Az alkoholista hazugságai: mit tehet a hozzátartozó?

A kamrában, a mosószerek mögött talál egy üres üveget. Este rákérdez, és a válasz nyugodt, majdnem sértődött: régi, még a múlt nyárról maradt ott. Ön tudja, hogy nem így van, hiszen a múlt héten pakolta ki azt a polcot. Mégis elbizonytalanodik egy pillanatra. Az alkoholista hazugságai sokszor éppen ezért fárasztják ki annyira a hozzátartozót, mert nemcsak a másikban, hanem lassan a saját emlékezetében is megrendítik a bizalmat.

Ebben az írásban arról lesz szó, miért hazudik az, aki iszik, mi történik ilyenkor a családban, és mit tehet Ön úgy, hogy közben ne váljon nyomozóvá a saját otthonában. Nem diagnózist adok, és nem orvosi tanácsot. Ha az ivás miatt egészségügyi veszély áll fenn, orvoshoz vagy addiktológiai ellátáshoz érdemes fordulni, közvetlen veszély esetén pedig a 112-t hívni.

Miért hazudik az, aki iszik?

A legtöbb hozzátartozó előbb-utóbb személyes sértésként éli meg a hazugságokat. Érthető, hiszen őt vezetik félre, nap mint nap. A munkám során mégis azt látom, hogy a hazugságok többsége nem a másik ellen irányul. Sokkal inkább az ivás védelmét szolgálja.

A függőség egyik jellemzője, hogy az ivás fontosabbá válik, mint ami kockán forog miatta. Aki iszik, valahol tudja, hogy ezt a környezete nem fogadná el. Ha őszintén beszélne, szembe kellene néznie azzal, hogy elvesztette az irányítást. Erre sokan nem képesek, mert túl nagy szégyennel jár. A hazugság ilyenkor egyszerre védi az ivást és az önképet.

Gyakran nem is tudatos tervről van szó. Az, aki évek óta iszik, sokszor maga is elhiszi a saját magyarázatait. Hogy csak egy sört ivott. Hogy a fáradtságtól ilyen. Hogy mindenki iszik ennyit. A tagadás így kifelé és befelé is működik. Az is előfordul, hogy valaki egy-egy ivós estéből valóban csak foszlányokra emlékszik, és a hiányzó részeket utólag, jóhiszeműen tölti ki valamivel. Kívülről ez ugyanúgy hazugságnak látszik, és a hozzátartozó szempontjából a hatása is ugyanaz.

Az alkoholista hazugságai a hétköznapokban

A hazugságoknak jellegzetes formái vannak, és a hozzátartozók gyakran megkönnyebbülnek, amikor rájönnek, hogy nem ők az egyetlenek, akik ezt élik.

Vannak a mennyiséget kisebbítő mondatok: csak egy pohár volt, csak a vacsorához. Vannak a rejtegetések: üvegek a garázsban, a kocsiban, a ruhásszekrényben. Vannak a kifogások a késésre, a kimaradásra, a reggeli rosszullétre. És vannak a legnehezebbek, amikor a hazugság a hozzátartozó érzékelését kérdőjelezi meg: Ön túlreagálja, Ön mindig ezt csinálja, Ön az, aki nem bízik.

Ez utóbbiak különösen sokat ártanak. Hosszú távon oda vezethetnek, hogy a hozzátartozó már a saját szemének sem hisz. Erről a jelenségről a letagadásról szóló írásomban részletesebben is írtam. Az ivásnál ugyanez a mechanizmus működik, csak sokszor évekig, és egy egész családot érint.

Mit csinál a hazugság a családdal?

Egy idő után a hazugság nemcsak az ivó ember jellemzője lesz, hanem a családi légkörté. A gyerekek megtanulják, hogy bizonyos dolgokról nem beszélünk. A házastárs elkezd hazudni a rokonoknak, a munkahelynek, a szomszédnak, hogy megóvja a család jó hírét. Kimenti a társát a munkahelyről, magyarázatot gyárt a születésnapi ebéd elmaradására. Rendszerszemléletből nézve ez nagyon gyakori. Az egész család igazodik a függőséghez, és ezzel akaratlanul fenn is tartja.

A gyerekeknek ez különösen zavarba ejtő. Látják, hogy valami nincs rendben, de azt hallják, hogy minden rendben van. Ilyenkor sokszor a saját érzékelésükben kezdenek kételkedni, vagy azt hiszik, ők rontottak el valamit.

Ez nem vád. A hozzátartozók ezt szeretetből, félelemből és szégyenből teszik, és rövid távon valóban csökkentik vele a feszültséget. Hosszú távon viszont az ivó ember azt tapasztalja, hogy a következmények nem őt érik. A hozzátartozó pedig egyre fáradtabb, egyre jobban figyel, és egyre kevésbé él a saját életében. Ha ez ismerős, érdemes elolvasnia a társfüggőségről szóló írásomat is.

Mit tehet, ha folyamatosan becsapják?

Az első, amit sokan kipróbálnak, az ellenőrzés: üvegek keresése, a lehelet figyelése, kérdésözönök. Ez emberi reakció, mégis ritkán vezet eredményre. Az ellenőrzés a hazugságot ügyesebbé teszi, nem ritkábbá, és Önt tartja folyamatos készenlétben. Az alábbi irányok inkább szoktak segíteni.

Először is érdemes a saját érzékelésére támaszkodnia, nem a beismerésre várnia. Nem kell bizonyítania, hogy a másik ivott. Elég, ha kimondja, amit lát: azt, hogy ma este másképp beszél a társa, és hogy erről most nem szeretne vitatkozni. A vitába bonyolódás, a bizonyítékok felsorakoztatása általában ott végződik, hogy a másik megsértődik, és a figyelem elterelődik az ivásról.

Másodszor, érdemes abbahagyni a kimentést. Ha a társa másnap nem tud bemenni dolgozni, ne Ön hívja fel a munkahelyét. Ha elmarad egy családi program, ne Ön találjon ki rá magyarázatot. Ez nem büntetés. Ez annyit jelent, hogy a következmények oda kerülnek, ahová tartoznak.

Harmadszor, húzzon határokat, amelyeket be is tud tartani. Ha azt mondja, hogy ittas állapotban nem ül be vele az autóba, akkor tényleg ne üljön be. A meg nem tartott határ csak azt tanítja, hogy a szavak nem jelentenek semmit. A határok meghúzásáról külön is írtam, mert ez a gyakorlatban sokkal nehezebb, mint elsőre hangzik.

Végül figyeljen arra, hogy Önnek is legyen olyan helye, ahol nem kell titkolóznia. Egy barát, egy hozzátartozói csoport vagy egy szakember, akinek el tudja mondani, mi történik otthon.

Mikor nem elég mindez?

A fenti lépések akkor működnek, ha alapvetően biztonságban van. Ha az ivással fenyegetés, megfélemlítés vagy erőszak jár együtt, ha gyerekek vannak veszélyben, vagy ha a társa súlyos egészségi állapotban van, akkor nem a kommunikáció finomhangolása az első feladat. Ilyenkor a saját és a gyerekek biztonsága az elsődleges, és érdemes orvosi, szociális vagy jogi segítséget is igénybe venni.

Az is előfordul, hogy a hozzátartozó mindent jól csinál, és a társa mégsem változik. Ez nem az Ön kudarca. Az ivásról az dönt, aki iszik. Ön azt tudja befolyásolni, hogy mennyire szervezi az életét a függőség köré.

Hogyan segíthet a családterápiás munka?

Hozzátartozóként egyedül is el lehet kezdeni. Sokan gondolják úgy, hogy amíg az, aki iszik, nem hajlandó segítséget kérni, addig nincs értelme semminek. A tapasztalatom más. Ha a család egyik tagja megváltozik, az egész rendszer megmozdul, mert a régi körben valaki már nem ugyanúgy lép.

A közös munkában azt nézzük meg, milyen szerepek alakultak ki a családban az ivás körül, és mi az, amin Ön változtatni tud. Ha a társa is eljön, a párterápia a kapcsolat szintjén is segíthet, de ezt mindig az addiktológiai kezeléssel összhangban érdemes végezni, nem helyette. A függőség a családban oldalon arról olvashat, hogyan dolgozom hozzátartozókkal. Ez hosszabb folyamat, és online is jól működik.

Egy kitalált történet

Márta és Lajos kitalált szereplők, a történetük több család tapasztalatából állt össze.

Márta évekig úgy élt, hogy minden este megszagolta Lajos kabátját, és minden hétvégén végignézte a garázst. Ha talált valamit, Lajos mindig tudott magyarázatot adni. Márta közben a lányuknak is azt mondta, hogy apa csak fáradt.

Amikor egyedül eljött hozzám, először csak arról akart beszélni, hogyan bizonyíthatná be, hogy Lajos iszik. Az első alkalmakon kiderült, hogy a bizonyítás már évek óta minden energiáját elveszi. A közös munka során fokozatosan abbahagyta az ellenőrzést, és elkezdte kimondani, amit lát, vita nélkül. Már nem mentette ki Lajost a családi eseményekről.

Lajos eleinte dühös volt. Aztán egy este, amikor Márta nyugodtan közölte, hogy a lányukkal elmennek a nagymamához, mert nem szeretne ittas emberrel vacsorázni, Lajos először nem vitatkozott. Néhány héttel később elment egy addiktológiai konzultációra. Ez még nem a történet vége, de Márta azóta úgy érzi, hogy újra a saját életét éli.

Gyakori kérdések

Mindig hazudik, aki alkoholista?

Nem mindenki, és nem mindig ugyanúgy. A tagadás és az elhallgatás viszont nagyon gyakori része a függőségnek, mert az ivó ember így védi az ivást és a saját önképét.

Szembesítsem a hazugságaival?

A bizonyítékok felsorakoztatása ritkán vezet beismeréshez. Hasznosabb, ha nyugodt pillanatban, vádaskodás nélkül mondja el, amit lát és amit érez, és megmondja, mit fog tenni Ön.

Mit mondjak a gyereknek?

Az életkorának megfelelő, egyszerű igazságot. Nem kell részleteket mondania, de ne tagadja le azt, amit a gyerek is lát. Elég annyi, hogy apa vagy anya most sokat iszik, ez nem a gyerek hibája, és a felnőttek foglalkoznak vele. Az alkoholista hazugságai mellett a gyereknek az segít a legtöbbet, ha legalább egy felnőttre számíthat, aki kimondja, ami van.

Segíthet a terápia, ha ő nem akar változni?

Igen, és nemcsak Önnek, hanem a függő családtagnak is. Rendszerszemléletben a család összefüggő egész: ha Ön a kapcsolataiban másképp reagál, a régi kör nem tud ugyanúgy működni tovább, és a rendszer kénytelen alkalmazkodni. A társának is másképp kell válaszolnia, akkor is, ha ő maga nem jön el. Ezért a hozzátartozó saját munkája gyakran az ivó családtagnál is elmozdulást indít el.