A segítségkéréssel nem kell megvárni a fizikai, anyagi vagy kapcsolati összeomlást. Ha a szerhasználat vagy kényszeres viselkedés egyre több helyzetet irányít, a korai állapotfelmérés csökkentheti a további károk kockázatát. Hozzátartozóként akkor is kérhet saját konzultációt, ha az érintett még nem akar segítséget.
A korai figyelmeztető jelek
- egyre több idő vagy pénz fordul a szerre vagy viselkedésre;
- ismétlődően meghiúsulnak a csökkentésre tett kísérletek;
- titkolózás, hangulatingadozás vagy családi konfliktus jelenik meg;
- romlik az alvás, a koncentráció vagy a munkavégzés;
- a hozzátartozók életét állandó ellenőrzés és készenlét tölti ki.
Az első stabilizáló lépések
Érdemes rövid időkeretben gondolkodni, megfigyelni a kiváltó helyzeteket, csökkenteni a szerhez vagy viselkedéshez való hozzáférést, és előre kijelölni egy elérhető támogató személyt. Ezek a lépések nem helyettesítik az állapotnak megfelelő ellátást.
Milyen segítség illeszkedhet a helyzethez?
Az első konzultáció segíthet tisztázni a probléma súlyosságát, a testi és lelki kockázatokat, valamint a családi környezet szerepét. Szükség esetén orvosi, pszichiátriai, pszichológiai, rehabilitációs vagy önsegítő ellátás felé kell továbblépni.
A változás üteme személyenként eltér. A reális cél nem a gyors ígéret, hanem egy biztonságos és követhető következő lépés meghatározása.
Ne várjon addig, amíg a helyzet tovább romlik
Kérjen segítséget saját maga számára, amíg nem késő. Ha Ön hozzátartozó, akkor sem kell megvárnia, hogy a függő családtag felismerje a problémát vagy készen álljon a segítségkérésre.
A közös munkát Önnel is elkezdhetjük. Az Ön határainak, reakcióinak és kommunikációjának változása a család egészének működésére hat — és új helyzetet teremthet a függő hozzátartozó számára is.
Több mint tíz éve dolgozom párokkal, családokkal és függőséggel érintett emberekkel. Abban segítek, hogy átlássuk a kialakult helyzetet, megtaláljuk az Ön számára vállalható következő lépést, és ne kelljen egyedül cipelnie ennek a terhét.
