Képzelje el, hogy egy hétköznapi vita után otthon újra és újra lejátssza a fejében, mit kellett volna mondania. Este a fürdőszobában, másnap a villamoson. Minden körben kicsit jobb mondatot talál, de a helyzet nem mozdul. A pszichodráma abból indul ki, hogy az ilyen jeleneteket nem elég fejben forgatni. Érdemes őket egy biztonságos térben megjeleníteni, mások segítségével. Ott, ahol a test, a hang és a távolság is számít, olyasmi derülhet ki, amit a gondolkodás egyedül nem hoz elő.
Ezen az oldalon leírom, honnan ered a módszer, mi történik egy alkalmon, kik a szereplői, kinek ajánlom, és mikor nem ez a jó választás. A pszichodrámával pszichodráma-asszisztensként és képzésben lévő pszichodráma vezetőként dolgozom, önismereti csoportjainkat pszichodráma vezetővel közösen, szupervíziós háttérrel tartjuk.
Mi a pszichodráma?
A pszichodráma csoportos módszer, amely cselekvésen és átélésen keresztül dolgozik. Nem színház és nem szerepjáték a szó hétköznapi értelmében. Nincs forgatókönyv, nincs közönség, amelynek meg kell felelni, és nincs jó vagy rossz alakítás. A résztvevők a saját életükből hoznak helyzeteket: egy beszélgetést, ami elmaradt, egy döntést, ami előtt állnak, egy kapcsolatot, ami újra és újra ugyanott akad el. Ezek a helyzetek a csoportszoba egy kijelölt részén, a színpadon jelennek meg.
A különbség a beszélgetéshez képest egyszerűen megfogalmazható. Amikor elmeséljük, mi történt, kívülről nézzük magunkat. Amikor megjelenítjük, újra benne vagyunk, csak most van mellettünk valaki, aki megállíthatja a jelenetet, és van egy csoport, amelyik velünk együtt figyel. Ebből a kettősségből születnek a felismerések: egyszerre élni át valamit és rálátni.
Magyarországon a pszichodrámát terápiás és önismereti céllal is alkalmazzák. A kettő nem ugyanaz. A terápiás célú pszichodráma-csoportot pszichodráma pszichoterapeuta vezeti, és betegségek, tünetek kezelésére is szolgál. Az önismereti csoport egészséges felnőtteknek szól, akik jobban meg szeretnék érteni a saját működésüket, szerepeiket és kapcsolataikat. Az én csoportjaim önismereti csoportok.
Moreno és a módszer születése
A pszichodrámát Jacob Levy Moreno dolgozta ki a 20. század első felében. Moreno (1889–1974) orvos volt, Bécsben élt és dolgozott, és nagyon érdekelte, mi történik az emberek között, amikor spontán módon cselekszenek. 1922-ben Bécsben megalapította a Stegreiftheatert, a rögtönzött színházat. Itt a színészek nem betanult szöveget mondtak, hanem a pillanatban születő jeleneteket játszottak. Ebből a tapasztalatból nőtt ki az a felismerés, hogy a rögtönzés nemcsak művészeti forma, hanem az önismeret és a gyógyulás eszköze is lehet.
1925-ben Moreno az Egyesült Államokba emigrált, és ott dolgozta ki részletesen az elméletét. Ennek három nagy területe van: a szociometria, vagyis a csoporton belüli kapcsolatok vizsgálata, a csoportpszichoterápia és maga a pszichodráma. A három szorosan összetartozik. Moreno szerint az ember nem elszigetelt egyén, hanem kapcsolatok hálójában él, és a változás is ezekben a kapcsolatokban történik.
A magyar hagyomány
Magyarországon Mérei Ferenc (1909–1986) pszichológus honosította meg a pszichodrámát az 1970-es években. Moreno 1963-ban Budapesten is járt, és találkozott Méreivel. Mérei a hetvenes években pszichodráma-műhelyt hozott létre, ahol fiatal pszichológusokkal együtt dolgozták ki a módszer hazai gyakorlatát. Az ő munkájukra épül a mai magyar pszichodráma-képzés is, amelyet a Magyar Pszichodráma Egyesület gondoz.
Ez a háttér azért fontos, mert a pszichodráma Magyarországon nem divatos újdonság, hanem több évtizedes, szabályozott szakmai hagyomány. Megvannak a képzési lépcsői, a szupervíziós rendje és az etikai keretei. Aki pszichodráma-csoportba jelentkezik, jogosan kérdezheti meg, kik vezetik a csoportot, milyen végzettséggel, és milyen szakmai háttér áll mögöttük.
Mi történik egy pszichodráma-alkalmon?
Egy alkalom általában három nagy részből áll. A felépítése nem véletlen: fokozatosan vezet befelé, és fokozatosan hoz vissza.
Bemelegítés
Az elején a csoport megérkezik. Ez nemcsak azt jelenti, hogy mindenki leül, hanem azt is, hogy a nap, a munka, az út zaja lassan elcsendesedik. A bemelegítés lehet egy egyszerű kérdés körben, lehet mozgásos gyakorlat, vagy egy játékos feladat, amelyben a résztvevők egymáshoz képest helyezkednek el a térben. Közben kiderül, mi foglalkoztatja ma a csoportot, és ki az, aki szeretne a saját történetével dolgozni. Senkit nem jelölünk ki. A főszereplő mindig önként vállalja a munkát.
Játék
A játékban egy résztvevő, a protagonista, a saját helyzetét viszi színpadra. A vezető segítségével kiválasztja, melyik jelenettel dolgozzon, és kiket kér meg a csoportból, hogy a történetében szereplő embereket megjelenítsék. A jelenet nem pontos rekonstrukció. Elég, ha a lényege megvan. Gyakran egy jelenetből egy másik nyílik, például egy mai vitából egy régi családi emlék. A vezető kérdez, megállít, technikákat javasol, és figyel arra, hogy a protagonista ne menjen tovább, mint amennyit az adott pillanatban elbír.
Megosztás
A játék után a protagonista visszaül a körbe, és következik a megosztás, más néven sharing. Ilyenkor a csoport tagjai nem elemeznek és nem adnak tanácsot. Azt mondják el, mi érintette meg őket, mit ismertek fel a saját életükből abban, amit láttak. A protagonista így nem marad egyedül azzal, amit megmutatott, a többiek pedig saját tapasztalatként viszik haza a látottakat. Sokan éppen a megosztás miatt szeretik a pszichodrámát: kiderül, hogy amit szégyelltünk vagy egyedülinek hittünk, az másokban is ott van.
Az alkalom egy zárókörrel ér véget, ahol mindenki elmondhatja, hogyan megy el. A cél az, hogy senki ne vigyen haza nyitott sebet.
A szerepek: protagonista, segédszereplő, vezető, csoport
A protagonista a főszereplő, akinek a története megjelenik. Nem kell színészi tehetség, és nem kell előre tudni, mit akar mondani. Elég, ha van egy kérdése, egy elakadása, egy helyzete, amivel szeretne dolgozni. Egy alkalmon általában egy, ritkábban két protagonista dolgozik, a többiek más módon vesznek részt.
A segédszereplők a csoport tagjai, akiket a protagonista megkér, hogy megjelenítsenek valakit a történetéből: az anyját, a főnökét, egy volt társát, vagy akár egy belső hangot, egy félelmet. A segédszereplőnek sem kell színészkednie. A protagonista megmutatja, hogyan beszél és hogyan áll az, akit megjelenít, és ő ebből dolgozik. Gyakran a segédszereplő is sokat tanul a szerepéből, mert olyan nézőpontba kerül, amelyet a saját életében nem ismer.
A vezető, más néven rendező felelős a folyamatért. Ő figyel a protagonistára és a csoportra, ő javasol technikát, és ő dönti el, mikor kell megállni. Az önismereti csoportjainkat ketten vezetjük, pszichodráma vezetővel közösen, így mindig van, aki a játékra figyel, és van, aki a csoport többi tagjára.
A csoport a negyedik szereplő, és talán a legfontosabb. A csoport tagjai egyszerre tanúk, segítők és résztvevők. Amit a színpadon látnak, az a saját életükről is szól, és a megosztásban ezt vissza is adják.
Néhány technika röviden
A pszichodrámának sok technikája van. Hármat érdemes megemlíteni, mert ezek a leggyakoribbak.
A szerepcsere során a protagonista egy időre átül a másik ember helyére, és az ő hangján szólal meg. Ez sokszor meglepő: kiderül, hogy a másik helyéről másképp hangzanak a saját mondataink. Erről részletesebben a szerepcseréről szóló írásomban olvashat, amely egy kamasz és szülő konfliktusán mutatja meg, mi történik közben.
A duplázás azt jelenti, hogy egy csoporttag a protagonista mögé áll, és kimondja azt, ami a protagonistában ott van, de nem hangzik el. Ha a dupla mondata talál, a protagonista megismételheti a saját szavaival. Ha nem talál, egyszerűen nem veszi át.
A tükrözés során a protagonista kilép a jelenetből, és kívülről nézi, ahogy valaki más az ő helyén eljátssza ugyanazt. Ez akkor segít, ha valaki túlságosan benne van egy helyzetben ahhoz, hogy rálásson.
A pszichodrámából ismert eszközök a pár- és családterápiában is megjelennek. Az üres szék technika egy elmaradt beszélgetést tesz lehetővé, az eljátszatás a pár vagy a család tagjait kéri meg, hogy az ülésen beszéljenek egymással, a családszobor pedig testhelyzetekben mutatja meg a családi kapcsolatokat.
Kinek és mire jó a pszichodráma?
Az önismereti pszichodráma azoknak való, akik szeretnék jobban érteni, miért ismétlődnek bizonyos helyzetek az életükben. Akik észrevették, hogy a kapcsolataikban újra és újra ugyanabba a szerepbe kerülnek. Akik egy döntés előtt állnak, és szeretnék a lehetőségeket nemcsak végiggondolni, hanem kipróbálni. Akik kíváncsiak arra, hogyan látják őket mások, és mit tudnak adni egy csoportnak.
Sokan azért jönnek, mert az egyéni beszélgetésben már sok mindent megértettek, de úgy érzik, a megértés még nem változtatott a működésükön. A pszichodrámában a felismerés gyakran a testben és a kapcsolatban születik meg, nem csak a fejben. Másoknak a csoport közössége a fontos: hogy kiderül, nincsenek egyedül.
Egy kitalált, de jellegzetes példa. Egy negyvenes nő, nevezzük Ritának, azzal jön, hogy a munkahelyén mindig ő vállalja el a plusz feladatokat, aztán otthon dühös és kimerült. Ezt pontosan tudja magáról, sokat beszélt is róla. A játékban egy hétfő reggeli megbeszélést jelenít meg, ahol a főnöke újabb feladatot ad neki. A vezető megkéri, hogy a jelenet közben álljon meg, és nézzen körül. Rita ekkor veszi észre, hogy a teremben, amit felépített, a főnöke mögött az apja is ott áll, akit gyerekként soha nem mert cserben hagyni. Nem a vezető mondja ki ezt az összefüggést, hanem ő látja meg. A következő hetekben nem lesz belőle más ember. De az első alkalommal, amikor egy kérésre azt mondja, hogy ezt most nem tudja vállalni, tudja, honnan jön a gombóc a torkában.
A pszichodrámában tehát nem kívülről kap valaki magyarázatot. A saját helyzetét látja meg más szögből, a csoport pedig abban segít, hogy ezt a pillanatot ne kelljen egyedül megélnie.
A pszichodráma nem ígér gyors megoldást. Egy alkalom is megmozdíthat valamit, de a valódi változáshoz idő kell, ezért a zárt csoport hosszabb folyamat.
Mikor nem ez a jó választás?
Vannak helyzetek, amikor a pszichodráma nem a megfelelő első lépés. Friss krízisben, például közvetlenül egy haláleset, egy válás vagy egy súlyos esemény után, általában az egyéni segítség a biztonságosabb. Ha valaki súlyos lelki állapotban van, ha a mindennapjait nagyon nehezen tudja ellátni, vagy ha orvosi kezelésre szorul, az önismereti csoport nem helyettesíti az orvosi és pszichoterápiás ellátást. Ha bántalmazó kapcsolatban él, előbb a biztonságáról kell gondoskodni.
Akkor sem ez a jó út, ha valaki egy közös párkapcsolati vagy családi elakadásra keres megoldást. Az önismereti csoportban mindenki a saját mintájával dolgozik, a partnere vagy a családja nincs jelen. Ilyenkor a párterápia vagy a családterápia segít többet, egyéni kérdésekben pedig az egyéni konzultáció. Ha nem biztos benne, melyik illik Önhöz, egy előzetes beszélgetésben együtt is átgondolhatjuk.
Biztonság és keretek
A pszichodráma erős módszer, ezért a keretek nem formaságok. A csoportjainkat pszichodráma vezetővel közösen tartjuk, és szupervíziós háttérrel dolgozunk, ami azt jelenti, hogy a munkánkat tapasztalt szakember kíséri.
A csoportban titoktartás érvényes. Ami a csoportban elhangzik, az ott marad. Ezt az első alkalmon mindenki vállalja.
A részvétel önkéntes. Senkinek nem kell protagonistává válnia, senkinek nem kell olyan szerepet vállalnia, amelyet nem szeretne, és bármikor lehet nemet mondani. Sokan attól tartanak, hogy a pszichodrámában szerepelni kell. Nem kell. Aki csak figyel, az is része a munkának, és gyakran ő is sokat visz haza.
A fokozatosság szintén a biztonság része. A bemelegítés, a játék és a megosztás sorrendje arra szolgál, hogy mindenki a saját tempójában jusson közelebb ahhoz, amivel dolgozni szeretne, és biztonságban térjen vissza.
Miben más, mint a családállítás, a drámapedagógia vagy a bibliodráma?
A pszichodrámát gyakran összekeverik rokon módszerekkel. A hasonlóság valódi, a különbségek mégis fontosak.
A családállítást Bert Hellinger dolgozta ki, és a kidolgozásakor többek közt a pszichodrámából is merített. Ott azonban a vezető értelmezése és a helyettesítők érzései állnak a középpontban, és a munka gyakran egyszeri alkalom. A pszichodrámában a protagonista saját élménye a mérce, és a csoport hosszabb ideig együtt marad. Én nem végzek családállítást. Ha érdekli a különbség, a családállításról szóló írásomban részletesen leírtam, mi történik egy állításon.
A drámapedagógia a dráma eszközeit nevelési és tanulási célra használja, jellemzően iskolában, gyerekekkel és fiatalokkal. A fókusz a tanuláson, a közösségen és a kifejezésen van, nem a személyes élettörténeten.
A bibliodráma bibliai történeteket jelenít meg, és a résztvevők a szereplők helyébe lépve keresik, mit mond nekik ma a történet. Közel áll a pszichodrámához, de a kiindulópontja egy közös szöveg, nem a résztvevő saját élethelyzete.
Hogyan lehet kipróbálni?
Aki még soha nem járt pszichodráma-csoportban, annak a Pszichodráma Élményest a legegyszerűbb kezdés. Egy négyórás esti alkalom, 12–18 fővel, ahol saját élményen keresztül ismerheti meg a módszert, anélkül hogy egy hosszabb csoport mellett el kellene köteleződnie. Nem terápiás alkalom, hanem önismereti este, és itt sem kell szerepelnie.
Akit megszólít a módszer, annak a zárt önismereti csoport a következő lépés. A januárban induló pszichodráma csoportunk havonta egy alkalommal, pénteki napokon találkozik, állandó tagokkal. Az előjelentkezés nem kötelez semmire, a csatlakozás előtt mindenkivel személyesen is beszélünk.
Gyakori kérdések
Kell előzetes tapasztalat a pszichodrámához?
Nem. A legtöbben úgy érkeznek, hogy legfeljebb olvastak róla. A bemelegítés és a vezetők abban segítenek, hogy a módszer lépésről lépésre váljon ismerőssé.
Terápia a pszichodráma?
Lehet terápia is, de nem minden pszichodráma-csoport terápiás. Az általunk tartott csoportok önismereti csoportok, amelyek egészséges felnőtteknek szólnak. Betegség kezelésére terápiás csoport vagy egyéni pszichoterápia való.
Mi van, ha nem szeretnék főszereplő lenni?
Nem kell. Lehet segédszereplő, lehet figyelő, és a megosztásban mindenki részt vesz. Sokan csak több alkalom után vállalnak saját játékot, és van, aki soha. Ez is rendben van.
Mennyire titkos, ami a csoportban elhangzik?
A csoportban titoktartás érvényes, ezt minden tag vállalja. A csoporton kívül senki nem beszél arról, ki mit hozott és mi történt vele.
Egyedül is jelentkezhetek?
Igen. A legtöbben egyedül érkeznek, és a csoport tagjai jellemzően nem ismerik egymást. Ez segít abban, hogy mindenki szabadon beszélhessen.