Este öt óra húsz van. Petra a ház kapuja előtt áll, a kaputelefon gombja már ott van az ujja alatt, de még nem nyomja meg. Tíz perc múlva kezdődik az első pszichodráma-alkalom, amire valaha jelentkezett, és most, az utolsó percekben minden kérdés egyszerre jut eszébe. Mi van, ha ki kell állnia a többiek elé? Mi van, ha sírni fog? Mi van, ha mindenki más tudja, mit kell csinálni, csak ő nem? Petra kitalált szereplő, több hasonló érkezésből raktam össze. A kapu előtti perc viszont nagyon is valódi, szinte mindenki átéli valamilyen formában.
Mitől tartanak az emberek egy pszichodráma-alkalom előtt
A félelmek meglepően hasonlók. Ritkán szólnak magáról a módszerről. Sokkal inkább arról, hogy mi lesz velünk egy idegen csoport előtt.
A leggyakoribb a szerepléstől való tartás. A pszichodráma szóban benne van a dráma, és sokan iskolai színjátszásra, kínos felolvasásra gondolnak. Mintha az este arról szólna, ki mennyire ügyesen játszik.
A második az, hogy túl sok derül ki. Hogy valaki rákérdez valamire, amiről nem akar beszélni, és nem lesz hová hátrálni.
A harmadik a sírástól való félelem, vagy általában attól, hogy elveszíti az uralmát az érzései felett mások szeme láttára.
Van egy csendesebb félelem is, amit kevesebben mondanak ki: hogy nem lesz elég érdekes. Hogy a többieknek „igazi” problémáik vannak, neki meg csak ez a furcsa, megfoghatatlan elakadás.
Ezek a félelmek érthetők, senkit nem kell lebeszélni róluk. Érdemes inkább komolyan venni őket, mert sokat elárulnak. Aki attól tart, hogy túl sok derül ki, annak a határai fontosak. Aki attól, hogy nem lesz elég érdekes, az talán máshol is ismeri ezt az érzést. Egy jól vezetett csoportban ezek a félelmek nem akadályok, hanem az első, óvatos témák. Nézzük meg, mi történik valójában.
Az első negyedóra: ráhangolódás
Petra végül megnyomja a gombot. Fent körben elhelyezett székeket talál, néhány ember már ül, mások a kabátjukat akasztják fel. Senki nem kérdez tőle semmit, azon kívül, hogy kér-e egy pohár vizet.
Az este bemelegítéssel indul. Ez nem torna, hanem lassú ráhangolódás: bemutatkozás, rövid kérdések, mozgás a térben, egyszerű feladatok, amelyekben senki nem áll egyedül a középpontban. Előfordul például, hogy a résztvevők a terem egyik végétől a másikig sorba állnak aszerint, mennyire érzik magukat otthon aznap este. Senkinek nem kell megindokolnia, hová állt.
Ennek a szakasznak az a dolga, hogy a csoport csoporttá váljon, és mindenki megérezze a saját tempóját. Ilyenkor sokan észreveszik, hogy a mellettük ülő ugyanúgy szorong, mint ők. Ez már önmagában sokat old.
A vezetők ebben a szakaszban arra is figyelnek, ki mennyit bír. Ha egy feladat valakinek túl sok, mondhatja, hogy most kimarad, és ezt senki nem teszi szóvá. Az első alkalmon sokan éppen ezt tanulják meg: hogy itt lehet nemet mondani, és ettől nem esik ki az ember a körből.
Mi történik a játékban, és ki dönt róla
A bemelegítés után jön a játék, a munkafázis. A teremnek egy kijelölt része lesz a színpad. Itt jelenik meg valakinek a története: ő a protagonista, vagyis a főszereplő. A többiek segédszereplőként léphetnek be a jelenetbe, ha a protagonista felkéri őket, a csoport többi tagja pedig figyel és jelen van.
Két dolgot érdemes tudni erről a részről. Az egyik, hogy a protagonista önként vállalkozik. Senkit nem jelölnek ki, senkit nem hívnak a színpadra akarata ellenére. A másik, hogy a protagonista a saját témájával dolgozik, olyan mélységben, amilyenben ő szeretne. Ha meg akar állni, megáll.
Hogy pontosan mi történik egy jelenetben, azt nehéz előre leírni, mert minden történet másképp bomlik ki. Előfordul szerepcsere, amikor a főszereplő átül a másik ember helyére, és onnan beszél. Előfordul tükrözés, amikor kívülről látja, ahogy valaki más eljátssza őt. Ezek a pillanatok sokszor egészen csendesek.
Petra azon az estén egy idősebb férfi jelenetét nézte, aki a lányával való veszekedését hozta. Semmi köze nem volt Petra életéhez, legalábbis elsőre. Aztán amikor a férfi szerepcserében a lánya székébe ült, és onnan válaszolt, Petra azon kapta magát, hogy a saját apjára gondol. Nem szólt. Csak figyelt, és érezte, hogy valami megmozdult. A módszerről és a történetéről bővebben a mi a pszichodráma oldalon írtam.
Szerepelni nem kötelező
Petra az első estéjén nem lett főszereplő. A legtöbb újonnan érkező nem lesz az. Egyszer segédszereplőnek kérték fel: egy másik résztvevő történetében a szomszéd néni szerepét kapta, mindössze két mondattal. Később azt mondta, ez a két mondat többet mozdított benne, mint gondolta volna.
Ez gyakori. A csoportban sokszor látom, hogy aki „csak” figyel, az is dolgozik. Ül a körben, nézi a másik ember jelenetét, és egyszer csak a saját anyja, a saját főnöke, a saját régi gyerekszobája jut eszébe. Nem kell kimondania. Elég, ha észreveszi.
Ezért mondjuk az Élményestről is, hogy nem kell szerepelni. Lehet végig a kör szélén ülni, figyelni, és csak annyit mondani, amennyit valaki szeretne.
A megosztás: tanács helyett saját történetek
A játék után a csoport visszaül a körbe. Ez a megosztás, a szakmában sokszor angolul, sharingként emlegetik. Itt senki nem értelmezi és nem elemzi a főszereplőt. Senki nem mondja meg neki, mit kellene csinálnia. A résztvevők azt osztják meg, ami a jelenet közben bennük megmozdult, a saját életükből.
Sokan ezt a részt érzik a legmeglepőbbnek. A protagonista, aki az előbb a legsérülékenyebb volt a teremben, most azt hallja, hogy a többiek is ismerik ezt az érzést. Nincs egyedül vele.
Egy pszichodráma-alkalom felépítése tehát nagyjából ez:
- bemelegítés, ráhangolódás a csoportra és önmagunkra,
- játék, amelyben egy protagonista története megjelenik a színpadon,
- megosztás, ahol a többiek a saját élményüket mondják el,
- zárókör, amelyben mindenki mondhat egy mondatot arról, mit visz haza.
Az este a zárókörrel véget ér, de a hatása nem mindig. Hazafelé, vagy másnap reggel sokszor előjön egy kép, egy mondat, egy emlék. Van, aki fáradtnak érzi magát, más könnyebbnek, megint más egyszerűen csak csendesebbnek. Ez mind rendben van. Petra azt mesélte, hogy másnap felhívta az anyját, ok nélkül, csak úgy. Nem tudta volna megmondani, miért.
Mikor nem ez a jó első lépés
Az önismereti pszichodráma nem terápia, és nem is helyettesíti. Ha valaki éppen friss krízisben van, nemrég veszítette el egy közeli hozzátartozóját, súlyos lelki állapotban van, vagy erőszak érte, akkor egy csoportos önismereti este nem a megfelelő hely. Ilyenkor egyéni segítség kell, szükség esetén orvos. Ez nem kizárás, csak sorrend: először a biztonság, a csoport később is ott lesz.
Akkor is érdemes megállni egy pillanatra, ha valaki azért jönne, mert egy konkrét kapcsolati vagy családi konfliktust szeretne rendezni. Erre a párterápia vagy egy egyéni konzultáció sokszor jobb keret.
Ha bizonytalan abban, készen áll-e, van egy csendes próba, amit egyedül is elvégezhet. Vegyen elő egy papírt, és írja le, mitől tart a legjobban az első este kapcsán. Utána írja mellé, mire lenne szüksége ahhoz, hogy ez a félelem kisebb legyen. Ezt a papírt senkinek nem kell megmutatnia. Sokszor már az segít, hogy a félelem szavakat kap.
Miért az Élményest az első lépés
Petra egy Élményestre érkezett. Ez egyetlen, négyórás este 17:30-tól 21:30-ig, 12–18 fővel. Nem terápiás alkalom, hanem önismereti élmény, és arra való, hogy valaki kockázat nélkül megnézze, milyen belülről a pszichodráma. A csoportjainkat pszichodráma vezetővel közösen, szupervíziós háttérrel tartjuk, én pszichodráma-asszisztensként és képzésben lévő pszichodráma vezetőként veszek részt bennük.
Egy este elég ahhoz, hogy a kapu előtti kérdések helyére tapasztalat kerüljön. Aki utána folytatná, annak ott a januárban induló zárt önismereti csoport, amely havonta egy pénteki napon találkozik, és ahol ugyanazok az emberek hosszabb folyamatban dolgoznak együtt. Az előjelentkezés nem kötelez semmire, előtte mindig van egy személyes beszélgetés. Aki nem, az is tudja már, mi van a kapu mögött. Az estéről részletesebben az Élményest oldalán olvashat.
Gyakori kérdések
Kell valamivel készülnöm előre?
Nem. Kényelmes ruha elég. Hozott témára sincs szükség, a bemelegítés közben mindenkinek kiderül, mivel van aznap.
Mi van, ha elsírom magam?
Akkor elsírja magát. A csoportban ez gyakran előfordul, és senki nem kéri, hogy megmagyarázza. A vezetők figyelnek arra, hogy ne maradjon egyedül vele.
Elmondhatják a többiek, amit hallottak?
A csoport első közös megállapodása a titoktartás: ami a teremben elhangzik, ott marad. Ezt mindenki az este elején vállalja.
Ha egyszer eljöttem, el kell köteleznem magam?
Nem. Az Élményest egyalkalmas. Hogy utána mi lesz, az az Ön döntése.
Jelentkezzen a januárban induló pszichodráma csoportunk várólistájára
Januárban zárt önismereti pszichodráma csoport indul, havonta egy alkalommal, pénteki napokon. Ha szeretne ott lenni, adja meg az adatait, és az induló csoport részleteit elsőként Önnek küldjük el. A várólistára jelentkezés nem kötelez semmire.
Ha előbb csak kipróbálná a módszert, a Pszichodráma Élményestre is örömmel várjuk.