseinket.

– Munkám során egyre több családdal találkozom, ahol vagy a férj vagy a gyerekek nagyon sok időt töltenek számítógépes játékokkal. A játékfüggőség lehet a szerhasználatnak az előszobája, vagy ennek teljesen más a természete?

– A függőségek skálája többféleképpen felosztható. Lehet legális vagy illegális egy szer, és lehet kémiai vagy viselkedésbeli egy függőség. Jellemzően a kémiai függőségekről több szó esik. Talán a köztudat veszélyesebbnek vagy elítélendőbbnek tekinti ezt a halmazt, és kevesebbet beszélünk a viselkedési függőségekről, mint például a szerencsejáték, az online játék, a munkamánia vagy a vásárlási mánia. Egyéni az, ami igazán veszélyes: mindig az, ami az egyén számára problémát okoz, amire fogékony. Ehhez ismernünk kell az egyén erőforrásait, családi hátterét, genetikai adottságait is. A kontrollvesztő személyiségű emberek fokozottan veszélyeztetettek, számukra okozhat nagy károkat akár a szerencsejáték-függőség is.

Manapság egyre nagyobb teret hódítanak a viselkedési függőségek. Gondoljunk csak a szinte az egész társadalmat érintő telefon- vagy közösségi média-függőségre! Ennek következményeit és az emberi fajra gyakorolt hatását majd húsz-harminc év múlva láthatjuk tisztábban. Az azonban már most látszik, hogy az emberi viselkedésre és szociális kapcsolatainkra negatívan hatnak az okoseszközök, és ez leginkább magányban, depresszióban, negatív énképben jelentkezhet. Viszont a jelen helyzetben, a koronavírus-járvány idején kifejezetten életmentő lehet az online terápia igénybevétele vagy az online segítő lehetőségek megtalálása.

Orsolics Zénó

– Tehet azért a szülő, hogy gyermeke elkerülje az ilyen helyzeteket, és ne legyen függő?

– Csakis a szülő tehet azért, hogy gyermeke jó döntéseket hozzon. A drogprevenció ugyanis a születés előtt kilenc hónappal kezdődik. Érdemes a drogról a fókuszunkat áthelyezni a gyermekre és a gyermekünk személyiségére. Jó esetben mire serdülőkorba ér alapvetően megismerjük őt, és így fel tudjuk készíteni a felnőtt élet kihívásaira.

Nagyon fontos a realitás-kontroll. Ha a gyermekünk ismeri és tiszteli a családi értékrendet, betartja a határokat, terhelve van, tehát részt vesz valamilyen formában a közös háztartási feladatokban, takarítja a szobáját, tanul, mértékkel sportol vagy különórára jár, boldog és kiegyensúlyozott lesz.

Ezt még a kamaszkor előtt el kell érnünk nála, hiszen a serdülőkorban az eddigi rendszer is felborul és lazává válik. Serdülőkorban ugyanis a többszintű változások némileg kibillentik az egyensúlyából, és a szülő „tükröt kap” saját hitelességéről vagy nevelési elveiről. Ezzel nehéz szembesülni és elfogadni, de a serdülő jó tükör tud lenni. Egy újabb életciklusba lép, amelyben más szülői hozzáállást kell tanúsítani, ez a „húzd meg, ereszd meg” időszaka.

– Mit tegyen és mit ne tegyen, ha azt tapasztalja, hogy rendszeresen valamilyen narkotikummal él a gyermek, vagy káros szenvedélyek rabja lett?

– Serdülőkorban olyan változásokon megy keresztül gyermekünk, amelyeket nehéz a szülőknek lekövetni. Újra meg kell ismerni, újra fel kell fedezni őt. Identitást épít, elhelyezi magát a világban. Sok helyzetet meg lehet oldani a családon belül, azonban ha azt tapasztalja a szülő, hogy nem kompetens a témában, akkor érdemes külső szakemberhez fordulni. Amennyiben a gyermek elzárkózik, úgy is van értelme a terápiának. Ilyen esetben érdemes hozzátartozói tanácsadást kérni, de lehet pár- vagy családterápiára is jelentkezni, mert annak is közvetett hatása van a gyerekre. Sokkal többet segít, mint azt elsőre gondolnánk!

A család egy rendszer. Mindenki hat mindenkire. Amikor a szenvedélybeteg családtag nem akar segítséget kérni, akkor érdemes annak eljárnia segítőhöz, akinek problémát jelent a kialakult helyzet.

Amikor elkezdődik a változás az egyénben, az hat a család többi tagjára is, így a függő családtagra is. Érdemes kerülni a szélsőséges megnyilvánulásokat. A túlzottan megengedő vagy kontrolláló szülői attitűd nagyon káros tud lenni, és szélsőséges viselkedéshez vezethet.

– Mit tehet önmagáért az, aki érzi, hogy bajban van?

– Az lenne egy ideális állapot, amikor nem szégyelljük a lelki problémáinkat, hanem segítséget kérünk. Jó hasonlat erre a testi tünet, betegség: hiszen akkor sem érzünk szégyent, amikor megbetegszünk vagy fáj a fogunk, helyette inkább keresünk egy megfelelő szakembert, akiben bízunk, aki segít megoldást találni a problémánkra. Így van ez a lelki betegségekkel is. Mindenképp olyan szakembert válasszunk, akiben megbízunk, aki szimpatikus és hiteles számunkra, és akivel szót értünk. Most különösen fontosnak látom ezt. A világjárvány előhozott sok olyan mentális betegséget, amely „békeidőben” elfogadható szinten maradt vagy még csak lappangott. A járvány okozta globális szorongás, az egyedüllét, a szeparáció, a kiszámíthatatlanság rég nem tapasztalt helyzet elé állít minket. Krízisben minden erőforrásunkat, energiánkat mozgósítjuk a túléléshez. Amikor majd elmúlik a vész, akkor megengedjük magunknak, hogy lazítsunk, akkor fognak leginkább előjönni a vírus lelki következményei és az általa generált lelki betegségek. A válsághelyzetekben a szenvedélybetegség felerősödik, az alkohol és a különböző bódító szerek használata megnyugvást ad és eltereli a figyelmet olyan valós problémákról, mint a félelem, a kiszámíthatatlan jövő, a magány és a frusztráció.

Több olyan oldal is alakult az interneten, ahol segítő foglalkozású emberek díjmentes online segítségüket ajánlják fel a koronavírus-járvány idején.

Ez nemzetközi tendenciává vált. Jelenleg én is, néhány munkatársammal, egy nemzetközi segítő applikáción dolgozom, amely reményeim szerint tavasszal el is indulhat, és óriási segítséget nyújt majd az embereknek, hogy az otthonukból, diszkréten kérhessenek segítséget.

Orsolics Zénó drogprevenció családterápia mentálhigiénés szakember kamaszproblémák kábítószerfüggőség

kepmas.hu

 

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

Szakítás, válás, megcsalás – tényleg ez lenne a normális?

Szakítás, válás, megcsalás – tényleg ez lenne a normális?

Normális esetben szívesen olvasok, így hát rendszeresen megállok az újságosnál. Nem különösebben szoktam szétnézni, elég tudatosan választok; pontosan tudom, mi érdekel, úgyhogy a tekintetem csak bizonyos témákat keres a polcokon. Most viszont változtattam ezen a szokásomon, és kicsit jobban körbenéztem. Mégpedig azért, mert bár egyre különbözőbb, valahol mégis nagyon hasonló nehézségekkel keresnek meg a családok – én pedig kíváncsi lettem, vajon a nyomtatott médiumok mit írnak a párkapcsolatokkal, a családi élettel összefüggésben. Hasonló – vagy épp hogy nagyon is különböző jellegű problémákról fogok olvasni?

Nos, a celebekkel foglalkozó (bulvár)lapokban gyakorlatilag nem találtam olyan címoldalt, ahol ne a szakítás, válás vagy valami tragédia lett volna az üzenet. Pedig korábban mintha hallottam volna hosszú és boldog párkapcsolatban – vagy házasságban – élő hírességekről is, de valahogy a mostani szemlém során nem futottam bele ilyen anyagokba…

Persze vannak olyan lapok (és egyéb médiatermékek), amelyekben a kiegyensúlyozott párkapcsolat nagyszerűségéről esik szó; de mi van azokkal, akik ezekkel nem találkoznak, és így újra és újra csak arról kapnak hírt, hogy elvált… hogy szakítottak… elmúlt a szerelem, stb? Aki csak ilyen megközelítésekkel találkozik, annak számára egyenesen érthetetlen, hogy miért is lenne jó az elköteleződés – hiszen úgyis vége lesz. Aki ilyen híreken „nevelkedik”, annak esze ágában sem lesz hosszú távú párkapcsolatban gondolkodni, pláne megházasodni.

Valahogy így vagyunk azokkal a szokásokkal is, amelyek között felnőttünk; mindig az a természetes számunkra, amit a családunkban gyerekkorunktól fogva megtapasztaltunk. Ha például valaki másképpen ünnepli a karácsonyt, mint mi, az nagyon furcsa és érthetetlen nekünk. Ugyanígy van ez a párkapcsolatok és a házasság esetében is: ha a fiatalok csak elvált embereket látnak maguk körül, illetve a médiában is csak válásokról meg szakításokról olvasnak, akkor egy idő után – mélyen, tudat alatt – ez válik számukra a természetes állapottá.

Nagyon ellentmondásosnak tűnik a bulvárlapok nyitóüzenete. Szomorú dologként tálalják ugyan a válást, elvégre senki sem erre készül a házasságkötéskor – ugyanakkor mintha ott lenne a mögöttes üzenet is:

„Ne aggódj, kedves olvasó, ne dolgozz a párkapcsolatodon, hiszen teljesen rendben van, ha elváltok – sőt, nincs is más út, mindenki ezt csinálja!”

Értem én, hogy a lapokat el kell adni, és ezért szükség van olyan címekre, amikre felfigyel az olvasó – viszont a negatív kommunikáció hosszú távon a társadalom szempontjából nagyon nem kifizetődő. Ezt a kapcsolatainkban is láthatjuk: a tartósan jelen lévő negatív üzenetek eltávolítanak a másiktól, sőt, akár meg is betegíthetnek.

Eszembe jut, amit a családterapeuta tanárom viccesen emlegetett a képzésen: „Bármit tehetünk, csak aztán ne játsszuk el, hogy meglepődünk a következményein!” Megtehetjük, hogy leginkább a párkapcsolatok széteséséről számolunk be, de ne lepődjünk meg azon, ha a fiatalok számára az összetartozás már nem lesz érték, követendő példa.

Segítői tapasztalatom szerint azok a párok, akik hajlandók időt és energiát fektetni a kapcsolatukba, jól működnek, a felek tagjaik biztonságban érzik magukat, elégedettek önmagukkal, egymással – és az életükkel.

Kiemelt képünk forrása: Pixabay.com

 

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

tanácsadás

You have Successfully Subscribed!