A családterápia elmúlt évtizedeiben számos különböző iskola és irányzat alakult ki, amelyek mind más szemlélettel és módszertani megközelítéssel igyekeznek a családi problémákra és a rendszerszintű változásra hatni. Az alábbiakban röviden áttekintjük a legismertebb családterápiás irányzatokat:
MRI (Mental Research Institute) / Palo Alto-i iskola
Ez a korai, kommunikációelméleti alapokra épülő irányzat a Gregory Bateson-féle kutatási programból nőtt ki. A családi interakciókat a kommunikáció és a visszacsatolások rendszereként elemzi. Kiemelkedő alakjai többek között Don Jackson, Paul Watzlawick, John Weakland és Jay Haley. Az iskola rövid, problémafókuszú terápiákban gondolkodik, és nagy hangsúlyt helyez a megoldásra törő beavatkozásokra.
Strukturális családterápia
A módszer Salvador Minuchin nevéhez fűződik, és arra fókuszál, hogy a családon belüli hierarchiák, szövetségek és határok átrendezésével segítsen egy egészségesebb, rugalmasabb családműködés kialakításában. Minuchin megközelítése szerint a tünetek gyakran a túl merev vagy túl diffúz családi határokból fakadnak, ezért a terápiás folyamat célja ezeknek a határoknak a funkcionális átalakítása.
Stratégiai családterápia
Ez az irányzat eredetileg az MRI köreiből kiindulva, de később önállóan is fejlődött. Főbb képviselői Jay Haley és Cloe Madanes. A stratégiai megközelítés a problémákat gyakran hatáskörökhöz és hatalmi küzdelmekhez köti, és direkt, néha paradox intervenciókkal igyekszik elérni a változást. A terapeuta olykor látszólag provokatív vagy ellentmondásos feladatokat ad, hogy a család megszakítsa a régi, berögzült mintákat.
Bowen-féle transzgenerációs családterápia
Murray Bowen az emberi viselkedést több generáción átívelő mintákban vizsgálta. A differenciálódás fogalma központi: eszerint a családtagok lelki egészsége attól is függ, mennyire képesek megőrizni autonómiájukat, miközben érzelmileg kapcsolódnak a családhoz. A terápia célja az, hogy a családtagok tisztábban lássák a transzgenerációs mintákat (például ismétlődő konfliktus- vagy választási minták), és jobban megkülönböztessék saját érzéseiket és gondolataikat a család által sugallt szerepektől.
Narratív családterápia
Michael White és David Epston nevéhez köthető, akik az 1980-as években dolgozták ki ezt a posztmodern megközelítést. Központi fogalom a „narratíva”: aszerint, hogy a családtagok hogyan mesélik el és értelmezik a saját történetüket, kialakulhatnak önkorlátozó vagy épp lehetőségeket nyitó „önmesék”. A terapeuta feladata, hogy segítsen a családnak újraírni, „átkeretezni” a történeteiket, és ezáltal tágabb perspektívát nyitni a lehetséges megoldások felé.
Megoldásközpontú családterápia
Ennek az irányzatnak Steve de Shazer és Insoo Kim Berg voltak az alapítói. A módszer a megoldásfókuszú rövid terápiából nőtt ki, és arra épít, hogy a családtagok erőforrásait mozgósítsa. A terapeuta nem annyira a probléma részletes elemzésére helyezi a hangsúlyt, hanem arra, hogy a családtagok megtalálják a működő stratégiáikat, és ezeket tudatosan felhasználva hozzanak létre pozitív változásokat a rendszerben.
Viselkedéses és kognitív-viselkedésterápiás családterápia
Ez a megközelítés a kognitív-viselkedésterápiák (KVT) elveit ülteti át családi kontextusba. A terapeuta a családtagok diszfunkcionális gondolataira, viselkedéses mintáira koncentrál, és célzottan tanít új konfliktuskezelési, kommunikációs vagy problémamegoldó módszereket. Gyakran alkalmaznak otthoni feladatokat, viselkedési kísérleteket, hogy a családtagok a gyakorlatban is elsajátítsák a hatékonyabb működésmódot.
Funkcionális családterápia (Functional Family Therapy – FFT)
Elsősorban magatartásproblémás vagy krízishelyzetben lévő serdülők családjainak terápiájára dolgozták ki. A funkcionális családterápia célja, hogy csökkentse a konfliktusokat és az erőszakos vagy deviáns viselkedést, előmozdítva a pozitív érzelmi légkört és a rendszerszintű változást. A módszer nagyon lépésről lépésre felépített protokollt alkalmaz, ám közben rugalmasan integrál elemeket a rendszerszemléletből és a viselkedésterápiákból.
Mindegyik iskola eszköztára másra helyezi a fókuszt (struktúrára, narratívára, megoldásokra stb.), de mindegyik hasznos kiindulópont lehet a családterapeuták számára, akik a mindennapi gyakorlatban gyakran többféle megközelítést ötvöznek a klienseik igényei szerint.
Dobrai Zoltán
Ha érdeklődsz a személyes fejlődés, az önfejlődés témái iránt, iratkozz fel hírlevelemre.
Rendszeresn küldök hasznos tartalmakat, melyek segítségével fejlődhetsz, inspirálódhatsz, segítségre lelhetsz…