Párterápia: A Kapcsolatok Újraépítése és Megerősítése

Párterápia: A Kapcsolatok Újraépítése és Megerősítése

A párkapcsolatok természetes velejárója, hogy idővel problémák, kihívások jelentkezhetnek. Ezek lehetnek konfliktusok, eltávolodás vagy épp kommunikációs nehézségek. Amikor ezek a gondok elérik azt a szintet, hogy a pár tagjai már nem tudják önállóan megoldani, a párterápia hatékony segítséget nyújthat. De miben is rejlik ennek a terápiás módszernek a lényege, és miért érdemes igénybe venni?

Miért válasszuk a párterápiát?

A párterápia számos területen nyújt támogatást, és több szinten segíti a párkapcsolat javítását:

  • Kapcsolat újraépítése és érzelmi kötelék megerősítése: A terápia során lehetőség nyílik a kapcsolat mélyebb megértésére, az eltávolodás megfordítására és a közös érzelmi alapok újraépítésére.
  • Kommunikáció javítása: A párterápia megtanít hatékonyabb, eredményesebb kommunikációs mintákra, és segít a konfliktusok kezelésében.
  • Krízishelyzetek megoldása: Legyen szó hűtlenségről, elhidegülésről vagy egyéb válsághelyzetekről, a terapeuta támogatásával könnyebb lehet a nehéz időszakok feldolgozása és megoldása.
  • Bizalom helyreállítása: A párterápia elősegíti a bizalom újraépítését és a féltékenység kezelését, valamint a pár tagjai számára megmutatja, hogyan kommunikáljanak nyíltabban és őszintébben egymással.
  • Egyensúly teremtése a mindennapokban: Az elfoglalt hétköznapokban nehéz időt találni a minőségi kapcsolódásra. A terápia segít megtalálni az ideális egyensúlyt két önálló személyiség igényei között.

Hogyan zajlik a párterápia?

A párterápia rendszeresen tartott, előre egyeztetett időpontokban zajlik, általában másfél órás ülések formájában. Ezek az alkalmak lehetőséget adnak arra, hogy a pár mindkét tagja jelen legyen, és együtt dolgozzanak a kapcsolat javításán.

  • Terápiás ülések menete: A 90 perces alkalmak alatt a terapeuta felméri a pár kapcsolatának dinamikáját, és segít az elakadások felismerésében. Az ülések során rendszeresen visszacsatolásokat és otthoni gyakorlatokat ad, amelyek segítenek fenntartani a terápián elindított pozitív változásokat.
  • Két ülés közötti gyakorlatok: Az otthoni feladatok a terápiás folyamat fontos részét képezik. Ezek a gyakorlatok segítik a párt abban, hogy a mindennapokban is alkalmazzák az üléseken tanultakat.
  • Kreatív módszerek alkalmazása: A párterápia nem csak beszélgetésekből áll. Gyakran alkalmaznak kreatív feladatokat, mint például mozgásos vagy dramatikus gyakorlatokat, amelyek segíthetnek a mélyebb érzések felszínre hozásában, ha a párnak nehézséget okoz ezek verbális kifejezése.

Rendszerszemlélet a párterápiában

A párterápia egyik legfontosabb megközelítése a rendszerszemlélet, amely a kapcsolatokat összefüggő rendszerként kezeli. A párkapcsolatban minden elem – mindkét fél, a családtagok, külső tényezők – kölcsönhatásban állnak egymással, és hatással vannak a rendszer egészére.

  • Kapcsolati dinamikák megértése: A rendszerszemlélet lényege, hogy a párkapcsolati problémák nem elszigetelt események, hanem a kapcsolat egészének működéséből fakadnak. A terápia során nem csupán a tüneteket, hanem a kapcsolat mélyebb rétegeit is feltárják.
  • Hosszú távú megoldások keresése: Mivel a párterápia a kapcsolat egészére fókuszál, a cél nem csak az aktuális problémák megoldása, hanem a kapcsolat harmonikusabbá tétele, hogy a jövőben is képesek legyenek a nehézségekkel való hatékony megküzdésre.

Hogyan segíthet a párterapeuta?

Egy párterapeuta szaktudása és tapasztalata különleges előnyt jelent a párkapcsolati problémák kezelésében. A terapeuta korábban számos hasonló problémával találkozott, így képes gyorsabban felismerni azokat a területeket, ahol a pár elakadt.

  • Empátiás megközelítés: A terapeuta türelemmel és empátiával fordul a párhoz, segítve őket abban, hogy a nehéz érzéseket is kifejezhessék, és megoldásokat találjanak. A bizalom és a nyitottság légkörében a pár könnyebben megnyílhat, és olyan dolgokról is beszélhet, amelyek korábban kimondhatatlannak tűntek.
  • Oldott légkör megteremtése: A terápiás ülések során kialakuló biztonságos környezet lehetővé teszi, hogy a pár tagjai felszabadultan és őszintén beszéljenek problémáikról, érzelmi elakadásukról.

Nincsenek előre gyártott receptek

Minden pár egyedi, ezért a párterápia sem kínál előre gyártott megoldásokat. A terápia célja az, hogy a pár saját maga találja meg a kapcsolatuk javításához vezető utat. A terapeuta ebben támogatja őket, segítve abban, hogy felismerjék saját igényeiket és közösen dolgozzanak a kapcsolatuk fejlődésén.

A párterápia hosszú távon segít abban, hogy a pár mélyebb megértést nyerjen kapcsolatuk dinamikájáról, és képessé váljon a tartós, harmonikus együttműködés kialakítására.

Dobrai Zoltán

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

A fal másik oldalán egy másik igazságot találhatunk – a párunkét

A fal másik oldalán egy másik igazságot találhatunk – a párunkét

Mi jobb számunkra? Ha saját magunkat életünk aktív irányítójaként éljük meg, vagy ha az események sodornak minket?

Annak van igaza, aki látja a másik részigazságát, és a sajátját is képes az igazság másik feleként kezelni. Jó hír, hogy a fal egyik oldala fehér, a másik fekete. Ha csak az egyik oldalát nézem meg, akkor nem látom a másikat, ami más színű. Egy fal két különböző oldala jól megfér egymás mellett.

Ugyanazt a mozit nézzük, és mást látunk

Ha egy mozi kapcsán mást látunk, akkor az is előfordulhat, hogy az élet eltérő területein is különbözőképpen látjuk az eseményeket. A valóság inkább megismerhető, ezért nem ugyanazt jelenti a világon minden ember számára. A munkából hazatérő férjet a felesége azzal fogadja, hogy még össze kellene szerelni a szekrényt, mert már 2 napja megvették. Az ő igazsága talán az lehet, hogy szeretne elpakolni. Örülne, ha rend várná haza a férjét, és nem kellene kerülgetni az félkész bútordarabot. Ő nem ért a szerszámokhoz, ezért szüksége van a segítségre. A másik igazsága pedig, hogy nehéz napjai vannak a munkahelyén, ma is nagyon fáradt, és nem képes további plusz munkára. Örülne, ha megkérdezné a párja, hogy milyen napja volt, hogy van. Ugyanazt látják, csak más irányból. Kinek van igaza?

Ha megnézünk közösen egy filmet, akkor szintén nagyon különböző élményeink lehetnek róla, holott ugyanazt láttuk. Ebben a korábbi élményeink, érzéseink is befolyásolnak minket: különbözőek vagyunk, más a fontossági sorrendünk is. Elvárni, hogy a társamnak is ugyanaz legyen fontos, mint nekem, nem célravezető. Inkább nézzük így: megfér egymás mellett mindkét igény, igazság.

Ami tanulható

Megtanulható és a hétköznapi életben is alkalmazható a családterápiának az igazság két oldalát vizsgáló szemlélete. A szakember sem ismeri a valóság miden részletét, nincs receptje arra nézve, hogy ez biztosan jó lesz a kliens számára. Inkább együtt tanakodnak arról, hogy mire lenne szükség. Közösen járják körbe a részigazságokat és a valóság különböző oldalait.

Ha kapcsolatainkban mi is a kíváncsiság és az érdeklődés erejével tekintünk a másikra, akkor megismerhetjük az ő részigazságát és cselekvő irányítói lehetünk saját életünknek. Tanakodhatunk róla, hogyan férhet meg egymás mellett, ami mindkettőnk számára fontos.

Dobrai Zoltán

lelkigondozó, mediátor

családterapeuta-jelölt

Forrás: vasárnap.hu

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

Együtt isszuk a kávét, de nem egy bögréből – mi van a szerelem szimbiózisa után?

Együtt isszuk a kávét, de nem egy bögréből – mi van a szerelem szimbiózisa után?

Csak mi ketten – majd egyre többen

Mások a kapcsolataink kamaszként, fiatal felnőttként, új házasként és nagyszülőként. Cikksorozatunkban végigjárjuk a párkapcsolatok útját, dinamikáját. Elsőként a szimbiózis és a differenciálódás szakaszairól, majd a gyakorlás és újraközeledés időszakairól olvashatunk.

Természetesen ezek az életszakaszok nem matematikai pontossággal meghatározhatóak egy ember életében, sokkal inkább dinamikus változásokról beszélhetünk, ami segíti a családot az új élethelyzetekhez való alkalmazkodásban. A fejlődés nem feltétlen egy ütemben halad, viszont ezek természetes folyamatok, és segítenek a hosszú párkapcsolat fenntartásában. Nagy kihívást a nagyban eltérő életciklusok okozhatnak, vagy ha egyáltalán nincsenek hidak közöttük. Azonban ha felismerjük, ki hol tart, megértőbbek lehetünk magunkkal és a párunkkal, akár még hidakat is építhetünk egymás felé. Ezért fontos megismernünk az alábbi életszakaszokat.

A szimbiózis időszaka

A kapcsolat elején jellemző szimbiózisban, az úgynevezett szerelemhormon hatása alatt nem a „te” vagy az „én” a fontos, hanem a „mi”: az összetartozás élménye a meghatározó. Közös az érdeklődési körünk, rengeteg az együtt szerzett élmény, minden közös. Egy rugóra jár az agyunk, egy bögréből isszuk a kávét, és ez nagy örömmel tölt el minket. Holott a megismerkedés utáni időszakban szinte két idegen van egymás mellett. Más családból, sokszínű közösségekből, eltérő és meglepő szokássokkal, különböző neveltetéssel kerülünk össze. Mégis nagyszerű érzés a másik közelében lenni, összeolvadni.

A szimbiózis könnyebbé teszi a párunk megismerését, az érdeklődés fenntartását. Mintegy olajozás segíti a fogaskerekek együttműködését, ami máskülönben fájdalmas is lehetne. Nem segítené az elköteleződést, ha azonnal azzal szembesülnénk, hogy a másiknak is vannak hibái, ő sem mosolyog mindig ragyogó szemekkel ránk, vagy észrevennénk, hogy mennyi mindenről másképp gondolkodunk.

Ebben az életszakaszban viszont önkéntelenül is a közösre fókuszálunk. Általában néhány évig tart ki a szerelemhormon, aztán fokozatosan elcsendesül és átalakul. Ez is természetes folyamat, mivel a folyamatos felhők felett járás megterhelő lenne az ember számára. A nehézség akkor következik be, ha újra és újra csak ezt az állapotot keressük, mert akkor folytonos csalódásban lesz részünk.

együtt isszuk a kávét

A differenciálódás

Hosszú távon fullasztó lenne folyamatos összekapcsoltságban élni, így a szimbiózis után következik saját magunk újrafelfedezése. Fontosabbá válik az én, viszont nem veszítjük el, hogy „mi” együtt vagyunk. Az egymásba olvadás szövetséggé alakul át.

Együtt isszuk a kávét, de nem egy bögréből.

Fontossá válhat ebben a fejlődési fázisban a külvilág: hobbi, barátok, karrier. Fontos szakasza ez a kapcsolatnak, hiszen ekkor dolgozhatja ki a pár közös szabályrendszerét, határait. Eldöntheti, hogy a hozott családi mintákból mit tart meg és mit alakít át. Ez az időszak hozza a vitákat, amelyek korábban nem voltak jelen. Ez ijesztően is hathat, viszont ezeket megküzdve erős, mindenki számára biztonságos szövetség jöhet létre. Ebben a szövetségben, már a gyermek is könnyebben érkezhet, míg a szimbiózisban szinte helye sem lenne.

Következő cikkünkben a gyakorlás és az újraközeledés fázisait járjuk körül, amelyek életünk nagyobb részét átölelik. Ezeknek is, mint minden fejlődési szakasznak megvannak az örömei és nehézségei. Az átmeneti időszakok krízisek is egyben, amelyeket közösen megküzdve, átélve a kapcsolat megerősödhet, hogy aztán új minőség szülessen belőle.

Dobrai Zoltán

lelkigondozó, mediátor

családterapeuta-jelölt

Forrás: vasárnap.hu

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

Új kihívások felé evezve – elengedés egy érett párkapcsolatban

Új kihívások felé evezve – elengedés egy érett párkapcsolatban

Mint minden változás, egy párkapcsolat fejlődése is veszteségekkel és nehézségekkel jár. Ezek azonban leküzdhető akadályok. Elakadás akkor léphet fel, ha a régi megoldási módok már nem működnek, és nem alakítottunk ki még helyettük újakat. Ha azonban ezek a friss családi és párkapcsolati struktúrák megszilárdulnak, az élet tele van újabb és újabb örömökkel.

A párkapcsolat fejlődésében elérkezik a szimbiózis és differenciálódás után a gyakorlás időszaka, majd az újraközeledés. Ahogyan már olvashatták korábbi cikkeinkben, ezek a szakaszok egyaránt rejtenek magukban örömet és új kihívásokat.

Közel lenni és távol menni – a gyakorlás időszaka

A gyakorlás idején már felértékelődik a kapcsolaton kívüli világ, a „mi” helyett, „ők” kerülnek a fókuszba: a barátok, a munka, a hobbik. Új kihívásokkal teli feladat a gyermeknevelés, az új családtagok befogadása. Újra átélhető a biztonság érzése, hogy jó hazamenni, vár otthon a szeretett személy. Amíg a szimbiózisban az elválás fájdalmas volt, itt egyensúlyba kerül az eltávolodás és a hazatérés öröme. Túl messzire merészkedni viszont a kapcsolatra nézve veszélyes is lehet. Nagy távolságból már nem látszik a másik, az érdekes és színes világ magával ragadhat, és a hazatérés feledésbe merülhet. Viszont, ha megvan a stabil érzelmi alap, akkor el lehet engedni a másikat, aki szívesen tér haza.

új kihívások felé

Te+Én – az újraközeledés időszaka

Érett párkapcsolatnak is nevezzük ezt az időszakot, ekkor repülnek ki a gyerekek, és marad a „Te+Én”. Újra közeledhet a pár egymáshoz, ismét megjelenhet a mi érzése, és az intimitás megerősödhet. A kapcsolat már meghitt és biztonságos, ismerem a másikat. Persze, ez az életszakasz sem jogosít fel minket arra, hogy elkezdjünk gondolatolvasóvá válni, vagy azt várjuk, hogy a másik találja ki magától, mi mit szeretnénk. Viszont újra felfedezhetjük a másikat, a közös értékeinket. Ismét jut idő a másikra, közös élményekre. Már nem a gyermekekről való gondoskodás, hanem a másikra való odafigyelés határozhatja meg a hétköznapokat.

A fejlődést nem lehet felgyorsítani, viszont olykor vissza-vissza lehet térni, feleleveníteni az előző szakaszokat. Nem érdemes egyiket sem kihagyni, mert mindegyiknek fontos funkciója és szerepe van a kapcsolatban. Sokat segít, ha megtaláljuk azokat az örömöket, erőforrásokat, amelyek számunkra támogatók a múlt elengedésében és az újhoz való alkalmazkodásban. Így a párkapcsolat és a család élete minden családtag számára biztonságos, elégedettséggel és szeretettel teli maradhat.

Dobrai Zoltán

lelkigondozó, mediátor

családterapeuta-jelölt

Forrás: vasárnap.hu

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

Rugalmas és mégis megtart – a családi szabályrendszer

Rugalmas és mégis megtart – a családi szabályrendszer

A közlekedésben természetes, hogy szabályok teszik biztonságossá utazásunkat, még ha néha nehézkesnek is érezzük a korlátokat. Családunkban is kialakítunk szabályokat, amelyek segíthetik közös utunkat – vagy éppen hátráltathatják azt. Az írott és íratlan törvényeket utazás közben mindig betartjuk, mert ez garantálja saját épségünket és persze környezetünkét is – így jutunk egyik állomástól a másikig. Hiába utazhatnánk például gyorsabban, ha torlódás van: a láthatatlan sebességkorlátozás segíteni fog abban, hogy épségben hazaérjek. Ezzel szemben a családi szabályok rugalmasak és átírhatóak.

A családban akkor jók a szabályok, ha segítik a családtagokat egyik életállomásról a másikra eljutni. Itt is vannak nyílt és egyértelmű korlátok, amit már a kisgyerek is megtanul. „Mindig köszönünk, ha találkozunk valakivel” vagy „a vasárnapi ebéd az mindig közös, vendégeket ilyenkor nem hívunk”, „a karácsonyfát együtt díszítjük”.

Mindezek változhatnak az idők során, mivel más szempontok fontosak egy fiatal házaspár számára, és más kerül előtérbe egy nagycsalád életében vagy a nyugdíjas években. Kőbe vésett irányok nincsenek. Sok család gondolja azt, hogy mindenhol úgy csinálják, ahogyan náluk szokás. Sőt, ezt tartják irányadónak és követendőnek. Persze, hogy azt tartják jónak, ami számukra nyugalmat, kiegyensúlyozottságot ad! Közelebbről megvizsgálva viszont

sokféleképpen lehet jó családban élni.

A legfontosabb, hogy a családtagok számára legyen komfortos és támogató a szabályrendszer. Ez családonként, tájegységenként, országonként nagyon mást jelenthet mindenki számára. Nem létezik egy nagy családi szabálykönyv, ahol biztos törvényeket és recepteket olvashatnánk.

A családi szabályok dinamikusan változnak

Amíg egy szárnyait próbálgató kamasznak szüksége van a szabályokra, hogy mindezeket megkérdőjelezze, és ez által fejlődjön a személyisége, addig ugyanezek a keretek már házasként nem segítenék az új, közös élet kibontakozását.

A családi szabályok ideiglenesek is lehetnek, egy-egy új vagy váratlan élethelyzethez alkalmazkodva: ha valaki a családban megbetegszik, akkor prioritást élvez az ő gyógyulása, így új szabályok alakulnak ki az időbeosztásról, a házimunkáról. Talán időre háttérbe szorul a szabadidő, hobbik és előtérbe kerül a közös erőfeszítés valami önmagán túlmutató jóért.

rugalmas és mégis megtart

Kimondott és kimondatlan szabályok

A rejtett szabályokról minden családtag tud, de meg sem kell fogalmazni, mivel mindenki alkalmazkodik hozzá. „Nem járunk át a szomszédhoz, mert sok évvel ezelőtt egyszer azt mondta, hogy…”

Nem ismételgetjük a szabály alapját, viszont mindenki betartja,

egyszerűen oda nem megyünk, és ezt senkinek nem jut eszébe felülvizsgálni.

A rejtett és nyílt szabályok segítik életünket, biztonságot és kiszámíthatóságot adnak. Akkor működnek jól, ha közmegegyezésen alapulnak, és mindenki számára elfogadhatóak. Nehézséget akkor okoznak, ha a minták megmerevednek és mindent átszőnek, mindent kontroll alatt tartanak. Ugyanígy a szabály nélkül élők is elégedettek lehetnek mindaddig, amíg a túlzott szabadság a másik családtag kárát nem szolgálja. Ha a szabálynélküliség nem segíti az életünket, akkor már érdemes felülvizsgálni, hogy jó-e fenntartani ezt a rendszert vagy sem.

Nem könnyű változtatni

A szabályoknak hosszú története és így gyökerei lehetnek. Nem mindig könnyű ezeken változtatni, mivel valamikor igen hasznos volt, és segítette a családot, biztonságot, keretet, erőt adott. Elképzelhető, hogy ma már nincs rá szükség, így inkább megköt és korlátoz. Segíthet, ha átgondoljuk, hogy mi célból jött létre a mi családunkban az a szabály. Hogyan jött létre? Miben segítette a családtagokat? A jelenben milyen célokat szolgálhat?

Életünk tevékeny alakítói vagyunk, és szabad döntésünk van arról, hogy mely korlátokat tartunk meg, s mi az, amit szívesen mellőzünk vagy újrafogalmaznánk. A családunk szabálykönyvét közösen, együtt, megegyezésben írjuk – vagy írjuk át.

Dobrai Zoltán

lelkigondozó, mediátor

családterapeuta-jelölt

Forrás: vasárnap.hu

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…