+36-30-4419-855 hello@dobraizoltan.hu
Fehér foltok egy családi történetben

Fehér foltok egy családi történetben

Léteznek egyéni és családi emlékkönyvek – ezeket folyamatosan írjuk: hol közösen, hol magunk. Hogyan egyeztethetők össze az egymástól eltérő egyéni történeteink? Miért látjuk mindannyian másképpen, ami a családunkkal történt? Hol van az igazság?

Az igazság ritkán van megragadhatóan és objektíven előttünk, inkább részigazságaink vannak. A család mindegyik tagja saját értelmezésében látja a közösen megélt ünnepet. Mindenkinek van egy saját szemüvege, amin keresztül a történéseket szemléli. Ebben benne van az illető személyisége, élettörténete és a családtagokhoz való viszonyulása is. Eltérő pozícióból nézi ugyanazokat az eseményeket a szülő, a gyerek, de a családi rendszerbe az ünnep alatt belecsöppenő vendég.

Közös történetünk

A családnak van egy közös, központi története is, amit tudatosan vagy tudattalanul kommunikál a külvilág felé is. Ez adja a tagok összetartozásának élményét és identitását, mintegy keretrendszer. Megmutatja a világlátásukat, azt, hogy milyen szemmel tekintenek az eseményekre és a másikra. Ezek a jövő felé is irányulnak, előrejelzéseket adhatnak arról, hogy ezután mi fog történni velük. Sőt, előírásokat is rejthetnek az elérendő vagy elkerülendő célokról.

Ilyenek lehetnek az alábbi meghatározások: „Mi alapvetően egy jó család vagyunk, akik…” , vagy „Mi vagyunk azok, akiket mindig kihasználnak” , esetleg „A mi családunkban mindenki dolgozik” , vagy „Nálunk nem szokás elválni”.

Kell egy bohóc

Egyes családi történetekben például a gyerek hangját nem igen hallani, vagy mindig kell egy bohóc, mert ettől lesz izgalmas a narratíva. Amíg mindenkinek komfortos a szereposztás, addig ez egy sikersztori lesz. Ha viszont a központi történet destruktív, akkor érdemes belenyúlni a történetbe. Meg lehet kérdezni, ki emlékszik esetleg másképp, elő lehet keresni egy pozitív történetet és azt előtérbe helyezni. Természetesen ez nem könnyű, hiszen a rosszhoz is hozzá lehet szokni és az is valamiféle biztonságot képes adni, bármennyire is sok negatívumot hordoz magában.

Hiányos puzzle

Ismerünk összefüggő történeteket és olyanokat is, amelyek nagyon töredezettek, esetleg hiányosak. Leginkább az összefüggő történetmesélések segítenek az egyénnek és a családnak is. Ezeket felidézve, még egyszer átgondolva újabb felfedezésekre és összefüggésekre találhatunk az életünkkel kapcsolatban. Családterápiában abban támogatjuk a klienseket, hogy sokat meséljenek és nagy részletességgel. Ezzel a szakemberek is könnyebben átélik és megértik, milyen is a család. Kiderülhet, hol van az egyén ebben a történetben. Mit tett hozzá az ünnepi találkozáshoz, esetleg mi a rejtett, nem tudatos haszna a sok vitából, és mivel járul hozzá a családi békéhez. A család együtt is felfedezheti az összefüggéseket, és konszenzussal újra is írhatják azokat.

A hiányos vagy homályos részek különösen érdekesek lehetnek. Ezekben az epizódokban történhetett valami jelentőségteljes, aminek üzenetértéke van a jelen helyzet kialakulásban. Valamint azért is lehet hiányos a mese, mert még nem tart ott a család, hogy beszélni tudjanak róla. Minden családban vannak ilyen fehér foltok, elveszett emlékképek, amelyek nem is oly elveszettek, csak jó mélyre vannak elásva, mert talán nem fért bele a család központi történetébe. Minden egyes felidézéssel könnyebb lesz ezeket elmesélni, és ha a család a terapeuták felől elfogadást és ítéletmentességet érez, akkor az felszabadítóan hathat. Így a régi homályos foltok is újra láthatóvá és elfogadhatóvá válhatnak.

Saját történeteinket is akkor tudjuk átírni, ha biztonságban vagyunk. Mivel a kölcsönös bizalom, a biztonságérzet, megkönnyíti a kockázatvállalást, mi már sikersztorikat mesélhetünk tovább a következő generációknak.

Dobrai Zoltán

lelkigondozó, mediátor

családterapeuta-jelölt

Forrás: vasárnap.hu

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

Szakítás, válás, megcsalás – tényleg ez lenne a normális?

Szakítás, válás, megcsalás – tényleg ez lenne a normális?

Normális esetben szívesen olvasok, így hát rendszeresen megállok az újságosnál. Nem különösebben szoktam szétnézni, elég tudatosan választok; pontosan tudom, mi érdekel, úgyhogy a tekintetem csak bizonyos témákat keres a polcokon. Most viszont változtattam ezen a szokásomon, és kicsit jobban körbenéztem. Mégpedig azért, mert bár egyre különbözőbb, valahol mégis nagyon hasonló nehézségekkel keresnek meg a családok – én pedig kíváncsi lettem, vajon a nyomtatott médiumok mit írnak a párkapcsolatokkal, a családi élettel összefüggésben. Hasonló – vagy épp hogy nagyon is különböző jellegű problémákról fogok olvasni?

Nos, a celebekkel foglalkozó (bulvár)lapokban gyakorlatilag nem találtam olyan címoldalt, ahol ne a szakítás, válás vagy valami tragédia lett volna az üzenet. Pedig korábban mintha hallottam volna hosszú és boldog párkapcsolatban – vagy házasságban – élő hírességekről is, de valahogy a mostani szemlém során nem futottam bele ilyen anyagokba…

Persze vannak olyan lapok (és egyéb médiatermékek), amelyekben a kiegyensúlyozott párkapcsolat nagyszerűségéről esik szó; de mi van azokkal, akik ezekkel nem találkoznak, és így újra és újra csak arról kapnak hírt, hogy elvált… hogy szakítottak… elmúlt a szerelem, stb? Aki csak ilyen megközelítésekkel találkozik, annak számára egyenesen érthetetlen, hogy miért is lenne jó az elköteleződés – hiszen úgyis vége lesz. Aki ilyen híreken „nevelkedik”, annak esze ágában sem lesz hosszú távú párkapcsolatban gondolkodni, pláne megházasodni.

Valahogy így vagyunk azokkal a szokásokkal is, amelyek között felnőttünk; mindig az a természetes számunkra, amit a családunkban gyerekkorunktól fogva megtapasztaltunk. Ha például valaki másképpen ünnepli a karácsonyt, mint mi, az nagyon furcsa és érthetetlen nekünk. Ugyanígy van ez a párkapcsolatok és a házasság esetében is: ha a fiatalok csak elvált embereket látnak maguk körül, illetve a médiában is csak válásokról meg szakításokról olvasnak, akkor egy idő után – mélyen, tudat alatt – ez válik számukra a természetes állapottá.

Nagyon ellentmondásosnak tűnik a bulvárlapok nyitóüzenete. Szomorú dologként tálalják ugyan a válást, elvégre senki sem erre készül a házasságkötéskor – ugyanakkor mintha ott lenne a mögöttes üzenet is:

„Ne aggódj, kedves olvasó, ne dolgozz a párkapcsolatodon, hiszen teljesen rendben van, ha elváltok – sőt, nincs is más út, mindenki ezt csinálja!”

Értem én, hogy a lapokat el kell adni, és ezért szükség van olyan címekre, amikre felfigyel az olvasó – viszont a negatív kommunikáció hosszú távon a társadalom szempontjából nagyon nem kifizetődő. Ezt a kapcsolatainkban is láthatjuk: a tartósan jelen lévő negatív üzenetek eltávolítanak a másiktól, sőt, akár meg is betegíthetnek.

Eszembe jut, amit a családterapeuta tanárom viccesen emlegetett a képzésen: „Bármit tehetünk, csak aztán ne játsszuk el, hogy meglepődünk a következményein!” Megtehetjük, hogy leginkább a párkapcsolatok széteséséről számolunk be, de ne lepődjünk meg azon, ha a fiatalok számára az összetartozás már nem lesz érték, követendő példa.

Segítői tapasztalatom szerint azok a párok, akik hajlandók időt és energiát fektetni a kapcsolatukba, jól működnek, a felek tagjaik biztonságban érzik magukat, elégedettek önmagukkal, egymással – és az életükkel.

Kiemelt képünk forrása: Pixabay.com

 

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

A válás is gyászreakciót válthat ki

A válás is gyászreakciót válthat ki

Egy szeretetteljes vagy valamikor még szeretettel teli kapcsolat megszakadása olyan érzéseket válthat ki belőlünk, mint amilyeneket egy számunkra kedves személy halálakor élünk át. A kapcsolatot is el kell gyászolni. A váláskor vagy szakításkor megélt folyamat szinte csak hosszúsága és intenzitása tekintetében különbözik a haláleset miatti gyásztól, szakaszaik és lefolyásuk nagyon hasonló. Nem érdemes a gyászmunkát megspórolni, mert csak ez tud egy új egyensúly felé vinni.

A gyász első fázisában a veszteségről szinte nem is vesz tudomást az ember. Úgy védekezik a sokkal szemben, hogy annak egy részét tagadja. Nem képes még szembenézni a valósággal, nem tudja elfogadni a történteket. Miután eltelt néhány nap vagy hét, már sokkal erősebb érzelmek törnek fel benne – amivel immár a következő fázisba lép. Keresi a bűnöst és ezzel párhuzamosan düh, harag, agresszió jelenhet meg benne. Teljesen helyénvaló a bűntudat érzése is ebben az időszakban. Leginkább az segíthet, ha az ember elfogadja ezt az állapotot. Ha ezt megteszi, akkor már képes lesz békés, kiegyensúlyozott, új kapcsolatot kialakítani saját magával, az elveszített másikkal, illetve a külvilággal is.

A válás és az elmúlás olyan veszteség, amely az egész egzisztenciát érinti. Ilyenkor az ember saját magáról, a másikról és a világról alkotott képe borul fel, változik meg. Új kapcsolatot kell kialakítania a másik féllel, a közös barátokkal, rokonokkal. Krízisről van szó, még akkor is, ha a kapcsolat, amely most megszakad, szintén tele volt mély, vagy akár áthidalhatatlannak tűnő problémákkal. Kettősségekkel teli a folyamat. A döntés meghozatala után rövid ideig könnyebbséget érezhet a pár, hiszen már hosszú ideje fontolgatják a válás lehetőségét. Majd a rövid nyugalmi időszak után következnek a heves érzelmek és a gyászmunka. Csak ennek elvégzését követően lesznek készen új kapcsolatra.

Érdekes módon a statisztikák szerint a második házasságok már jóval rövidebb ideig tartanak. Ennek sok oka lehet, ami viszont biztos: ha önmagunkon nem változtatunk, akkor a kapcsolataink sem fognak változni. Sokszor azt gondoljuk, hogy a másiknak kell megváltoznia; a párterápiás találkozásokon is gyakran elhangzik: „Ha a párom megváltozna, akkor minden rendben lenne”. A változás iránti vágy mögött valami mélyebb szükséglet húzódik meg, amiről érdemes beszélni, amivel érdemes foglalkozni. Viszont a legkönnyebben magunkon tudunk alakítani, és nem a másik emberen. Hiszen az effajta változásra való felszólítást nagyon könnyen kényszernek, elutasításnak, el nem fogadásnak élheti meg a másik fél.

Sokat segíthet a válás következményeinek és romboló hatásainak minimalizálásában a válásterápia. A válás hatására a családszerkezet átalakul, a szerepek elbizonytalanodnak – új egyensúlyra van szükség, melynek felépítése nem könnyű egy viharokkal teli időszakban. Sőt, előfordulhat a bosszú megjelenése, a bűnbakképzés is. Ezen esetekben a düh és az indulatok természetes velejárói a gyászfolyamatnak. Nagyobb baj akkor van, ha ezek szélsőségekbe csapnak át – ekkor már érdemes szakember segítségét kérni a béke (és adott esetben a gyerekek) érdekében. A válásterápia lehetőséget ad számot vetni a kapcsolattal, ezzel együtt támogatást nyújt a gyászfolyamatban is. Már a válás előtt érdemes lehet elkezdeni ezt a folyamatot, amelyben tehát nem bűnösöket és okokat keresünk, hanem a pár közös felelősségét és lehetőségeit a kialakult helyzetben. Lehet borús közös életútként is tekinteni az együtt töltött évekre, és lehet olyan utazásként is, melynek során szerettünk, szeretve voltunk, megajándékoztuk egymást. Abban pedig, hogy ez véget ért, mindkettőnknek felelőssége van.

 

Ha érdeklődik a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozzon fel hírlevelemre.

Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhet, inspirálódhat, segítségre lelhet…

tanácsadás

You have Successfully Subscribed!