„Ez valami trükk?”
Amikor egy párnak először mondom, hogy a következő hétre azt kérem, veszekedjenek minden este húsz percig, de csak a konyhában, általában hosszú csend a válasz. Aztán jön a kérdés, hogy ez valami trükk-e. Vagy hogy most komolyan mondom-e. Hiszen éppen azért jöttek, hogy ne veszekedjenek. A paradox terápia egyik legismertebb eszközéről, a tünetelőírásról van szó.
A kérdés jogos, és komolyan kell venni. A tünetelőírás, vagy más néven paradox feladat, valóban furcsán hangzik. A terapeuta nem a probléma megszüntetését kéri, hanem azt, hogy a problémás viselkedés szándékosan, meghatározott időben és módon történjen. Trükk viszont nem, legalábbis ha jól csinálják. Meg lehet magyarázni, miért működhet, és azt is, mikor nem szabad használni.
Honnan származik?
A tünetelőírás a paradox beavatkozások közé tartozik. A stratégiai és a rövid terápiás irányzatokban dolgozták ki, elsősorban Jay Haley, valamint Paul Watzlawick és a kaliforniai Palo Altóban működő Mental Research Institute munkatársai. Haley sokat tanult Milton Erickson amerikai pszichiátertől, aki szokatlan, a kliens saját logikájára épülő feladatairól volt ismert. Rokon gondolatot Viktor Frankl bécsi pszichiáter is megfogalmazott. Ő paradox intenciónak nevezte, amikor valaki szándékosan akarja azt, amitől fél.
Ezek a terapeuták abból indultak ki, hogy bizonyos problémákat éppen a megoldásukra tett kísérletek tartanak fenn. Minél jobban próbálja valaki elkerülni, annál biztosabban bekövetkezik. Ugyanebből a körből, a Palo Altó-i csoportból ered az átkeretezés módszere is.
Miért működhet a paradox terápia?
Aki próbált már egy álmatlan éjszakán mindenáron elaludni, ismeri ezt a jelenséget. Minél jobban akarja, annál ébrebb lesz. Az alvást nem lehet akarattal előidézni, és a figyelem, amelyet rá fordítunk, éppen hogy elűzi. Sok családi és párkapcsolati probléma is így működik. A veszekedést próbálják elkerülni, ezért mindenki feszülten figyeli, mikor kezdődik. Ez a feszült figyelés aztán maga is kiváltja.
Az első dolog, amit a tünetelőírás tesz, hogy megváltoztatja a tünet természetét. A tünetek többnyire akaratlannak tűnnek. „Nem tudunk nem veszekedni.” „Egyszerűen rám tör.” Ha a viselkedés előírt feladattá válik, akkor ami eddig történt velük, azt most ők teszik. Ez apró különbségnek tűnik, de visszaadhat valamennyi kontrollt. Aki szándékosan veszekszik húsz percig egy kijelölt helyen, megtapasztalja, hogy a veszekedés elkezdhető és abbahagyható.
A második, hogy kiveszi a helyzetet a küzdelemből. Ha a feladat az, hogy veszekedjenek, akkor nem kell egész nap azon aggódni, mikor tör ki a vita. Az ördögi kör egyik eleme, a feszült várakozás, így kiesik.
A harmadik ok a feladat kétféle kimenetele. Ha a pár végrehajtja, azt tapasztalja meg, hogy a veszekedés irányítható, időben és térben keretek közé szorítható. Ha nem hajtja végre, mert nem megy, vagy mert nevetségesnek érzi, akkor azon az estén nem veszekedtek. Mindkét eset új tapasztalat, és mindkettőből lehet dolgozni.
Van egy negyedik, kevésbé komoly, de nagyon is fontos hatás. A kijelölt idő és hely miatt a helyzet gyakran furcsává, akár mulatságossá válik. Nehéz komolyan veszekedni valakivel, akivel az imént néztük meg az órát, hogy el lehet-e már kezdeni. Ettől a felek egy kicsit kívülről is látják magukat.
Hogyan adok ki egy ilyen feladatot?
Paradox feladatot soha nem adok az első ülésen. Előbb részletesen meg kell ismernem a problémát, a családot és a kockázatokat. Tudnom kell, mit próbáltak már, hogyan zajlanak a viták, van-e bennük fenyegetés, félelem vagy tettlegesség. Szupervízióban is átbeszélem, mielőtt kiadok egy ilyen feladatot. Csak ha mindez rendben van, akkor mérlegelem, hogy egyáltalán szóba jöhet-e.
A feladatot mindig nagyon pontosan fogalmazom meg. Mit, mikor, hol, mennyi ideig. A családnak érthető indoklással adom ki, például így: „Szeretném, ha jobban megértenénk, hogyan zajlanak ezek a viták. Ezért azt kérem, hogy a következő alkalomig…” Az indoklás nem hazugság. Valóban szeretném megérteni, és a feladat valóban sokat megmutat.
A pár sokszor bizalmatlanul fogadja a feladatot, és ez rendben van. Nem kell hinniük benne ahhoz, hogy kipróbálják. Azt kérem, hogy tekintsék megfigyelésnek, nem gyógymódnak.
A következő ülésen részletesen megbeszéljük, mi történt. Sikerült-e, mit éreztek közben, mi volt nehéz, mi volt meglepő. Ha a feladat nem segített, vagy kellemetlen érzéseket hozott, módosítom vagy elhagyom. Egy paradox feladatot sem kell mindenáron végigcsinálni. Hasonlóan pontos keretet és utánkövetést igényel a milánói iskola páros–páratlan napok rituáléja is.
Manipuláció-e?
A paradox terápiát és beavatkozásait a szakmán belül is sokan bírálták. A leggyakoribb kifogás az, hogy a terapeuta a kliens feje fölött, tudta nélkül próbál hatni rá, és ez nem fér össze a nyílt, egyenrangú együttműködéssel. Ezt a kritikát én is komolyan veszem. Ezért soha nem adok olyan feladatot, amelynek az indoklása valótlan, és ha valaki rákérdez, elmondom, mire számítok tőle. Tapasztalatom szerint a feladat ettől nem veszít az erejéből. A pároknak nem kell becsapva lenniük ahhoz, hogy megtapasztalják, milyen szándékosan csinálni azt, ami eddig magától történt.
Azt is el kell mondanom, hogy ez a módszer a mai családterápiás gyakorlatban ritkábban használt eszköz, mint néhány évtizede. Sok helyzetben vannak egyszerűbb, kockázatmentesebb utak, és én is ezekkel kezdem. A tünetelőírás akkor kerül szóba, ha a közvetlen megoldások már sokszor kudarcot vallottak, és a pár maga is érzi, hogy a próbálkozásai csak rontanak a helyzeten.
A kliensek belső élménye is sokféle. Van, akit megnevettet a feladat, és ettől már az ülésen oldódik valami. Van, akit megsért, mert úgy érzi, nem veszem komolyan a szenvedését. Ilyenkor erről kell beszélnünk, és ha kell, a feladatot elhagyjuk.
Noémi, Krisztián és a konyhaasztal
Noémi és Krisztián kitalált pár. Négy éve élnek együtt, és az utóbbi egy évben szinte minden este összevesznek, általában apróságokon. Ki nem pakolta ki a mosogatógépet. Ki felejtette el lemondani az edzést. Miért kellett megint a telefont nyomkodni vacsora közben. A viták néha éjfélig tartanak, és utána mindketten rosszul alszanak. Többször megfogadták már, hogy abbahagyják. Ilyenkor egy darabig mindketten nagyon vigyáztak, a vacsorák feszültté és csendessé váltak, aztán a harmadik napon valami apróság miatt megint kirobbant a vita.
A párterápia első három ülésén megismerem őket. Megbizonyosodom arról, hogy a vitáik hangosak, de nem fenyegetőek, és egyikük sem fél a másiktól. Nincs tettlegesség, nincs megfélemlítés, és egyikük sem iszik. A negyedik ülésen azt kérem tőlük, hogy a következő héten minden este fél kilenckor üljenek le a konyhaasztalhoz, és húsz percig veszekedjenek. Csak ott, csak akkor, és közben ne csináljanak mást. Ha napközben vita kezdődne, halasszák el fél kilencre.
Az első este mindketten nevetve ülnek le. Nem tudják, min kezdjenek vitatkozni. Krisztián felhozza a mosogatógépet, Noémi szerint ez most nem ér, mert direkt keresett témát. Hét perc után abbahagyják. A második estén valóban vitatkoznak, de negyedóra után Noémi észreveszi, hogy már nem is a mosogatógépről beszélnek. A harmadik estén nem ülnek le, mert Krisztián későn ér haza. Napközben egyszer elkezdődik egy vita, és Noémi azt mondja, tegyék el fél kilencre. Mire eljön az idő, egyikük sem emlékszik, miről szólt.
A következő ülésen már nem a mosogatógépről beszélünk. Hanem arról, hogy Noémi egy éve elvesztette az állását, azóta otthonról dolgozik egy kisebb megbízáson, és egész nap egyedül van. És arról, hogy Krisztián este fáradtan ér haza, és nincs ereje beszélgetni. A veszekedés volt az egyetlen alkalom, amikor mindketten igazán figyeltek egymásra. Apróságokon vitatkozni könnyebb volt, mint erről beszélni.
Noémi és Krisztián még néhány hétig tartották a fél kilences időpontot, de már nem veszekedésre. Leültek az asztalhoz, és beszélgettek. Néha ez is vitába fordult, de már nem a mosogatógépről.
Amikor nem szabad
Ezt nagyon világosan szeretném leírni. A tünetelőírás kizárólag képzett terapeuta eszköze, akinek megvan hozzá a szükséges tapasztalata és a szakmai háttere, beleértve a szupervíziót is. És ő is csak gondos mérlegelés után alkalmazza. Kérem, ne próbálják ki otthon, önállóan. A paradox feladat pontos keret, időzítés és utánkövetés nélkül könnyen félremehet. Egy rosszul kiadott vagy rosszul értett feladat elmélyítheti azt, amin változtatni szeretnének, és ronthat a kapcsolaton.
Vannak helyzetek, amikor a tünetelőírás egyáltalán nem alkalmazható. Ha a kapcsolatban erőszak vagy fenyegetés van jelen. Ha valaki önsértésre gondol, vagy öngyilkossági gondolatai vannak. Ha függőség áll a háttérben, legyen az alkohol, drog, szerencsejáték vagy bármi más. És bármilyen akut krízisben. Ezekben a helyzetekben a veszélyes viselkedést nem szabad előírni, sem szándékossá tenni. Ilyenkor a biztonság megteremtése az első, és ehhez közvetlen, más jellegű segítség kell. Függőség esetén a függőségkezelés lehet az első lépés.
Ha Ön vagy egy családtagja ilyen helyzetben van, kérjen mielőbb segítséget szakembertől. Közvetlen veszély esetén hívja a 112-es segélyhívó számot.
Amit otthon mégis végiggondolhat
Egy dolgot viszont terapeuta nélkül is végiggondolhat, és ez biztonságos. Írja le, mi mindent próbáltak már eddig a probléma ellen. Minden fogadalmat, szabályt, megbeszélést, kérést. Aztán nézze meg, mi történt utánuk. Gyakran látom, hogy a próbálkozások listája maga is sokat elárul arról, hogyan tartják fenn akaratlanul azt, amitől szabadulni szeretnének. Ha elhozza ezt a listát az első ülésre, abból már el tudunk indulni.
Ne várjon addig, amíg a helyzet tovább romlik
Kérjen segítséget saját maga számára, amíg nem késő. Ha Ön hozzátartozó, akkor sem kell megvárnia, hogy a függő családtag felismerje a problémát vagy készen álljon a segítségkérésre.
A közös munkát Önnel is elkezdhetjük. Az Ön határainak, reakcióinak és kommunikációjának változása a család egészének működésére hat — és új helyzetet teremthet a függő hozzátartozó számára is.
Több mint tíz éve dolgozom párokkal, családokkal és függőséggel érintett emberekkel. Abban segítek, hogy átlássuk a kialakult helyzetet, megtaláljuk az Ön számára vállalható következő lépést, és ne kelljen egyedül cipelnie ennek a terhét.
