A bemelegítés véget ért, a kör elcsendesedik. A vezető megkérdezi, ki szeretne ma dolgozni. Hosszú másodpercekig senki nem mozdul. Aztán valaki lassan felemeli a kezét, inkább csak félig, mintha még vissza is vehetné. Ebben a pillanatban születik meg a protagonista: az a csoporttag, akinek a története aznap este a színpadra kerül.
A szó görög eredetű, a színházban a főszereplőt jelenti. A pszichodrámában ugyanezt jelenti, egy fontos különbséggel. Itt senki nem kap kész szöveget. A protagonista a saját életéből hoz egy helyzetet, és a játék alatt ő dönti el, mi történik a színpadon. Ebben a cikkben arról írok, hogyan lesz valaki protagonista, mit él át közben, és mi történik vele, amikor a játék véget ér. Ha előbb az egész módszerről olvasna, a pszichodráma alapjairól szóló oldalon részletesebben bemutatom.
Hogyan lesz valaki protagonista?
Az első és legfontosabb szabály az önkéntesség. Senkit nem lehet a színpadra küldeni. Aki aznap nem akar dolgozni, az nem fog, és ezt senki nem teszi szóvá.
Sokszor többen is jelentkeznek. Ilyenkor a csoport választ. Ennek egyik formája, hogy aki szeretne dolgozni, röviden elmondja, mi foglalkoztatja, a többiek pedig odaállnak ahhoz, akinek a témája hozzájuk a legközelebb van. Ez a mozdulat a szociometriából jön, abból a gondolkodásból, amelyet Jacob Levy Moreno a csoportok belső kapcsolatainak megértésére dolgozott ki. Egyszerűbben: a csoport megmutatja, melyik történet szól aznap a legtöbbjüknek.
A választás nem verseny. Aki most nem lett protagonista, az nem vesztett. A csoportban gyakran látom, hogy akinek a témája egyszer háttérbe szorult, egy későbbi alkalommal sokkal érettebben, tisztábban hozza vissza. Néha pedig kiderül, hogy a választott protagonista játéka az ő kérdésére is felelt valamit.
Mit él át a protagonista a játékban?
A következő történet kitalált, több hasonló helyzetből összerakva.
Enikő harmincnyolc éves, két gyereke van, és azt mondja, hetek óta nem tud aludni egy beszélgetés miatt, amely meg sem történt. Az anyjával kellene beszélnie arról, hogy karácsonykor nem náluk lesznek. Minden alkalommal, amikor felhívja, végül másról beszélnek.
A vezető nem kér tőle hosszú magyarázatot. Azt kéri, mutassa meg, hol szokott telefonálni. Enikő berendezi a színpadot: itt a konyhapult, ott az ablak, a telefon a kezében. Már ettől megváltozik a hangja. Amíg a körben ült, a helyzetről beszélt. Most benne van.
Ez a pszichodráma egyik alapja. A protagonista nem elmeséli a történetét, hanem újra megéli, jelen időben, egy biztonságos keretben. A színpad a térnek csak egy kijelölt része, mégis más ott állni, mint a székben ülni. Sokan meglepődnek, hogy egy szőnyegre lépve milyen hamar előjönnek azok az érzések, amelyeket otthon gondosan elkerülnek.
A játék közben a vezető technikákat ajánl fel. Enikő egy ponton helyet cserél az anyját játszó csoporttaggal, és az anya székéből hallja a saját mondatait. Erről a lépésről külön írtam a szerepcseréről szóló cikkben. Enikő ott, az anyja helyén ülve mondja ki először, hogy az anyja talán nem haragudna, hanem félne. Nem biztos, hogy így van. De ez a mondat valami újat mozdít meg benne.
Segédszereplők: akik a protagonista mellé állnak
A protagonista nincs egyedül a színpadon. Ő választja ki a csoportból azokat, akik a történet többi szereplőjét játsszák: az anyát, a férjet, egy régi tanárt, néha egy érzést vagy egy belső hangot. Őket hívjuk segédszereplőknek, a szakirodalom régebbi szóhasználatában segédénekeknek.
A segédszereplő dolga, hogy a protagonista szolgálatában álljon. Nem a saját verzióját játssza egy anyáról, hanem azt, amit Enikő megmutat. Ezért a játék elején a protagonista szerepcserével vagy pár mondattal megmutatja, hogyan beszél, hogyan áll, mit szokott mondani az a személy.
Előfordul, hogy egy segédszereplő mond valamit, ami nem is hangzott el, mégis talál. Ilyenkor a protagonista eldöntheti, hogy ez igaz-e rá. Ha nem, a vezető kijavíttatja. Ha igen, abból gyakran a játék egyik legerősebb pillanata lesz. A segédszereplőnek is jár valami ebből: sokszor a saját életéből ismer rá egy-egy mondatra, és ezt később, a megosztásban el is mondhatja. Így a szerep, amelyet a protagonista kedvéért vállalt, neki is mutat valamit.
Egy segédszereplő mellett állhat a duplázó is, aki a protagonista mögé lépve kimondja azt, amit ő talán csak érez. Enikő esetében ez egy egyszerű mondat volt: „Elfáradtam abban, hogy mindig én alkalmazkodom.” Enikő bólintott, és megismételte. A saját szájából már másképp hangzott.
Nem kell színésznek lenni
Az első találkozáskor sokan ettől tartanak a leginkább. Rossz a szövegmondásuk, zavarba jönnek, ha figyelik őket, és nem tudnak rögtönözni. Ez teljesen rendben van.
A pszichodrámában senki nem néz előadást. Nincs taps, nincs jó vagy rossz alakítás. A protagonistától senki nem várja, hogy szépen fogalmazzon. Elég, ha azt mondja, ami eszébe jut, akkor is, ha az csak annyi: „Nem tudom.” A vezető ebből is tud továbblépni.
A segédszereplőkre is ugyanez igaz. Akit felkérnek, az nem fellép, hanem segít. Ha kényelmetlen neki a szerep, nemet mondhat, és ez senkinek nem okoz gondot. Aki pedig még csak ismerkedne azzal, hogyan működik ez a gyakorlatban, annak a Pszichodráma Élményest jó kezdés: egyalkalmas önismereti este, ahol nem kell szerepelni, elég jelen lenni.
A vezető felelőssége a protagonista mellett
A protagonista a saját történetét hozza, de a játékot nem egyedül viszi. A vezető, a pszichodráma nyelvén a rendező, végig figyel rá. Ő dönti el, mikor lassít, mikor kér egy szerepcserét, és mikor áll meg.
A csoportjainkat pszichodráma vezetővel közösen tartjuk, szupervíziós háttérrel. Pszichodráma-asszisztensként és képzésben lévő pszichodráma vezetőként azt tapasztalom, hogy a vezető munkájának nagy része láthatatlan. Nem az a dolga, hogy minél erősebb jelenetet hozzon létre. Az a dolga, hogy a protagonista ne menjen messzebb, mint amennyit aznap el tud vinni. Egy önismereti csoportban ez különösen fontos, mert az nem terápia, és nem is akar annak látszani.
Ez a figyelem a protagonista felé is üzen valamit. Enikőnek nem kell egyedül eldöntenie, mennyit bír. Nyugodtan mondhatja, hogy elég, és a játék ott véget ér. Gyakran épp ez az engedély teszi lehetővé, hogy tovább merjen menni.
Ami a játék után következik
Amikor a jelenet véget ér, a protagonista nem marad egyedül a színpadon. A segédszereplők kilépnek a szerepükből, néha szó szerint is, megrázzák a vállukat, kimondják a saját nevüket. Ezután mindenki visszaül a körbe.
Ekkor jön a megosztás, amelyet a pszichodrámában sharingnek is neveznek. A csoporttagok nem elemzik Enikő történetét, és nem adnak tanácsot. Azt mondják el, mit érintett meg bennük a játék a saját életükből. Valaki az apjára gondolt, valaki a saját karácsonyaira. Enikő ebből azt kapja, hogy nincs egyedül. Amit a színpadon mutatott meg, az mások életében is ott van.
Ez a pillanat a visszatérésről is szól. A protagonista egy ideig a figyelem középpontjában volt, most újra a csoport egyik tagja. A zárókörben már csak egy-egy mondat hangzik el, és mindenki kicsit könnyebben áll fel, mint ahogy leült.
Hogy mi marad meg egy ilyen estéből, az ritkán derül ki azonnal. Enikő talán felhívja az anyját a következő héten. Talán nem. Az biztos, hogy már tudja, hogyan hangzik a saját mondata, ha egyszer kimondja.
Amikor máshol kezdődik a segítség
Nem minden élethelyzetnek való egy önismereti csoport. Ha valaki friss krízisben van, akut gyászt él meg, súlyos lelki állapotban van, vagy erőszakos kapcsolatban él, akkor először egyéni segítségre van szüksége, és ha kell, orvosra. Egy csoport ilyenkor túl sok lehet, és ez nem gyengeség.
Ha a nehézség inkább a kapcsolatban van, és mindkét fél kész dolgozni rajta, sokszor a párterápia a jobb út. A pszichodráma nem helyettesíti, hanem más irányból közelít.
Otthonra legfeljebb egy csendes gondolatkísérletet javaslok. Ha van egy beszélgetés, amely Önnek is régóta halasztódik, írja le egy papírra azt az egy mondatot, amelyet szeretne kimondani. Nem kell elküldenie, nem kell senkinek megmutatnia. Elég, ha egyszer leírva látja.
Gyakori kérdések
Kötelező protagonistának lenni, ha csoportba járok?
Nem. Van, aki sok alkalmon át csak segédszereplő vagy figyelő csoporttag, és így is sokat visz haza. A protagonista szerepe mindig önkéntes.
Mi történik, ha a játék közben elakadok?
A vezető ezt észreveszi, és segít. Lassíthat, kérhet egy szerepcserét, vagy egyszerűen megkérdezi, hogyan tovább. Az is rendben van, ha ott ér véget a játék.
Láthatják a többiek, hogy sírok?
Előfordul, hogy valaki elérzékenyül a színpadon. A csoport ezt nem figyeli, hanem kíséri. A megosztásban senki nem kommentálja, csak a saját élményét mondja el.
Jelentkezzen a januárban induló pszichodráma csoportunk várólistájára
Januárban zárt önismereti pszichodráma csoport indul, havonta egy alkalommal, pénteki napokon. Ha szeretne ott lenni, adja meg az adatait, és az induló csoport részleteit elsőként Önnek küldjük el. A várólistára jelentkezés nem kötelez semmire.
Ha előbb csak kipróbálná a módszert, a Pszichodráma Élményestre is örömmel várjuk.